Már gyerekkorom óta rengeteget tekeregtem két keréken, lassan, gyorsan, jó és rossz terepen, mindegy volt, csak úton legyek. Elég sokáig tartott, mire egy mountain bike és a Bükk keresztül-kasul bejárása után megvalósult gyerekkori álmom és motorra ültem.

"Borsodi gyerek" lévén jobban ismertem kis hazánk északi részét és kelet-szlovákiát. Azokon a környékeken jó nagyokat tudok tekeregni térkép és GPS nélkül is. Erdély viszont maga a misztikum, vonz mint a mágnes, de ott sajnos még mindig vezetőre van szükségem.

A motoros evolúciót sportos, aztán még sportosabb motorokkal kezdtem, miközben körülöttem mindenki túraendurón ült. Nem meglepő, hogy hamar én is túraenduró hátán és járatlan utakon találtam magam.

Semmi sem változott. Az út vagy legyen kanyargós és lehetőleg aszfaltos, vagy köves-murvás-homokos ... csak ne unalmas, egyenes és vigyen valahova, akár egész napon át. "Úton lenni boldogság ..."

Ahogy motorozni kezdtem új barátokat is leltem. Menet közben egy kisebb közösséget sikerült feléleszteni, új barátságok szövodtek, csapatok verődtek össze-vissza. A társaság tagjainak termékét utakról, motorokról, felszerelésekről, sok másról a keletitura.hu oldalunkon olvashatod.