Mikóházáról indultam, sajna a kezdő lendületet egy agresszív, fekete kutya támadása adta meg, úgy, hogy a gazdája is a közelben volt, de nem hallgatott rá a dög. Nagyon szeretem a kutyákat, de az ilyenek nem szabad kiengedni.

 

A Haris ösvény egyből szép helyen vezet, ahogy kiérünk Mikóházáról. Egyenletes emelkedés, szép, jól karbantartott út, egyes helyeken már a kezdődő ősz jelei. Két-három helyen kell figyelni az elágazásra, ahol azonos minőségben válik szét az út.

 

A Préda hegy és a Hármas hegy közt van a Hárs-bérc, Vágáshuta felett, ez a Kispart. Van pár lakóház is, nem lehet rossz ilyen kilátás reggelente. Pár perc a Cserép-tó elágazás. Itt kilenc út és ösvény fut össze, köztük a kék és a piros. Mivel én jelzetlen felöl érkezek, azt számolom, hogy nekem a második letérő kell, a kéken. A középen lévő fára festet kék jelzés legalább három útra is mutat, a második a legsúsnyásabb, gyalog engedem le a bringát, majd mikor már egyértelműen elfordul a jó irányból akkor mászok is vissza pár emeletnyit. És megtalálom a piros jelzést majdnem ott ahonnan bejöttem, onnan már egyértelmű a kék, szép széles, jó út.

Az előző úton nyekeregni kezdett a bal pedál, most eszembe jut, hogy milyen jó csendes, de jó, nem kell cserélni. Erre észreveszem, hogy a jobb furcsán áll..eltört. Na mégis csere. Ok, a gyári műanyagot hagytam rajta, hogy tart amig tart, ahhoz képest még ki is bírt több mint 400 terepkilométert.  

 

A kékről a Nagy-Hallgató oldalában térek le, innen változatos az útminőség. Az látható, hogy vastag agyagos réteg, eső után ez nem járható, de erdészeti járművek viszont csak járták, mély keréknyomok vannak helyenként, máshol meg hosszú vízmosások. Lentebb pedig görgeteg kőre vált. A Vadmacska tanösvényen érkezek le a sík részre, itt is van egy olyan madárfigyelő kilátó, mint az aszfaltos út mellett. A Hegyközi kerékpárútra megyek ki, de előtte még át kell kelni a Bózsván.   Mondjuk egy kis hidat vártam volna itt, vagy legalább lépőköveket, ha már turista út is. Kb. felsőlánc fölé ár a víz.

Pár perc múlva a kocsinál vagyok, öt órája kihűlt melegszendvicset majszolok a felmelegedett almalével és lábon szárítom a vizes szandált. Nincs is ennél jobb. A kört egyébként jobb fordítva csinálni, a vízmosásos és görgeteg köves részen rossz lefele jönni, ott inkább fel, a Haris úton viszont remek lehet legurulni. Csak a Bózsva átkelést kell megoldani száraz lábbal az elején, de ahogy nézem Mikóházáról a piros jelzésen is lehet jönni az aszfaltúttal párhuzamosan, már a Bózsva hegy felőli oldalán.