Na mi is mentünk egy szép karikát tegnap.

Találka Nyírábrányban volt, mert ez Debrecenhez közel van, Nyíregyházához meg nem, de legalább szép úton lehet oda eljutni. Nagykállótól Nyíradony fele új aszfaltcsík kanyarog nagyrészt, a további rész pedig a Guti Erdészeten visz át, szép fás-ligetes útszakasz. Ha van két perc, kétszáz méter letérő egy régi templomrom, ami mellett egy táblán el lehet olvasni a valaha ott volt település és az "Asszonyrész" (ez a mai település) történetét, meg még pár szót a Zsuzsi-vonatról, aminek a mozdonya ki is van állítva kicsit távolabb az út mellett.

Határétlépéskor a határőrt leginkább az érdekelte, hogy az RT-n meddig lehet a plexit felemelni.

Érmihályfalva után Szalácsra mentünk, ahol a helyi motoros első meglátása szerint eltévedtünk. Gondolom nem gondolta hogy turistalátványosságnak tekintjük a települést. A pincesorról érdeklődve kb 360 fokban mutatott körbe.."van vagy 1000" Mi csak egyet néztünk meg, egy löszút két oldala volt végig beépítve. Ezeknek a pincesoroknak még azért volt stílusúk, szép harmónikus téglaboltíves zárfalak, tömör belső kapuk, melyeket farácsos külső kapuzat véd vasalattal.

A helyiek ünneplőben sétáltak lefele, majd 4-5 perces kitérőket tesznek egy-egy pincébe. Fel kell készülni a misére!

Pár percre megnéztük a mi kilenclukú hidunk kistestvérét, mely formavilágában igen hasonlatos, épp csak a lápvidéki folyócskát csapolták le alóla.

Útközben hagyományos esküvői menet fotózása.

A forrásnál szerencsére most nem voltak, az idő tökéletes, csak az aszfalt, majd makadám majd kőzúzalék majd földutat elhagyva a vizes füvön csúszkálva és megérkezve kérdezte meg Jani, hogy akkor most erre kell majd vissza is menni??

Délideji uzsonna, forrás és vízesés megtekintése (mely szerintem lényegesen szerényebben csordogált mint márciusban) után némi intenzív relaxáció következett.

Kellett is az erőgyűjtés, az RT aszfaltos gumijait nem füves dombmászásra találták ki. Engem meg nem arra hogy RT-t tolva szaladjak fel a dombra. De azért mindketten feljutottunk. Aztán én szépen vissza, fel a GS-re ami látva az RT mutatványait szintén elkezdett táncikálni, de közöltem vele, hogy felejtse el gyorsan..erre aztán szépen felvitt.

Ságig kicsit visszagurultunk az úton, mely valaha talán aszfaltos lehetett mert egy helyen volt fél négyzetméternyi belőle, de alapjában véve jó minőségű földút.

Bán-Kraszna szakaszon folytattuk, ezt be kell küldeni az ETP-re mert nem szerepelt a térképeken. Van itt egy nagy tározó is , amit pont előző nap néztem a GoogleEarth-on, hogy milyen fura forma, az egyik oldala nyílegyenes. Élőben látszik, hogy egy nagyon hosszú gáttal kialakított mesterséges tó.

Zilah-nál kijutottunk a főútra, irány megnézni az a híres szerpentint. Nakérem, ez a helyi Mátra. Közvetlenül a város után indul, kb 10-12 km a fel és le. Majdnem végig három sáv, mindig a kapaszkodó dupla egyértelműen. És a Mátrához hasonlóan tele speedesekkel..csak ezek őrültebbek. A legfelső ponton parkoló, tele motorokkal, főleg itt produkálják magukat, mert van egy pár száz méteres egyenes szakasz. Ide sem fogok hétvégén jönni.

Mikor még nem tudom hogy jön ez az egyenes rész, az egyik kanyarban megelőzök egy cammogó speedest.. a kanyar utáni egyenesben kb 200-al húz el mellettem (látványegyenes) majd a következő kanyar után megint lehet visszaellőzni.. gondolom fordul is vissza a következő "technikás egyenes bemutatóra".. speciel leányzó. Végigmegyünk a szakaszon, tényleg nagyon jó. Hibátlan aszfalt és a Dorgói hágóhoz hasonlatos hatalmas íves kanyarok. Visszafele megállunk mi is a parkolóban, Csele izzítja is a fotoapparatot..

