A feleségem nem szeret motorozni.
Így aztán idegenkedve nézi és hallgatja az élménybeszámolóinkat: azt mondja pont annyit jelentenek neki, mintha a tévében valami idegen motoros tépné a száját :) Persze más lenne ez, ha közös lenne az élmény - zsörtölődik ilyenkor -.
Na most légy okos!
... Ismered ezt az érzést te is kedves motoros barátom? ... :)
Aztán jött valamikor tavasszal a gondolat:
Mi lenne ha előszezonban AUTÓ -val - de valahogy mégis a csapattal - elmennénk valahova?
... mondjuk-mondjuk ... hmmm
... mondjuk KORZIKÁ -ra !?
Az egész utat család-centrikusra hangolnánk a lányok igényeihez igazodva.
- semmi kihívás
- városnézegetés, fagyizás (Ajaccio, Corte, Bonifaccio, Sartene)
- sok de nem megerőltető séta
- néhány szebb hágó, de minél kevesebb utazgatás
- naplemente a tengerparton
- néhány vadregényes patak-fürdő
- fürdés, pocolás mesebeli öblökben
- korai fekvés, semmi bulizás :-P
... meg ilyesmik ... hiszen ezen a szigeten MINDEN van :)
Jaaa! és odafelé útbaejthetnénk mondjuk pl. Velencét ;-)
Minden ötlet annyit ér, amennyit megvalósítunk belőle - szoktam volt mondogatni -, hát ebből az ötletből junius közepén lett is valami ;-)
Utazás
Szombat délelött 10-kor 4 autó sorakozik a benzinkútnál Debrecenben.
Indulunk.
Úgy tervezzük szép csendesen elpályázunk reggelig Livornoba - ami innen kb 1250km - és 8-kor kompra ülünk. MGP és Csaba motorral külön utakon már tegnap elindultak. A kompon találkozunk. Kényelmesen mozgunk, de megérződik a csapaton a motoros rutin: együtt mozgunk, nem esünk szét ... ja és a lányok is együttműködőek. Ez nagyon fontos! így 22óra körül már a Szlovén-Olasz határ környékén járunk.
Meg kellene állni valahol, egy kicsit hosszabb pihenőre, hogy ne érjünk túl hamar a komp-kikötőbe.
Ha már így alakult, akkor miért ne Velencében álljunk ki egy kicsit, hiszen itt van kb.100km-re?
Éjfél körül parkolunk le, és gyalogosan indulunk be a Szent Márk tér felé. Időnk van bőven így nem kell kapkodnunk, ráérősen sétálgatunk a sikátorok és lagunák között. Langyos szellő, túrista alig-alig, fagyizó viszont persze-hogy:))) ... na és a fények, az éjszakai Velence hangulata, nomeg a bokáig érő tengervíz a Szent Márk téren ... mámorító érzés! Örök emlék!
Az intermezzo után visszaállunk az autópályára és lehúzunk Livornoba. Éppen időben érkezünk, pont most kezdték a bekompolást. Összefutunk a motorosainkkal is. Minden OK. Az ő útjukról MGP oldalán olvashattok bővebben.
A kompolás érdekes szinfoltja egy ilyen maratoni utazásnak, és aki először próbálja annak igazi élmény is marad.
13 óra körül lépünk Korzika földjéra Bastiában. Innen Corte, Ajaccio főútvonalon indulunk Tiuccia felé ahol a szállásunk lesz. A táv mindössze 150km, de folyamatos haladás esetén is rá kell szánni 4 óra hosszat, mert - ha megnézed a térképen - itt minden út olyan mint a bélcsavarodás :-)
Nade végre célba érünk, és miután elfoglaljuk a szállásunkat nagyot csobbanunk a 200m-re lévő tengerben.
