Valamikor 1981-ben kaptam egy száz darabos Magyarország kirakót. Akkoriban persze csak a Csonkaországból lehetett kirakót csinálni. A Béli-hegység így is rákerült a térképre. Mindig kellemes bizsergéssel töltött el, hogy a trianoni határtól légvonalban nem egészen 50 km-re lévő Szár-tető 1112 méteres tengerszint feletti magasságával nagyobb mint a Kékes!

Az Erdélyi-szigethegység nyugati tagját képező Béli-hegység ezután évtizedekre egy agytekervény mélyére került. Időnként ugyan bele-belekóstoltunk, mikor a Fekete- és a Fehér-Körös völgyében épített vadonatúj aszfaltra vitt minket Csók doktor. Belényesnél mindig vágyakozva tekintettem nyugat felé: ott van az én bevehetetlen Béli-hegységem. Körbe lehet motorozni, de átvezető utat nem jelöl a térkép. Legalábbis az 1:500 000 léptékű nem.

Aztán a Tudós Ember télen vett egy 1:250 000 nagyítású Erdély-térképet, amelyen egy vékonyka földút köti össze Menyházát Vaskohhal. A múlt hét végén ezt az utat Laci minden nehézség nélkül be is járta és elfogadható minőségű makadámútról számolt be. Ezt nekünk is látni kell! Nem is sejtettük, hogy ma életünk egyik legizgalmasabb motoros élményét fogjuk átélni.

 

Találkozó a szokásos Mikepércsi úti MOL kúton. Épp a kávémat kortyolgatom, mikor befut Vgab. Kellemes meglepetés! Hamarosan megérkezik Juhász Jancsi és a Pék utca képviseletében Józsi is. Jelentést ad: Csele már gatyában van, mingyá' itt van ...

Vaskohig gáztépés az út, kerülgetjük a május 1-jei napsütésben kirándulni induló személyautókat. Az E79-es főutat épp elhagyva az első megállónk Susd (Sustiu). Tipikus kis bihari román falu kanyargós keskeny főutcával, egymást érő színes homlokzatú házakkal és rengeteg diófával. A patak partján megpihenünk.

 

 

 

 

 

 

 

 

Elégedetten nézzük az előttünk tornyosuló, lombhullató erdővel borított hegyeket, hamarosan eltűnünk közöttük. A berhényi (Briheni) elágazás előtt jobbra fordulva kezdődik a kaland. A patakvölgyben kezdetben sok a kiránduló. Csele és Józsi nem bír magával, oda-vissza átmotoroznak a patakon.

 

 

 

 

 

 

A patakvölgy később beszűkül, és sűrű bükkerdőben folytatjuk utunkat. Innen egy kellemes murvaszerpentin visz fel a nyeregbe. Minduntalan megállunk fotózni. A biztonság kedvéért gyakran megkérdezzük az utat:

• Moneasa? ... kérdezem és mutogatok előre.

• Da, bine.

• Drum bine?

• Da, bine, bine! ... bár Erdélyben a helybéliek szerint kevés a rossz út.

•  

Szóval jó minőségű úton jó irányban haladunk :)

 

 

 

 

Minduntalan előkerülnek a fényképezőgépek, akad téma bőven. A jobb kilátás reményében Cselével felkaptatunk egy emelkedő szekérútján, de csak egy sikeres megfordulás a jutalmunk a sűrű tüskés aljnövényzetben. Pár kanyarral később viszont megkapjuk, amire vágytunk: a Belényesi-medence csodálatos panorámája tárul elénk.

Innen már lefelé visz az út. Újabb murvaszerpentin az újabb patakvölgybe. Ismét megjelennek a kirándulók. Megérkezünk Menyházára (Moneasa), a Monarchia idején kiépített fürdőhelyre. Egykoron kisvasút kötötte össze Borossebessel. Csak érdekességképpen jegyzem meg, hogy itt halt meg Czárán Gyula (1847-1906), a Bihar-hegység természeti kincseinek leírója.

