Az Aranyosi völgyben a Völgykaputól indultam, közút egy rövid szakaszon majd egy jobbossal kell bekanyarodni a Hideg-völgyi útra. Innen még tökéles aszfalt visz fel. Forgalom semmi, autóval nem lehet behajtani. Az első elágazás a Dalosok kútja, kiépített pihenő, bár ezen a néven nincs kiírva, a térkép jelzi így. Viszont pontos útjelző táblák vannak, egy piros turistaút is innen indul. A Csonkás felé fordulok, na itt már nem egyszerű az út, inkább olyan mint egy vasúti töltés. Ide aztán kell a 2.8-as szélességű gumi. Az út szinte egy teljes kört ír le, a Szegénylegény –háton fordul újra irányba. 

 

Közben kétszer is keresztezek egy zöld jelzést, ami még külön táblázva is van. A legújabb térképen meg nincs rajta. Épp azon gondolkodom, hogy a Zemplén déli részén miért ilyen kevés a turistaút, miért nincs új, erre kiderül, hogy még a régieket is megszüntetik? Ugyanis egy jó tíz éves térképen megtalálom később. Egy vágott részen rálátni a Tállyai kőbányára messziről. A Galambos hegy mellett egy négyes útkereszteződésbe érkezek. Jobbra fordulok, le a kőbánya felé, hátha van valami jó rálátás. De miután jó 100 m szintet vesztettem és még mindig csak meddőhányók látszanak megállok, egész Tállyáig nem akarok lemenni, mászás vissza. Hideg-kút környéke nagyon szépen ki van építve.  Van egy nagy nyitott kapu is, de nincs senki akit meg lehetne kérdezni, hogy be lehet-e menni. Viszont van kép paci, azokat érdekli a bringa. Lehet módosabb környék ez mint a Huták, ott egy oroszlán rágta UAZ-t szoktam találni az erdőben, itt egy RangeRovert.

 

Az aszfalton visszagurulok a Dalosok kutjáig, igy az egész szakasz ismert már, de ott megint eltérek, ezúttal az Erdőbényei átkötő út felé, amit a tábla „Sötét-máj” néven jelez. Egész szép, jól járható szakasz egy ideig. Van benne egy durva kaptatós kanyar, amit az erdő közepén leaszfaltoztak, gondolom a köves talajon elpörög még az erdészek 4x4-ese is. Aztán rövid távon bő 150 szintet kell lemenni, durva köves szakasz, a kétoldaltól belógó akáctüskék szépen véresre marnak, de végre kiérek az aszfaltra, szó mi szó jól esik kicsit a simán gurulni, még ha az alacsony nyomású traktorgumik iszonyatosan zugnak is.

 

Azt azért sikerült megállapítani, hogy miért van Tállyán a kőbánya (nem egy nagy talány), ilyen hosszú, durva köves szakaszokkal azért az északi részen nem találkoztam, vagy csak jóval rövidebb, kis szakaszokon. Hazafelé Tokajban ránéztem az Utcazene fesztiválra, a főtéren a rockbanda durván jól nyomta.