Útvonal:
Vásárosnamény - Tákos - Csaroda - Vámosatya - Bockereki erdő - Beregdaróc - Tarpa - Fehérgyarmat - Panyola - Olcsvaapáti - Vásárosnamény
Kb. 90 km

A trianoni ország északkeleti csücske több szempontból is egyedülálló. Földrajzilag számos folyó (Tisza, Túr, Szamos, Kraszna) találkozik e tájon, melyek bármelyikének áradása pusztító árvizet okozhat (utoljára 2001-ben volt nagy árvíz). Másfelől a trianoni döntés után ez a vidék abszolút az ország perifériájára került. Ennek persze előnye is van, hiszen számos helyen megmaradt az aprófalvas településszerkezet, valamint az igen gazdag népművészet.

Túránkat Vásárosnaményból kezdjük, ezúttal feleségemmel, Anikóval egy motorral megyünk. Első megállónk Tákos, mely református templomáról híres. A csarodaival és a vámosatyaival ellentétben ez a templom eleve reformátusnak épült. A nép csak "mezítlábas Notre Dame"-ként emlegeti, mivel Mária Terézia uralkodása idején a reformátusoknak tilos volt kőből és téglából templomot építeni, ezért felépítették fából és sárból. A favázas épületnek ún. paticsfala van. Ez az oszlopok közé font vessző, vagy nádfonat, melyet sárral vagy agyaggal tapasztanak meg. A sarat pedig a hívek mezítláb taposták. A templomot Erzsi néni, a gondnok mutatja meg nekünk. Előbb megvárjuk, hogy egy autóbusznyi nyugdíjas labanc kigyönyörködje magát: nem tart sokáig, hamarosan megszállják a tájházat és vásárolni kezdenek. Erzsi nénit ezután "kisajátítjuk", ő részletesen elmeséli a népi barokk stílusú templom történetét. Az épület legrégibb része és a csodálatos fakazettás mennyezet 1766-ból származik. A harangtorony jóval fiatalabb, 1949-ben építették újjá. Az itteni emberek hamar túlteszik magukat az árvizek pusztításán, az otthon és a falu újjáépítése egy ember életében akár többször is bekövetkezhet. A padsorokat közép felé turulmadár-motívum zárja le. Érdekes, itt senki sem tiltakozik ellene... A faluképet a 2001-es árvíz alaposan átrendezte - előnyére. A Makovecz tervei alapján épült kontyolt tetős, tornácos kis házak szabályos utcasorokat alkotva, vakítóan fehérlenek a szombat déli napsütésben. Mikor a kortalan Erzsi néni "elszalad" ebédelni, a tájház is felszabadul a labanc megszállás alól (a spórolós osztrák nyugdíjasok egyébként nem vásárolták agyon magukat). Anikó végre megtanulhatja a beregi keresztszemes alapmotívumait Tóthné Éva tájházvezetőtől. Nekem csak a sokszínű Rákóczi-minta az ismerős, gyorsan odébb is állok a harangtoronyba fotózni.

Motorra ülünk, de alig kapcsolunk fel hatodikig, már meg is érkezünk Csarodára. Itt a szombat délutáni nyugalom hamar megszáll bennünket is. A templom mellett két ember vesszőkerítést fon, az óriási kínálatból igen akkurátusan választják ki a résbe leginkább beillő vesszőt. A templom zárva, a kapuján lévő telefonszámot felcsörgetve azonban rögtön elérjük a gondnokot, akit az ebédtől állítunk fel. Addig a harangtorony melletti hangulatos kiskocsmában múlatjuk az időt. A falu közepén álló templom a XIII: századból származik. A templombelsőben lévő, részletekben feltárt freskók is a katolikus időket idézik. A szép fakazettás mennyezetből az ún. mennyezeti láda domborodik elő, melyben a templommal kapcsolatos feljegyzéseket, iratokat őrizték. A karcsú kis torony nem bírna meg egy rendes harangot, ezért a templomtól 50 m-re külön kis fa harangtorony található. Említést érdemel a gondnoknő által rendbentartott csodálatos templomkert, ennek végében az egykori Csaronda-patak holtága látható.