Egy kisvendéglő kellemes kerthelyiségében csorbát, mititei-t és egy juhtejfelből és málélisztből készült erdélyi specialitást, bálmost eszünk. Közben a hazautat tervezzük. A tulajdonos minduntalan aszfaltra akar minket terelni :)

 

 

És ekkor következett a csodálatos napot meghatározó fordulat: Csele elővette a GPS-t, melybe az etp.hu-ról még tavaly letöltött néhány erdélyi útvonalat. Elhűlve látjuk, hogy a készülék Menyházától Köröstárkányig (Tarcaia) egy 30 km hosszú makadámutat jelez! A vendéglős szerint ott nincs út. Most már tudjuk, hogy van...

Szóval, az üdülőtelep közepén északnak fordulunk. Eleinte itt is egy patakvölgyben kerülgetjük a parkolóhelyet kereső kirándulókat. A levegőben grataron (rostély) sütött mititei illata terjeng. Aztán egy masszív murvaszerpentines emelkedő után az útminőség hirtelen elromlik: a két fő nehézséget a durva kövek és a két mély keréknyom jelenti. Előbb néhány quad jön szembe fénysebességgel, majd egy láthatósági mellényes szervezőtől megtudjuk, hogy egy enduróverseny közepébe cseppentünk bele. Ha már így van, Csele csinál pár fotót a versenyzőkről.

Nem adjuk fel, pedig egy jobbos hajtűkanyar után még a tapasztaltabbak is aggódva szemlélik a kb. 30 fokos lejtőt, jókora kövekkel. Kikapcsolt ABS, hátsó fék, jobbról is és balról is segítő kezek ... megvan. Itt határozom el, hogy ha kell, Belényesig fúrok alagutat a hegybe, de nem fordulok vissza.

 

 

Lényegében két gerinc közötti völgyben haladunk. A magasabb helyeken csak vízátfolyások vannak, a mélyebb helyeken a sár és a pocsolyák okoznak nehézséget. Még szerencse, hogy aszályos a tavasz...

 

 

13 km hiányzik az aszfaltig, mikor az élet jeleként észreveszem az első ARO-t. Soha ennyire árónak (mert az ARO-t erdélyben árónak ejtik) nem örültem. Aztán megjelenik egy Dacia, egy luxustelekjáró, és végül egy robogós pár is (ebben a sorrendben). Itt már baj nem lehet. Megállunk, pihenünk egyet a patakparton. Jani ronggyal súrolja a csizmáját, én egyszerűen beleállok a patakba ... a Veratex tényleg vízálló.

Köröstárkányon át érjük el Belényest. Itt régi adósságomat törlesztem, meglátogatjuk Alexandru bácsit, aki nekem régi ismerősöm. Kapunk egy nyolcfogásos vacsorát, pedig nem is ígértem biztosra az érkezésünket. Útravalóul felpakolnak bennünket szilvapálinkával és egy hatalmas juhsajttal.

 

 

 

Nem, Cselét nem lehet a főúton hazavinni. Biharpoklosnál (Pocola) letérünk a Fekete-Körös völgyébe. Kellemes kanyargással intünk búcsút a Béli-hegységnek. Tenke (Tinca) környékén már csak a kátyúkat kerülgetjük, majd Nagyváradon át térünk haza Debrecenbe.

 

 

 

 

 

Búcsú a Mikepércsi úti MOL kútnál. A részvételért mindenkinek Alexandru bácsi ötödrész juhsajtja jár, melyet Major Nagyapám világháborús bicskájával darabolok fel.

Köszönöm Csók Lacinak, hogy keresztben, és Cselének, hogy részben hosszában is átszelhettük ezt a korábban bevehetetlennek hitt „várat”. A hegység déli részén átvezető zúgói utat pedig megtartjuk egy következő túrára :)

 

 

 

A túráról leírást a keletitúrán is olvashattok.

Linkek:

Béli-hegység

 

Menyháza

 

bálmos