Kalotaszeg a Csonkaország keleti szélein (Debrecen, Nyíregyháza, Békéscsaba) lakó motorosok által egy nap alatt épp bejárható erdélyi terület határán fekszik. Az innen keletre eső vidékek felfedezéséhez már érdemes szállást is keríteni. Ezzel a túraleírással pillanatképet fogok adni egy Felszegen eltöltött felejthetetlen napról. Nem célom az építészeti és a néprajzi jellegzetességek részletes bemutatása, azokat az irodalmi hivatkozások minden igényt kimerítően tárgyalják.

Kalotaszeg izgalmas tájegység: nyugat-keleti irányban a Királyhágótól Kolozsvárig terjed. Főbb részei egy-egy patak vagy folyócska mentén terülnek el: Felszeg a Kalota mentén, Alszeg az Almás-patak mentén, Nádasmente vagy Cifra Kalotaszeg a Nádas-patak mentén és a Kapus-vidék a Kapus mentén. Felszeg és Alszeg között a Nagyvárad-Kolozsvár közötti E60-as főút képez határt: Felszeg ettől délre és földrajzilag magasabban, Alszeg északra és földrajzilag mélyebben fekszik. Az erdőkkel és kaszálókkal borított dombocskák egyhangúságán a jellegzetes templomépítészet és a díszes népviselet javít. A horizontot nyugat felé a Kalota-havas (Vlegyásza), dél felé a Gyalui-havasok zárják le. Arra már mócok laknak.

 

 

És ami számunkra a lényeg: a történelmi Erdély belseje felé haladva itt találkozunk az első tömbben élő magyarsággal.

Reggel 7 órai indulás a szokásos debreceni Mikepércsi úti MOL kútról...Nagyvárad és E60-as nevű akadálypályák...jó ütemben elkapott Királyhágó...és már Bánffyhunyadon is vagyunk, ahonnan a túra érdemi része indul. A főtéren lévő református templomot kétszer is körüljárom, mire észreveszem a kis utcában szemközt lévő, az idén épp 100 éves paplakot. Kusztos Tibor Tiszteletes Urat a házi nyomdájából kerítjük elő. Kusztos "K"-val és nem "G"-vel, ezt külön hangsúlyozza...Kinyitja nekünk a templomot, ekkor ér bennünket az első meglepetés: az egyébként nemesen egyszerű református templombelsőt a festett fakazettás mennyezet és a varrottasok teszik változatossá. A fakazettás mennyezet számos kalotaszegi templomban megtalálható, a leghíresebbek Umling Lőrinc kolozsvári mester munkái a 18. szazadból. A varrottasokat a konfirmálás emlékére a konfirmandusok adományozzák a templomnak.

 

 

A templomok külső megjelenésében is vannak közös vonások: a legtöbb felszegi templom még a reformáció előtt katolikusként épült és számos helyen fal veszi körül. A fazsindelyes, gúla alakú templomtornyot négy fiatorony díszíti, a helyiek szerint a Máté, Márk, Lukács és János emlékére. Kusztos Tiszteletes Úr templomismertetőjéből két dolgot említek: 1. a "Bánffyhunyad" elnevezés Mátyás királytól származik, aki ezt a Hunyadot a losonci Bánffyaknak adományozta; 2. a kalotaszegi varrottasok motívumai ősi magyar írásjeleket rejtenek, melyek csak ebben a formában élhették túl a kereszténység csöppet sem zökkenőmentes felvételét.

 

Bánffyhunyadról kezdjük felszegi körünket. Az első kitérő Kalotadámos, mely - legalábbis aszfalton - kicsiny zsákfalucska. A túravezető dolga itt nem nehéz: csak célbaveszem a templomtornyot és már ott is vagyunk a főtéren. Nehezebb a templom kinyittatása, ebben Vincze úr, a harangozó siet segítségünkre. A déli melegben jól is esik a hűvös templombelső. Házi fotósunk pillanatok alatt már a toronyból fényképezi a falut. Ezt az érdeklődést látva a harangozó meg is hívja Cselét, nézzen körül a kis kékre festett, tornácos házukban. A harangozó édesanyja friss kenyérrel és pálinkával kínálja Lacit, aki csak az előbbit fogadhatta el:)

 

 

Kalotadámos csak aszfalton zsákfalu. A helybéliek útbaigazítása ezúttal tökéletesnek bizonyul, dűlőúton Kalotaszentkirály mindössze 3 km. Csak egy helyen kell átgázolni a pocsolyán és az sem vészes:)

 

 

