Valamerre el kell indulni ebben a kánikulában. Csak ne délre..hegyekbe, vagy még inkább északra. A Baltikum már régóta vonz. Oda út két nap mert a Tátra fele mentem. Rózsahegyig jól lehet haladni, még a Magas Tátrára is talán innen a legszebb a rálátás. Majd lépésben haladni Lengyelországig.. sok dugó, sok terelés, épülnek az elkerülők. Hallgatni kellet volna a Waze navigációra, egy kis úton vitt volna. Lengyelország már tempós, Wroclaw előtt a waze megint le akar vinni a sztrádáról, ezúttal hallgatok rá, aztán látom, hogy kb. 8 km-es dugót sikerült kikerülni. Wroclaw csak tranzitszállás, de amit lehetett este megnéztem. A hidak és folyóparti részek nagyon szépek. A város fő látványosságának megadott klasszikus tér lehet szép lenne, de bazárrá alacsonyították. Öt helyről üvölt a zene, nincs egy pad nincs egy ivókút (hogy az éttermekbe ülj be). Tucatnyi „mutatványos”, köztük a legbénább egy dekázgató focista. Szóval inkább a város többi része érdemel figyelmet.
Reggel, indulás előtt megkeresem a Százéves Csarnokot. Az 1912-13-ban készült épületet tartják a világ (egyik) első vasbeton építményének. Gondolom a saját kategóriájában, hiszen egyből egy ilyen gigászi építményt felhúzni egy akkor alig ismert technológiával kissé merész lenne, kisebbel kezdték ezt.
Németország felé már szinte végig erdőn keresztül megy az út. Itthon egy 8-10 km-es erdőszakasz már igen nagynak számít, ott viszont kb 250-300 km-t mentem ( Németországi részeket is beleszámítva) folyamatosan erdőben. Aki erre jár az teli tankkal induljon, szinte nincs benzinkút. Volt jelzés, hogy a következő tankolási lehetőség 178 km. A szállásom Greifswald-ban van. Végül is korrekt, bár inkább tranzitszálló, minden este Flixbuszok sorakoznak a parkolóban. Meg nagyon bízhatnak a környék fejlődésében, de most még inkább ipari negyed.. és itt volt NDK-s iparról beszélünk.
Nem nagyon készültem erre az útra, a térképen szemre kinéztem három területet a három napra, aztán majd csak látok valamit. Az érkezés estéjén azt már láttam, hogy nem a szálló körül fogom az esti sétát megejteni.. elő a nettel, mi van a környéken. Hopp.. épp egy Van Gogh-os Holland hajóhíd. És tényleg pont olyan, Hollandok építették valaha rég. Két ember kell a kezeléséhez, kézi csörlőkkel nyitják fel.
Első nap Usedom szigetére megyek, itt a „turistás” látványosság Peenemünde. A kikötőben tengeralattjáró, meg pár kiszolgált hajó. Közvetlenül a parton van a régi erőműben berendezett múzeum, valamint a szabadtéren kiállított V-1 és V-2 rakéta.
