Azóta foglalkoztat a gondolat, hogy venni kellene valami kisebb "kecskét" amióta két éve az alig 1000 km-t futott FJR-rel Cseléék becsaltak a "susnyásba" ( Lesi tó ).

Felejthetetlen tapasztalásokkal gazdagodtam (mindamellett, hogy gyönyörű tájakon motoroztunk), például, hogy amíg nem lesz "kecském" nem hiszek a túra-endúrós "nem tükörsima, de simán el tudsz jönni" szövegben.

Na ott határoztam el, hogy venni fogok egy kis értékű "szemi-terep" kecskét ... ló lett belőle (Aprilia Pegaso 650) ;-)

Két hete szerdán hoztam haza Kalocsáról, nem járt hozzá ajándék paprikafüzér, de cserébe gond nélkül hazahozott. Értékeltem, mert nem éppen egy tegnapi darabról van szó, 95-ös évjáratú (ha bor lenne, más lenne a helyzet).
Gyorsan meg is nézettem egy szakértővel, hogy mennyire kehes, lehet-e hajtani. Azt mondta, hogy bár hiányzik egy-két foga (a bal első teló engedi az olajat) hajthatom még úgy 1000 km-t, aztán patkoltassam meg.
Akkor JÓÓ :) ...hová is menjünk hétvégén, ahová az FJR csak sírva vinne?

Hirtelen sok minden felmerült: Pádis, Kalotaszeg, Király-erdő stb. Két dolog volt fontos számomra, hogy ne menjek egyedül, és ne legyen hosszzabb 300-350 km-nél. Néhány levélváltás, telefonbeszélgetés után abban maradtunk, hogy valami kisebb, környékbeli jól ismert terepes karikát kellene csinálni. Csele javasolta, hogy találkozzunk pontban szombat reggel 9-kor náluk a Pék utcán (így neki is könnyebb, kevesebb a késés valószínűsége).
Kilencre Majordoki is begurult, Csele kedvesen, de alsógatyában üdvözölt az ablakból, mondván két perc és indulhatunk. Hittem neki, hiszen volt már katona. (...tévedtem ;-)
Na úgy 9harmincra el is indultunk, rá a 471-re, a város határán a menekülttábor sarkánál jobbra és ki a ....gyakorlópálya felé. Háromszáz méter után meg is álltunk, Csele elmesélte az első off-road-os élményeit és kaptunk pár tanácsot, hogy mit hogyan és mit ne.

 Megszívleltük, Majordoki extra röpdolgozatként, néhányszor gyakorolta a "hogyan állítsuk fel egyedül az eldőlt motorunkat" és a "hogyan szálljunk le és fel oldalsztender nélkül"-t.

Te jó ég, gondoltam, ez ilyen kemény lesz ? ;-)

Csaptunk néhány kört egy elég kellemetlen homokos terepen, gyakorlásként, majd elbúcsúztunk Majordokitól (11re ígérte magát a családnak), és elindultunk tovább Sámson-kert felé. Menetközben próbáltam gyakorolni, amit tanultam: első féket elfelejteni, laza talajon inkább hátul a súlypont stb.

Hajdúsámsonnál kis on-road következett... elhajtunk az Obsitos kocsma előtt (balos kanyar a zöldséges után) és a következő balos kanyarban letérünk a Szatmári utcára, majd a falu végén elfogy az aszfalt.
Jihháá, jöhet a móka megint! :) (Bocs a lelkesedésért, újszülöttnek minden vicc új.)

Néhány km után északnak fordulunk (nem megyünk be a lezárt területre) majd Aradványpusztán ellenőrizzük, hogy megvan-e még a 471-es köves út - megnyugszunk, megvan -, majd tovább észak-nyugatnak off-road Nagymogyorós-Déssy tanya-Bököny. Bököny és Csiffy tanya között "belebotlottunk" az épülő "Nabucco" gázvezetékbe.

Itt elidőztünk egy kicsit, lecsekkoltuk, hogy megérett-e már az alma, majd begurultunk Csiffy tanyára a mamutfenyőhöz.

Jelentem azoknak, akik már ismerik a helyet, a fenyő még mindig áll, csak öregebb egy évvel (már látszanak a szarkalábak a szeme körűl ;-).

Bár a fenyő szép darab és külön érdekes a két főága, amiről az égiek döntöttek, hogy így legyen (egy villám kettéhasította, vaspánttal összebilincselték), nálam mégis egy furcsa növény vitte a pálmát, ami ilyenkor virágzik.

Innen folytattuk útunkat kelet felé Béketelepig, onnan on-road Nyíradonyig, majd Nyíracsád, Nyírábrány. Nyírábrány után kereszteztük az országhatár felé vezető 48-ast. Innen megint forduló következett. Csele megmutatta, hogy hogyan lehet rövidíteni Nyírábrányból Bagamérre, Vámospércs érintése nélkül. (FJR-rel inkább kerülök)
Álmosdnál tiszteletünket tettük Gab dombjánál, onnan aszfalton Létavértes, Bánk. Panoráma út jobbra, a Fancsikai tavakig. A túra végén még a Létai földutat is kipróbáltuk a panoráma út és Debrecen között.
Végül közel 160 km-t és délután négy órát mutatott az órám, mire hazaértünk. Jobban elfáradtam, mint egy 400 km-es on-road túrán, pedig ebből "csak" 60 km volt az off-road. Tudom-tudom, ez azért van, mert "csira" vagyok még. ;-)