- MGP:
Hétfő
A hosszú vezetés után senki sem vágyik egyből egy nagyobb útra.. első napra csak Ajaccio a cél.. Bonaparte meg az Idegenlégió ugye.. Hamar kiderül, hogy ezeken az utakon még Ajaccio sincs olyan közel..(kb 50 km).. csak a helyiek rallyznak itt a szerpentineken.. pár hazai gyomrot még szokatni kell a kanyarokhoz..:)
A városba érkezve aztán egyből sikerül kettészakadni a csapatnak.. bár a sziget maga igen ritkán lakott.. két "nagyvárosa" déliesen zsúfolt... több telefonálás után..miszerint ugyanazt a hegyméretű hajókat látjuk..és ugyanúgy egy Shell kútnál állunk.. mégsem sikerült találkozni.. Lehet több kút is volt.. hajóból speciel meg rengeteg.. És igazán hihetetlen nagyok voltak.. végig tátott szájjal sétáltunk a rakparton. Végül azért bevetettük magunkat a városka forgatagába.. meglett Napóleon szülőháza, a Citadella és az Idegenlégió bejárata is.. De egy pizzaképes pizzéria na az nem.. Miért akarunk mi ilyen melegben még enni is? Maximum fagyit kaphatunk.. ennyi volt az uzsonna.. A visszaútra összeverődik a csapat, majd az első lehetséges helyen ketté is szakad.. Nem baj, majd a szálláson találkozunk.. illetve előtte egy pizzériában. Azaz a csapat fele előbb csobban a tengerben.. a másik fele megelégszik azzal, hogy simán megázik az esti zuhéban. A pizzériába így eléggé szakaszosan érkezünk..ennek megfelelően szakaszosan rendelünk is. A pincér nem igazán örül nekünk, bár a francia pincérek híresen ud
variatlanok tudnak lenni.. na ez meg pláne korzikai is.. szerintem simán meglenne vendégek nélkül is. De a kaja viszont nagyon finom.. a séf nem járatja le magát rossz étellel, akárki is a vendég.
.JPG)
Kedd
Már kicsit összeszedettebb a társaság, Portó fele indulunk északra. Kb 3 km az első fürdőhely ahol viszont meg kell állni, szóval előbb némi tengerpart következik, csak aztán megyünk tovább. Nem sietünk, ezeken a kanyargós utakon nem is lehet. Csele kétszer is megáll.. mondjuk a kisvárosi megállót nem értem, elvégre a célként kijelölt panorámás kilátó magában áll egy sziklaperemen a tengerparton. De semmi gond, minden megálló egy kis séta, fagyi ..lézengés.. majd Csele megtalálja a célt a gpsében is.. (bár egyébként sem lehet eltéveszteni). A Vörös sziklák egy különleges geológiai képződmény, teljesen egyedi formavilág és színek. Extraként nyugatra néz, ezért naplementében még különlegesebb látvány.
Ki is szállunk a megálló előtt és a legszebb részen sétálunk, majd kiülünk a kávézó teraszára, csodálva a panorámát.. (meg a túrótortát ).. amit nem is volt olyan könnyű megszerezni, mert a pincér a tortaszelet mellék egy némileg marhadrága "Vendetta" feliratú bicskát is megpróbált elsózni... Volt pár szép, de mikor megláttam a Praktikerben árult 3db/1000ft-os bicskát 50 eu-ért akkor már kicsit drágállottam a gravírozás árát.
Portóba sajna már csepergő esőben érkeztünk, ezért csak rövid nézelődés lett belőle, meg legalább rendesen bevásároltunk a helyi nagyobbacska élelmiszerboltban.. Hogy lehet, hogy errefele mindig friss meleg a bagett?
Hazafele eseménytelen út, este viszont szülinapi parti! Zozoo-t köszöntjük, sok-sok lufival.. na meg pár pohárka itallal is :-). Na nem sokkal.. a másnap reggeli kanyaroknál elhangzottak felelőtlen "soha többet az életben"..kijelentések legalább a hét további részére kitartottak.. Na ja.. az alföldi gyomor nem ezekhez a hegyi szerpentinekhez szokott ... egyébként is a fűszeres kolbász volt a hibás mindig :-).
Szerda
Nagyon tettre kész a csapat, korán el is indulunk.. így aztán majdnem minden bele is fér a napba amit terveztünk a szokásos 50%-al szemben.
Első megálló Sartene, az útikönyvek szerint a legközépkoribb városka. A szűk utcácskák nem is cáfolnak rá erre, nagyon hangulatos mind az óváros mind a kis tér ahol pihenünk.
Következő a Bavella hágó zarándokhelye a fantasztikus panorámával és az állandó szél miatt elcsavarodott fenyőivel. Útközben végre Imi is fotózhat "szelid-vaddisznókat": féltucat kolbászol az út közepén.