Az épület tetejére ki lehet menni, panoráma teraszt alakítottak ki. A bekötő út egy szakaszon elkanyarodik a tengerpart mellé, sokan parkoltak itt és rengeteg ösvény ment be az erdőbe, szóval megnéztem az egyiket. Keskeny erdősáv túloldalán sok kilométernyi tengerpart, „végtelen” szabad strand. Itt nincs tömegnyomor, nincs zaj csak a tenger morajlási hallatszik. Ostseebad… 27 fok, nagyon finom homok a parton, állandó hűsítő szél, kicsit hűvös, de nagyon kellemes tengervíz , és alig sós. A medúzák meg csak alig tenyérnyiek, úszás közben simán elpofozza őket az ember. Mindenki igyekszik, hogy ne zavarja a másikat. Hely van, csend van, senki sem hoz ki egy bömbölő zenelejátszót. Csak a gyerekek hangoskodhatnak..nekik szabad, itt futkoshatnak, medúzára vadászhatnak (tényleg ezt csinálják). Lehet, hogy csak nekem volt furcsa, hogy mennyire szabadon vannak engedve, mennyire messze elkóborolnak a szülőktől az ez egész kicsik is. A tenger nagyon sokáig nagyon sekély, volt ahol 100-150 méter után is csak bokáig ért. És volt hogy mikor bentebb mentem tőlem pár méterre két kisgyerek is mindig pont addig jött be ameddig én. Egy ideig keresgéltem, hogy hol vannak a szülök, nem szól-e rájuk valaki. De nem.. ha megálltam, ők is megálltak, játszottak a vízben, ha kicsit bentebb mentem ,akkor bentebb jöttek. Amikor megindultam kifele akkor azonnal ők is, majd kint a parton meg is lettek a szülők, akik ezt teljesen nyugodtan figyelték.
El is ment a délután, később a szigeten kóboroltam még. Az utak nagyon (nagyon-nagyon) szűkek helyenként, épp csak egy sáv, de ki nem vágnák a fákat, mindenhol ős öreg fasor szegélyezi az utat. Forgalmasabb részeken minden egyes fát dupla szalagkorláttal védenek. Minden a természetért, és minden úgy van kialakítva, hogy működjön.
Pár példa. Egy hosszabb, forgalmasabb helyen ahol már végképp nem bírta el a forgalmat az út, ott sem vágták ki a fákat, hanem a régi (macskaköves) utat 15 km-en át megtartva a fasor másik oldalán is építettek egy másik utat. Láttam ilyen két egysávos útként is. A másik a mini körforgalmak. A kis települések bekötő utjainál forgalmasabb időben valószínűleg képtelenség volt már kikanyarodni (ahogy az itthon is sok üdülő településnél előfordul). Itt azt mondják nincs 200 millió egy körforgalom kiépítésre. Ott azt mondják fillérekből kijön egy kör alakú terelő az elágazás közepére meg 3 körforgalom tábla.. és innentől az elágazás körforgalom és működik.. nincs dugó. Vacsorázni egy „Karls”-ba tévedtem be.. csak azért álltam meg ott meg rengeteg kerékpár parkolt előtte, és gondoltam megnézem mi az. Ez speciel egy hatalmas régi tégla és fa hodály volt, benne egy fura üzlet .. Egy sarka lakberendezés, egy részén mindenfélét főztek és raktak el befőttes üvegekbe ( lekvárt, csokikrémet, de pl. selyemcukrot is gyúrtak. És van egy nagy önkiszolgáló étkező része, ahol „dekázós” az ételes. Lényeg, hogy minden egy árban van, amennyit szedsz annyit fizetsz. Ja a hely dekorációja is érdekes.. minden szabad falfelületen teás kancsók vannak.
Második nap. Rügen szigete, Cap Arkona. Ide kicsit többet kell menni, és ez az egy pont kicsit turistalehúzós. A parkoló 2.5 km-re telepítve a foktól, a falú másik oldalán, hogy akár gyalog, akár „kisvasúttal” mégy, át kelljen menned a falun, ahol minden ház üzlet vagy étterem. A parton két nagyobb világító torony áll, a tömeg azt nézi (egyébként tényleg jók), de a tengert lentről sehonnan nem látni, ezért az erdősávban egy vékony kis ösvényen elindulok. A MapsME szerint valami lépcsőhöz visz, és tényleg. A sziklafalon le lehet ereszkedni a partra és ott sétálni. Na ez a rész az igazi zord-észak, hatalmas sziklákkal. Félelmetes lehet télen, igazi tomboló viharban.
Visszafele nem időzök sokat , egy bratwürst az ebéd. Ehhez nagyon értenek .. ettől olcsóbban nem lehet ebédelni, ez mindenhol 2.50 eu, frissen sütve, ropogós zsemlében. Időnként káposztával.. csak mert azt mindenhez adnak. Kérés nélkül.