Következő megállónk Gelénesen át Vámosatya. A "vámos" előtag az egykori beregi főútvonal melletti vámszedési jogra utal. A változatosság kedvéért az itteni templom gondnoknőjét is az ebédtől állítja fel a telefonunk. Ebben a XIV. századi épületben is a katolikus és a református jellegek egyaránt fellelhetők. Katolikus jelleg a szentély és belőle nyíló - a reformáció korában befalazott - sekrestyeajtó, valamint a vele szemben lévő, kőből faragott ereklyetartó. Református jelleg fakazettás mennyezet (itt is mennyezeti ládával), a faragott szószék és a faragott-festett karzat. És ne feledkezzünk meg a XVIII. századi fa harangtoronyról sem, mely a környék gyönyörű körpanorámájával ajándékozza meg a felmászó fotóst.

A falu Tiszaszalka felőli végén balra fordulva a bockereki erdőbe jutunk. A "Bereg tüdejének tartott" 600 hektáros védett erdőben épp vadászat folyt, pedig a sorompó mögötti földút erősen csábított egy kis terepezésre. Közvetlenül az ukrán határ mellett haladva, Beregdarócon és Beregsurányon át motorozunk el Tarpáig, ahol a Kuruc Vendéglőben egy tartalmas ebéddel kezdünk. A pincér ajánlására tájjellegű, szalonnával és kolbásszal töltött cigénypecsenyét eszünk. Még mindig összefut a nyál a számban...

A Tarpai-hegyről - mely 154 méteres magasságával még dombnak sem nevezhető - a kristálytiszta napsütéses időben a környező hegyekben gyönyörködünk. Keletről nyugat felé haladva látszik innen a Máramaros, Kárpátalja, sőt még a Zempléni-hegység is. Ezeknek a hegyeknek a nagy részét persze elcsatolták 1920-ban, de valami figyelmetlenség folytán másfél dombról megfeledkeztek: az egyik a Tarpai-hegy, a másik - a fél domb - a Barabás melletti Kaszonyi-hegy fele (egye meg a fene, a 221 méteres "csúcs" épp Ukrajnába esik). Ennek megtekintésére ma sajnos nincs időnk. A Tarpai-hegyen manapság már csak szőlőművelés folyik, a kőbányát rég bezárták.

Tarpa központjában útba esik a szárazmalom. Ez egy érdekes zsindelytetős, kör alakú épület, ahol a falubeliek a saját lovaikkal mozgatták a malom nagykerekét. Az eredeti malom a XIX. században épült, és 1929-ben őrölt utoljára. Maga az épület ezután táncházként és moziként is szolgált, mígnem 1980-81-ben jelen állapotában is látható módon igényesen felújították. Ezek az adatok a szárazmalomról szóló háromnyelvű tájékoztató füzetből származnak.

Tivadarnál kelünk át a Tiszán, itt érkezünk meg Szatmárba. Fehérgyarmat után Nábrádnál érjük el a Szamos jobb partját. Panyolán a Szilvórium Kft telephelyén állunk meg pálinkát venni. Szabó Laci jóvoltából betekintést nyerünk a pálinkafőzés tudományába. A hagyományos szilva, alma, körte és cseresznye mellett megjelent a szamóca és az áfonya, sőt még mandarinból és datolyából is vállalnak bérfőzést. Én mindenesetre maradok a szilvánál, pár perc múlva már az a fő gondunk, hogyan tudjuk a Panyolai Elixirt a Bömös hátsó dobozában "rázkódásmentesen" elhelyezni. Panyola egyébként szintén festői környezetben fekszik, a Szamos és az Öreg-Túr által határolt keskeny földnyelven. Lacitól tudjuk meg a jó hírt, hogy - a magas vízállás ellenére - Olcsvaapátinál ma újraindult a komp. Ez egy külön élmény, mivel motorja nincs. Lajos, a jó humorú "komponista bácsi" két sodrony segítségével tudja mindig úgy beállítani a komp testét, hogy a sodrás átvigye a túlsó partra. Egyszerű és épp ezért zseniális műszaki megoldás.

Bár a túra Vásárosnaménytól Vásárosnaményig mért össz-távolsága a 100 km-t sem érte el, mégis szinte észrevétlenül telt el az egész nap. És legalább arra az estére eluralkodott rajtunk a beregi emberek bölcs nyugalma. Azzal a boldog tudattal tértem nyugovóra, hogy a Szamos-hát és az Erdőhát felfedezése még ránk vár, és mivel a közelben dolgozom, ez a vidék nem is annyira elérhetetlen számunkra...