Közben én a helyszínt nézem, kicsit kaotikus, a motorok általában forgalommal szemben startolnak és így is állnak meg. Egy tunningrotyogó kb 10 m fékúttal a szembe jövő kocsi előtt 10 cm-el farol be a parkolóba. Változatosságként időnkén 240-átlő egy-egy rakéta az egyenesen. Az autósok ismerhetik a helyszínt mert folyamatos kürtszóval haladnak át.

A helyi menő meglátva Csele komoly fényképezőgépét megkéri hogy csináljon már pár képet róla. Na akkor mi itt le is parkolhatunk egy időre.. Csele végre "svenkelhet" a helyi srác meg produkálhat. Legalább tízszer megy oda vissza egykeréken az R1-el, majd mind után megcsodálják a fotókat. Szerintem addig lesznek itt amíg már csak infrával lehet fotózni, szóval kicsit megsürgetem, erre kiderül, hogy még "kanyarfotót" is ígért neki. Itt alszunk az már fix.

Egy kicsit lentebb gurulunk, legalább a veszélyzónát elhagyjuk, ez nem az én világom. Kinéznek a kanyart, mi Janival túlgurulunk, majd egy leágazásban leparkolunk. 10 sec után rendőrök fékeznek mellettünk, elég egyértelműen magyarázzák a záróvonalat (itt hosszúvonalnak nevezik)..

Mi egyértelműen adjuk a bamba értetlent. Ezzel nem úsznánk meg, mint később megtudjuk ötnyelvű papírjuk van minden szabálysértésről, ezt nyomnák a kezünkbe?ha nem érkezne a fotóalany. Két percig hangosan vitatkoznak, gyakorlatilag visszatereli a rendőröket a kocsiba. Ilyet még nem láttam..nem létezik, hogy így le lehet beszélni őket. A srác legyint.. esti ivócimborák a kocsmában. Azért elég kelletlenül mennek el. Amíg Cseleék fotóznak azért látom, hogy a következő kanyarban leparkolnak. Na innen nagyon-nagyon szabályosan fogok elindulni, az tuti.(Visszafele lentebb látjuk is, hogy két szegény chopperest ellenőriznek a zsaruk..na ja a speedeseket nem bírják elkapni, gondolom meg próbálják) Mennénk is de nem szabadulunk könnyen.. a helybélinek eszement a dumája, vacsora nélkül nem akar elengedni minket, végül egy kávé-üdítőre hív meg Zilahba.

Közben folyamatosan beszél. Kiderül hogy a gps-e azonos az enyémmel, de semmire sem tudja használni, teljesen kiakad mikor mutatom, hogy az ETP ingyenes térképén még topográfiai jelzések is vannak. Mint mondja a terepezés az igazi kedvence..mert " tudom én, hogy ez a speedes motorozás nem egészséges".. Ezen már csak vigyorgok..korábban meg azon mikor csak legyint a saját R1-es gépére, hogy a BMW-k 100ezerKM-el még jó áron eladhatók, az övék meg 20-al már kifutották magukat (abból 18 ezer 12ezres fordulatszámon és egykeréken)..szerintem már ez is szép a "hangszer"-től.

Végül csak elindulunk, Tasnád-ig még egy nagyon szép erdős szakasz jön, Nagykárolyig egy nem túl érdekes, de legalább jó minőségű és jól lehet haladni. A határon kifogjuk, hogy vadászok vannak előttünk, fegyverellenőrzést ki kell várni. Vállaj után ugye nagyon jó kanyargó szakasz Nyírbátorig, sajna szürkületben már. Jani vállal levadászik egy fácánt, én épp kikerülöm a lecsapódó madarat, de a mögöttem jövő kocsik lámpáján látom, hogy ők nem, így nincs értelme megállni. Bátorban a Csekőben elbúcsúzunk, a többiek feltankolnak sütivel.. én csak a helyszínen fogyasztok..(pedig hoztattam volna, de jó lenne most)

Innen egyedül haza. A Máriapócsi elágazásnál teljes útzár, villogó fények, várni kell. Már a kerülőn gondolkodok mikor elkezdenek átengedni. Motorosok az út mellett? :( , nagyon letörtek, sajna nem lehet megállni megtudni mit történt. A Szon-ban ma már benne, frontális ütközés, részleteket nem közöltek. Nagyon óvatosan irány haza, épp időben kezd hűlni az idő.

Lassan már csak rövidebb utakat lehet tervezni, de érdemes, kezdik legszebb arcukat mutatni a hegyek és erdők.