Több dolog miatt volt különleges a 2018-as BMW-Onroad.hu48h motoros tájékozódási túra. Bízzunk benne, hogy nem csak számomra volt az, hanem az egészen népes mezőny valamennyi tagja számára is. Egyrészt – bármilyen hihetetlen – az augusztus 3-5 között lezajlott kaland immáron a tizedik ilyen nevű motoros túra volt. 2009-ben indult a történet, amelynek során minden évben valamilyen téma köré szerveződött az útvonal. Ez idén nem más volt, mint Erdély egy sokak által alig ismert területének felfedezése.

 

Korábban a 48 órás túrák során körbemotoroztuk Magyarország határait, hazánk várait, nemzeti parkjait, hegyeit és tavait. Aztán a megyeszékhelyeket – hogy abban az évben Halász Gabi besegített és nem hagyta megszűnni a 48 órás hagyományát, azért örökké hálás leszek neki! -, majd a felvidéki magyar várakat járta végig az útvonal, hogy a 2016-os fagyizást követően tavaly kelet-ausztriai várakat keresgéljünk. Idén pedig – több éve érlelt vágyamat megvalósítva – Erdély következett.

 

 

 

Amikor nekifogtam a tervezgetésnek, megkerestem Cselényi Lacit, a www.barangolo.com oldal gazdáját. Ő úgy ismeri a célterületet, mint a tenyerét – nálad okosabbtól pedig sose szégyen tanácsot kérni. A vége az lett, hogy némi telefonos viaskodást követően mindenben elfogadtam az ő javaslatait – és így volt jó! Az útvonalat, a látnivalókat mind Laci tervezte – akit érdekelnek korábbi barangolásai, annak tényleg érdemes saját weboldalát végigbarangolnia.

 

Irány a Bihar!

Laci javaslatára a jelenlegi magyar határhoz közeli Bihar-hegység lett a túra célja. A motorosok által jellemzően felkeresett erdélyi célpontok ugyanis mind túl messze lettek volna, ráadásul a Biharon a többségünk legfeljebb átrobog – pedig a túra mezőnye idén megtudta, hogy van ott mit nézni bőséggel! A kiindulási pontot Debrecenbe tettük, a nagyon segítőkész Panoráma Étterem előtt találkozott péntek délelőtt az indulók népes serege.

 

 

 

A regisztrációt követően 118 motor – nagyjából a negyedük két személlyel a fedélzetén – vágott neki az útvonalnak egy idén megint újszerűre sikerült itiner segítségével. Annyira sok tudnivalót és variációs lehetőséget tartalmazott a navigációs segédeszköz, hogy ismét újítani kellett. A cikk alján letölthető formában meg is találjátok – így ha valaki kihagyta és kedvet kap, akár az eredeti módszerrel is végigjárhatja a két napos túrát.

 

Szintén idei újdonságként ugyanis az útvonal nem csak burkolt szakaszokból állt. A Biharban sok az olyan közút – nem erdei csapásokról van tehát szó! -, amely némi gyakorlattal bármilyen motorral járható. Aztán volt olyan is, amely ugyan valaha aszfaltos volt, mára azonban minősége olyan rossz lett, hogy inkább az “offroad” besorolást kapta az előzetes bejárások során. Az első napra kettő, a másodikra három ilyen rész jutott. Azt azonban mindenki maga döntötte el, hogy elkanyarodik feléjük, vagy marad végig aszfalton.

 

 

 

A Pádis egyszerűen meseszép!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Amitől a kaland kaland lesz

Mivel azonban az itinert a túra előtt három héttel írtuk fel – a környéken pedig ez alatt elég sok csapadék lehullott -, nagyon rizikós lett volna egy ilyen népes mezőnyt ráengedni a burkolatlan részekre. Ezért András barátommal egy nappal korábban elindultunk, hogy leellenőrizzük az állapotukat. Csütörtökön is sikerült egy monszunesőben rommá áznunk, így egy szakaszt nem tudtunk leellenőrizni – de a mezőnynek az csak a szombati programjában szerepelt.

 

Így a regisztráció után mi is visszarongyoltunk a túra erdélyi bázisául szolgáló Magyarremetére és felszaladtunk a szomszédos Mézged után induló gyönyörű erdei útra. Itt aztán végre értelmet nyert ez a fajta “előfutás”. A fakitermelő gépek ugyanis az eltelt néhány hét során annyira tönkretették a korábban gyönyörű murvás szerpentint, hogy abból nagyjából csak egy saras vízmosás maradt. Egy darabig küzdöttünk, majd beláttuk, hogy ezt most el kell engedni. Így szombaton már csak ketten indultak arra – de ők is hamarabb visszafordultak, mint mi…

 

 

 

Az BMW-Onroad.hu48h tulajdonképpen egy "önjáró" túra. A mezőny kötelező jelleggel pénteken a regisztrációkor, valamint vasárnap reggel az emléklapok és -pólók átadásakor találkozik. Sajnos a már emlegetett magyarremetei Turul Panzió befogadóképessége kevés volt, így a csapat jó fele máshol töltötte az éjszakákat. A vacsorákat azonban mindenki itt költötte el – igazi székely finomságokat eszegethettünk reggelente és esténként is. Akik pedig itt aludtak, nagyon kellemes beszélgetéssel töltötték a napok végét.

 

 

Szervezőként igyekeztünk némi emlékkel szolgálni a résztvevőknek. Autós “háttércsapatunk” – Bence fiam – ugyanis kocsival hozta a rengeteg pólót és a hangosítási kellékeket, no meg szombaton felgurult a Pádis fennsíkra fotózni. Mi Andrással az önfeláldozó állapotfelmérés mellett szintén fotóztunk – éppen csak azon a részen, ahol nem burkolt úton haladtak az arra vállalkozók. Hihetetlen volt egyébként látni, hogy milyen motorokkal – és sokszor utassal – vállalták be és teljesítették a földutas szakaszokat. Néha tátva is maradt a szánk!

 

 

 

Megsüvegelendő teljesítmény

A szombat este szerencsére úgy érkezett el, hogy a baj esetére megadott szervezői telefonszámon csupán egy defekttel és egy apró műszaki hibával kapcsolatban érkezett információ. Senki nem jelzett feladást vagy balesetet. Az opcionális terepes szakaszok miatt nehéz megtippelni, mennyi volt az összes megtett kilométer, de motoronként nagyságrendileg 700 környékére saccolható. Ez pedig azt jelenti, hogy a közös szakaszokon is több mint 80 ezer kilométert motoroztunk le – amiben a lakóhelyig esedékes részek benne sincsenek. A teljes hétvége tehát garantáltan messze százezer fölötti futásteljesítményt jelentett a teljes mezőnynek!

 

 

Szervezőként elsősorban azt szeretném nagyon szépen megköszönni mindenkinek, hogy velünk tartott erre a különlegesre sikerült kalandra. Úgy érzem, hogy minden méltó lett ahhoz, hogy ez volt a tizedik ilyen megmérettetés. Mert a szombat esti boldog és fáradt arcokat elnézve az egyértelmű volt, hogy kissé feleslegesen lett kivéve a megnevezésből a “teljesítmény” szó… Másodsorban a BMW Motorrad hazai képviseletének a támogatást – és nagyon bízom benne, hogy jövőre innen folytatjuk! Ötlet már van – olyan, hogy lepetéztek! -, éppen “csak” 2019-ben meg kell valósítani.

 

 

Találkozzunk 2019-ben!

 

 

Az itiner mindkét napja A4 méretben