Kalotaszenkirályon nincs szerencsénk: a tiszteletest nem "kaptuk honn", a harangozó meg tengerit vet a határban. Marad egy laza ebéd és egy kis gyalogos falunézés. Az óvoda udvarán egy Ady-emlékművet találunk, a költő itt írta A Kalota partján című versét. Idézzük csak fel az ő pillanatképét egy csaknem száz évvel ezelőtti nyárelőről:

 

"Pompás magyarok, templomból jövet
Mentek át a Kalota folyón
S a hidat fényben majdnem fölemelte
Az ölelő juniusi Nap.
Mennyi szín, mennyi szín, mennyi kedves
És tarkaságban annyi nyugalom
És fehér és piros és virító sárga,
Izgató kék és harcos barna szín
S micsoda nyugodt, nagyságos arcok,
Ékes párták, leesni áhitók.
Papi beszéd kemény fejükből csöndben
Száll el s nyári illattal vegyül.
Mily pompás vonulásuk a dombon,
Óh tempós vonulás, állandóság,
Biztosság, nyár, szépség és nyugalom."

 

Nagyon szerettem volna megnézni a falu határában az 1940-es határsorompó nyomait is. Egy helybéli bácsi szerint ezzel sajnos már elkéstem, a legutóbbi útépítéskor a maradványokat gondosan eltüntették. Észak-Erdély visszacsatolásakor itt húzódott a határ: a délebbre eső móc falvak már Romániához tartoztak.

Pár kilométerrel arrébb, Magyarvalkón a templomot egy dombtetőn találjuk meg.

 

 

Az elvetemültebbek off-roadoztak még egyet, mi Janival csak egy murvás kaptatót vállalunk be. A tiszteletesné a gondnokhoz küld, aki nincs otthon, a szomszédja azonban elmondja, hol lakik a harangozó. A harangozó épp három házzal arrébb dolgozik, de elengedi a fiát, hogy kinyissa nekünk a templomot. Megérte a nyomozás a kulcs után: a toronyból a környék legcsodálatosabb panorámája tárul elénk, háttérben a még hófödte Vlegyászával. A 14 éves Zsolt elmagyarázza az óraszerkezet működését. Harangozni csak szombat este és vasárnap kell feljárni a faluból. Említést érdemel a fallal körülvett erődtemplom kertje a virágzó orgonával és a számos kopjafával. A templomban itt a fehér vagdalásos kézimunka az uralkodó.

 

 

Mivel egyelőre esélyünk sincs arra, hogy Cselét békés módszerekkel leszedjük a toronyból, szóba elegyedünk a falubeliekkel. Minden megélhetési nehézség ellenére elégedettek. Elégedettek, mert van hitük. A domboldalban lévő zsebkendőnyi kis földből meg a hunyadi és kolozsvári munkahelyekből meg tudnak élni. Egy nénitől meg is vesszük az otthon hagyott háborgó feleségeink ajándékát egy-egy vagdalásos varrottas terítő formájában. Még a körösfői felár sem volt rajtuk:)

Magyargyerőmonostoron a harangozó néni a templomot, az időközben előkerült Tiszteletes Úr a tájházat nyitja ki. A templomban rögtön feltűnik a sötétkék-fehér írásos varrottas . Nagyon tetszik a katolikus korszakból visszamaradt sekrestye, ahol a torony tartalék református csúcsdíszét tárolják. A falu híres szülöttéről, Debreczeni Márton kohómérnökről elnevezett tájház egy két évszázados felújított parasztház, ennek megfelelően igen kicsi. Zsúfolásig pakolták a Kalotaszegről innen-onnan apránként összeszedett egykori használati tárgyakkal. Ezeket az évszázados tárgyakat a Gáborok (a kereskedő cigány helybéli beceneve) olcsón megveszik és jó pénzért nyugatra adják el.

Gyerőmonostor után kicsit kanyargunk még a felszegi dombokon és Körösfő előtt érjük el az E60-as főutat. Néhány nap elteltével is egyfolytában a tomboló tavaszban ezer színben virágzó dombokra, a sok évszázados büszke erődtemplomokra, a szűkösen elő, mégis elégedett, hitüket és magyarságukat féltve őrző emberekre gondolok. Boldog vagyok, hogy ennek a pillanatképnek egy napra mi is a részei lehettünk. Ez az igazi Kalotaszeg, nem az E60-as "kirakatában" lévő hunyadi bádogtetejű befejezetlen cigánypaloták, a többszintes rikító színű motelek vagy a körösfői zsibvásár.

 

 

 

Linkek:

Kalotaszegről általában: itt olvashatsz még.

Kalotaszegi templomok: itt és itt.

Kalotaszegi varrottas: itt.

Kalotaszegi népviselet: itt.

Kós Károly: itt.