Amikor már mindent elrendeztem otthon és a munkámat is elvégeztem, két dolog érdekel: Erdély és a motorozás.
Ebben a sorrendben.

Erdélyhez családi szálak fűznek, gyermekkorom minden nyarát Csíkban töltöttem a nagyszüleimnél. A szüleim kivittek minket az öcsémmel Szeredába, egy hónap múlva értünk jöttek. Akkoriban a vonat, a ritkán közlekedő autóbusz, a kimaradt járatok esetén az autóstop volt az egynapos csillagtúrák legfőbb eszköze. Állandó túravezetőnk Berci nagyapám volt, aki akár tíz "kicsi rókony gyermekkel es" bátran nekivágott a túrának.

Az utóbbi években a barangolós barátaimmal is Erdély a fő célpontunk. A túrákat tudatosan tervezzük, a térképet és az útikönyveket telente rongyosra olvassuk a trónon és többször eláztatjuk a fürdőkádban. Élvezettel fedezzük fel a csekély aszfalttartalmú utakat és a tömegturizmustól távoli látnivalókat. Túráinkat leírásokkal és profi fotósainknak köszönhetően fényképekkel dokumentáljuk. Utóbbi legalább akkora élmény számomra, mint maga a motorozás. A mesébe illő csíki nyaralásokkal kezdődött Erdély-szerelmem így harminc év elteltével is lángol, sőt erősebb, mint valaha.