Ezek után jön a "titkos" fürdőhely, amit semmi sem jelez az út mentén csak egy sziklával összenőtt fa. Bevetjük magunkat a sziklás őserdőbe, követjük az "indián" jelzéseket..(kis kövekből rakott gúlákat).. hamar meg is van a patak (elvégre végig hallani)..csak kicsit nagyobb a sodrása mint emlékeztünk.. na meg vagy 8 fokkal hidegebb. Itt is hűvös volt a tavasz, de azért mindenki csobban egyet. A visszaúti kaptatón úgyis kimelegszünk.
Tovább végig a folyóvölgyben egészen a keleti partig. Sajna Zsú kalandparkja kimaradt, az időbe nem fért volna bele.. na persze akkor még azt hittük, hogy nagyjából estére otthon is leszünk, de a keleti parti út az egyetlen amin haladni is lehet, és így dél fele kerülve lehet gyorsabb az út, mint vissza a hegyeken át... akkor meg már akár lemehetünk a legdélibb városba is, a fehér sziklákra épült Bonifaccióba.. Azt azért érezzük, hogy Iminek már ma este sem lesz elég ideje pörköltöt hegeszteni.
A városka szélén leparkolva a fotósaink egy perc pihenőt sem hagynak, azonnal indulni kell fel a sziklákra naplementét fotózni. Ehhez képest nem értem, mikor mindenki a mólósétány felé indul. Én kényelmesen elindulok az aszfaltúton fel, ami egyenletesen emelkedik az óváros fele. A kikötőből csak egy úton jöhetnek fel, egy hosszú-hosszú lépcsőn..ott várok. Jönnek is..illetve futnak.. versenyt.. majd hasra esnek mikor meglátnak fenn kényelmesen várakozni . Örök emlék marad :-).
Kicsit lihegnek..majd indulás tovább, még magasabbra fel egészen a parti sziklákhoz..utolsó pillanatban elkapva a naplementét.. de megvan!!
A nagy rohanásban persze szépen szétszakadt a csapat..először is Juditot keressük a fenti labirintusban..aki persze lent a lépcsőnél vár minket. Majd Majordokit találjuk meg akinek sikerült az egész családját elhagyni.. Megállapítjuk, hogy két csapat van.. mindenki velünk van akinél van mobil.. és mindenki a másik csapatban akinél nincs. Doki még lefutja párszor a móló-parkoló távot..de sehol senki.. kizárásos alapon csak az óvárosban lehetnek, az meg ezer kis utca. Szóval letelepszünk egy kávézóban a mólón..erre kell visszajönniük. Így is történt, mindenki megvan.. már csak haza kell jutni.. 150 km sötétben..szerpentineken. Volt vagy hajnali kettő mire megérkeztünk.. érdekes módón nem alakult ki az esti udvari terefere. Bár volt rá egy halvány kísérlet.
Csütörtök
Ébredés 10-11.. reggeli vagy 12-kor.. Az egész csapat fél álomban. Mára semmi.. csak pihenés. A csapat egy része elhúz egy közeli tengerpartra..
Imiék rákészülnek a főzőcskézésre.. felvásárolják a falucska teljes húskészletét. Ugyan nem nagyon akarják odaadni nekik.. eleinte csak szeletelgetik az árút, de Imi nem hagyja magát és rárabol az egészre.. ( a falu többi része az aznapi vacsorához üsse fel a szakácskönyvet a "Béna Vadász Ételei" oldalnál .. lehet jó a vega koszt is)... Nekünk pincepörkölt készül. Én motorra ülök..már kezdett nagyon ellustulni ott az árnyékban.. majd egy szigorú "hétkor vacsi" intelem mellett elindulok csak úgy kanyarogni.. Szuper idő..szuper utak.. szinte semmi forgalom..
végigdöntögetek szinte Cortéig. Ott legszívesebben CapCorse fele fordulnék, de akkor éjfél előtt nem érek haza, inkább az érkezési úton indulok vissza. Tankolni is kell ami a mellékutas szakaszokon nem is egyszerű.. egy étteremmel egybeépített kutat találok.. benzint nem nagyon akar adni.. végül csak találok valakit aki bekapcsolja a rendszert. Inkább kerek eu-ra tankolok..szerencsére, így a fizetés csak annyi volt, hogy felmutattam a pénzt és letettem az asztalra.. kb 30 méterről intett vissza a pincérnő hogy ok, hagyjam csak ott.. biztos jár majd arra valamikor és felveszi..nem kell annyira sietni :-). Újabb kényelmes kanyargás hazáig..majd igazi hazai hangulat fogad.. készül a pörkölt bográcsban.. Igaz tűzhelyen mert nyílt tüzet nem gyújthatunk.. de Imi így is legjobbat hozta ki az alapanyagokból ..egyszerűen zseniális lett a vacsora..