Gondoltam ezt a szigetet is megkerülöm.
Könnyű megtalálni az ostseebad-okat. Ahol sok kocsi parkol az erdő mellett és nem bakancsban indulnak az emberek túrázni ,hanem törülközőben akkor ott jó part van. Sassnitz-ban egy tengerparti függőhidat nézek meg.
A kikötő igazi NDK-s maradvány, ez nem az a képeslapokra való rész, de valójában érdekes. Meg azért van egy puccosabb sétány is.
Na de Sellin! Erről a helyről semmit sem tudtam, csak megláttam egy kisbusz oldalán egy festményt egy amolyan igazi múlt századi móló-pihenőt, gondoltam a környéken kell lennie. Egy souvenir árusnál átnéztem a képeslapokat, meg is lett, a hátára felírva: Sellin, Ostsee Seebrücke.. meg is van :) Alig 10 km, irány oda. Szóval itt megvan az a múlt század eleje tengerparti üdülőváros hangulat, tényleg egy csoda hely, ahogy a fő utca végén rá lehet látni a tengerre, Seebrücke-re, na meg a fürdőhelyre a rengeteg jellegzetes szélvédő kosárra.
Ezek kellenek is, a szél állandóan hordja ezt a finom homokot. Viszont a németeknek ez jól is jön ( meg hollandoknak, dánoknak) mindenhová szélerőműveket telepítenek, nem 2-3 hanem 20-30 van egy-egy helyen. A mólon végigsétálva a végén egy búvár haranggal le lehet menni a felszín alá, de csak kb. 2 méterre, ezt kihagytam. Hazafelé megint találtam egy „Karls”-t, ez kicsit modernebb volt, de nagyon igyekeztek „öregíteni”. Az ételválaszték kb. ugyanaz volt, tetszett, könnyű és gyors étkezés. Desszertnek egy „kanalas csokit” találtam :)
Harmadnapra Rostokot néztem ki eredetileg, mert egyszer régen már átmotoroztunk rajta, de nem néztük meg. Na most sem, az elmúlt napok menete után már kellett egy kicsit lazítósabb nap (főleg a visszaút előtt). Stralsund lett a cél, ahol az a legjobb, hogy a látványosságok egy helyen vannak. Kikötő és városháza tér közel egymáshoz. Ez utóbbin épp keramikus vásár volt, mind egyedi, kézműves termék, köztük igazán különlegesek. Ezek mellett a turisták leginkább azt nézték, hogy a téren levő kis „tó” az most egy nagyon egyedi szökőkút, vagy szimplán csőtörés van-e.
A parton lévő Ozenarium nagyon kedvelt látványosság, szerencsére még korán a tömeg előtt érkeztem. Egy kört igazán megér. Egyedi a „Hollandosan” berendezett akvárium ( kerékpár és bevásárló kocsi az alján). A legvégén egy hatalmas termet szenteltek arra, hogy a mennyezetre függesztett ámbráscetek, bálnák és orcák alatt elhelyezett relax székeken lehessen hallgatni a bálnák énekét.
A múzeum büféjében ebédeltem, tökéletes német kiejtésemet jellemzi, hogy a „Bockwurst” rendelésemre „ Backfisch”-t kaptam .. mármint a sült halat. Természetesen káposztával.
Következő nap irány haza. A szálláson a kiírtakkal ellentétben reggel hatkor még nem volt reggeli, nagyon nem bántam, már nagyon untam ugyanazt a kétfajta felvágottat és sajtot. Szállást nem terveztem be, így maradt a sztráda, az meg 1360 km.. Balti-Berlin-Prága-Pozsony-Bp-
A Balti tenger így elsőre kicsit messze van pár napért, hetekre kellene menni, az lenne az igazi, de szerintem még így is megérte. Tényleg csodás és teljesen egyedi tengerparti vidék ez.