És újabb szülinapot is ünnepeltünk, ezúttal Juditét..mindenkitől kapott egy eredeti Korzikai kavicsot ajándékba.. én egy kicsit nagyobbat találtam.. de szerintem max öt kiló ha volt :)
A vacsorát ki kellett heverni... többen is rémálmokról panaszkodtak másnap.. biztos nem ettek eleget..csak az lehetett ;-)
Péntek
Mi is volt pénteken? ...ja igen.. Corte fele indultunk csak ezúttal az északibb úton.. pont amin előző nap motoroztam.. na úgy azért egy más kategória volt. Így viszont legalább lehetett nézelődni. A Col De Vergió hágón állunk meg, Korzika szobránál.. az arctalan szobor kicsit szocreál beütésű.. inkább a panorámával foglalkozunk... ami azt jelenti, hogy már megint mászni kell valahova felfele.. egyszer átigazolok egy csopperes csapatba akik nem mennek a vasaktól 10 méternél messzebb.. annyi a vendéglő nyitott terasza.. Pedig én szépen elterveztem, hogy egy napra a Restonica fele terelem a csapatot..oszt ott majd mászhatnak.. De itt általában a napi tervek fele jön össze.. A Restonica épp a mai etap része lehetett volna..de oda csak a gyorsjáratú egység ( Csabáék motorral) jutottak el. Mint később mondta nem volt teljesen nyugodt a két méter széles korlát nélküli hegyi úton, nem csodálom, anno nekem is maradandó élmény volt.
Naszóval a Vergión felmászunk a sífelvonó felső állomásáig..van is panoráma rendesen. Csele rácsodálkozik, hogy járt már itt..csak a másik oldalról jött fel..anno ott volt egy éjszakára a szállásunk.
Elkezdjük a leereszkedést a hegyről..ősi hatalmas fenyők között..csoda egy hely.. majd Korzika pár perc múlva megint más arcát mutatja.. sziklás szurdokos hegyvidék..szinte sivatagi hangulat. Elképzelhetetlen, hogy hogy volt itt közlekedés mielőtt megépült az út. Már ha épült egyáltalán.. anno mikor Toma meglátta ezt a szakaszt akkor azt mondta, hogy ez nem épült hanem a szigettel együtt "létrejött".. ilyet nem lehet építeni :)..
Ezen a szakaszon van még egy csoda.. a "Két Kőhíd Fürdő".... legalábbis mi így nevezzük. Egy újabb sziklába vájt pataköböl.. kiváló a fürdőzéshez.. Kicsit szem előtt van..nem annyira eldugott mint az "Indiános".. de érdekes módón nem volt tömeg..nem fürdött senki. Lehet, hogy a kb 15 fokos víz miatt?? :).. Na minket nem zavart..(annyira).. mindenki bement.. kicsit vacogni.. :)
Nem is keveset időztünk itt..szóval max Corte fog beleférni. Csak fizetős parkolót találunk, de legalább a főutca mellett.. a kánikulában nem sok kedvünk van gyalogolni..beesünk egy étterembe. Csoda, hogy van étel siesta időben.. igaz csak három fajta. Pizza, sajtos-vaddisznós-omlett, és "Korzika-Specialitate".
Én az omlettet választom.. mázli, szinte egyből hozzák.. Hhmmmm... hogy ezek hogy tudnak főzni :).. és itt még a pincérek is nagyon rendesek... A többieknek szinte hallhatóan korog a gyomruk.. én lassan végzek.. pár "katonát" azért szétosztok, hogy túléljék :) . Mert a "specialitate" sokáig készül..
Kell is készülnie annak a három szelet felvágottnak, sajtnak és karika bagettnek amit kapnak :) .. Hideg felvágott válogatás... nem igaz..Csele már másodszor fut alá ennek.. (annó "böf"-t rendelt, marhasültet várva.. kapott is marhafelvágottat..).
Megállapodunk, hogy ezentúl mindig megkérdi, hogy a specialitás meleg ételt takar-e?
Imi még megjegyzi, hogy otthon kb ennyi nasit szokott magához venni ha csak úgy véletlenül jár a hűtőszekrény felé. Na mondjuk nem adta fel, begyűjtött minden lehetségest a szomszéd tányérokról.
Természetesen a mászás itt sem maradhatott el.. egy Citadellának itt is lennie kell...szóval lemozogtuk az omlettet és a korzika-különlegességet. A városka igazi középkori hangulatot áraszt, a fotósok izzítják az apparátokat. A túra alatt Cselé-ből "Tanár úr" lett, Imi és Major is új fényképezővel érkezett...igénylik a tanácsokat. Imi most már bátran adja oda Lacinak a fényképezőgépét.. a korábbit inkább rejtegette..miután egyszer Laci pusztán beállításképpen elkattintott vele vagy négyet.. majd szóltak neki, hogy ez egy 32 kockás analóg.. nem egy 8Gb-os.. 1400 fotóra elegendő digitális...
Mellékesen ha jól sejtem Laci az út végére kb kihasználta mind az 1400-at.. de tényleg.
Cortéból újfent csak az egyenes út haza..(Korzikai mértékkel persze..időnként akár hármasba is felkapcsolva).
Szombat
Utolsó nap...de kár.. Kényelmes ébredés.. séta a kisboltba.. ezúttal a falucska napi lasagne készletét vásároljuk fel.. az egész tálat.. Jó lesz az estére.
Déletőtt lazulás.. délután szintén..csak már a tengerparton.. rápihenünk a hazaútra. A csodás napsütés mellett feltámad a tengeri szél nagy hullámokat hajt ki a fövenyre..épp akkorákat, hogy élmény legyen küzdeni velük. Zseniális..szuper..és igen fárasztó.. de van idő kipihenni.
Este nagy vacsit rendezünk, Zozoo és Mariann Slambucot ( mifelénk Öhöm ) készít, kétféle fűszerezéssel, és ott van még a lasagne is.. Éhen nem halunk. Sőt előtte még egy szülinapot is tartunk, ezúttal Major Anikó az ünnepelt.
Az asztalt nincs kedvünk megbontani.. az már a szabi vége. Előkerül egy Activiti .. pár apróság hiányzik.. óra, dobókocka.. De megoldjuk.. egyszerűsítünk.. illetve a Major lányok kockacukorból kreálnak dobókockát :).. Jól elvagyunk.. mi mást is kellene elmutogatnom mint a "versenyszellemet".. egyszerű nem? ... Háááát NEEEM!!!! :)
Hazautazás
- Csele -
MGP hajnalban kioson a szállásról és a reggeli komppal áthúz a szárazföldre, hogy viszonylag kényelmesen 2 nap alatt hazamotorozzon az Alpokon át. Mi 6 körül ébredünk. Átadjuk az appartmanokat, és 8-kor elindulunk Bastia felé. 12-kor becsekkolunk, és 13.15-kor elindul a kompunk. 19 óra körül jár az idő mire Livornóban pályára tudunk állni, hogy fénysebességgel hazahúzzunk, hiszen hétfőn a társaság zömének már munkanap lesz:(
Alig kapcsolunk utazási sebességre, amikor az Appeninek felett gomolygó sötét felhőkből elindul az Isten áldása. Innentől hazáig folyamatosan szakadó esőben vezetünk.
Csabáék motorral tartanak velünk. Az első 250km-t még sikerül pálya-tempóban teljesíteniük, de a szivem szakad meg értük. EMBERTELEN éjszaka szakadó esőben 130-cal zúgni órákon át! Kérlelem őket, hogy aludjanak meg valahol a környéken, de Csaba nem adja fel: emberfeletti teljesítménnyel, rommá ázva, átfagyva végigvezeti az éjszakát és lényegében megállás nélkül haza tud jönni Zozooék önfeláldozó támogatásával.
Mi reggel 8-kor érkezünk haza - holtfáradtan, zsibbadva a millió élménytől -, és rohanunk dolgozni, de kell neki több, mint egy hét, hogy igazán visszatérjünk lélekben is a hétköznapokba.
Olvassátok el a www.mgp.hu -t is!
