V.Gab:

A terv egyszeruen hangzott. Talalkozunk MGP+Csele+Jozsi+jomagam Debrecenben, atgurulunk Derecskere, ott osszeszednek minket a sracok es hajra motorozas. Meg valami reggelit meg kavet emlitett Csele, de mind azt gondoltuk, hogy vmi benzinkuton egy KV, aztan gyia. Az elso "into" jel az volt, hogy egy Varadero jott ertunk es el is kalauzolt egy hazhoz. Be is invitaltak minket, ahol gyanusan sok kaja volt felhalmozva egy aszalra ... aztan jott a meglepetes - ami csak nekunk volt az - amikoris egy tarcsan nekialltak egy gigantikus adag hagymas-szalonnas-kolbaszos rantttat sutni. Hat annak ellenere, hogy en rendesen reggeliztem, abbol megiscsak ennem kellett ... nem bantam meg, isteni volt. Kis csipos paprika, savanyu uborka ... najo, kezdek ehes lenni :D

 

 

MGP:

Az ekevasból fabrikált rántottasütő "wok" igen teccet, a lemezszorító karmantyuk alkalmazása meg a házigazda profizmusára utalt, valószínűleg nem először alkalmazta. Kicsit nehézkes volt a motorra kászálódás. De gyorsan kellett, mert hamar kiderült, hogy itten kérem összeszokott csapat van. Mi négyen "single" gurultunk, a vendéglátó négyes viszont minden motoron utassal. Saját tapasztalat alapján ilyenkor általában megállok elöl türelmesen és várom, hogy mindenki majd csak elkészül egyszer. Ehelyett itt szinte hoppstart volt..

Irany Berettyoujfalu, Artand. A hataron sima atlepes, majd Nagyvarad... MGP irta le jol a  dolgot, amikor az olasz kozlekedesi kaoszhoz hasonlitotta azt, ami a varosban volt. Szerencsere gyorsan+siman jutottunk at a varoson. Innentol a kepek osszemosodnak. Egy kis darabig meg a fouton mentunk, de aztan a hegyek fele fordultunk. Az utak lassan atalakultak enduro kalandbalyava .. godrok, kavics felhordasok, megminden, ami csak nehezithet egy kanyarodast. Kesobb azt is lathattuk, ahogy vmi voroses agyagos kavicsos izevel tomik akatyukat. A modszer fo elonyenek azt latom, hogy azutan legalabb latszik, hogy hol van godor J Sajna menet kozben nem keszult foto, pedig volt par csodas kilatas :(

 

 

A határ előtt még találkoztunk az épp hazatérő államfőnk konvojéval. A középen haladó fekete monstrum nemes egyszerűséggel a felezőn fél métert átnyúlva haladt, söpörve mindent. Csele szerint az "életük árán is védik"..szerintem inkább a miénk árán..mondtam, mire egyből mindkettönknek Farkvart nagyúr hallhatatlan szavai jutottak eszünkbe a Srekből :"De erre az áldozatra hajlandó vagyok" J Határ gyors volt, Nagyvárad káoszában valami halvány rend volt felismerhető: vagy gyors légy vagy erős.. de lehetőleg mindkettő. Némi újdonsággal szolgált a többsávos tömött körforgalomban tolató piros Dácia (mi más?).

 

 

 

 

Aztan kozelebb kerulve meg kisebb utra tertunk ... szabadban koszalo allatok, a talajerozio nyomai, szep kerites stb stb stb ... volt ott minden. Egyszercsak a maradek utszerusegrol is letertunk es megallas jott. Nomeg tanakodas, hogy lemenjunk vagy sem ... vegul a fiuk motorral, a lanyok gyalog mentek a lenti taborhelyhez, ahonnan meg mindig semmi nagyon kulonleges nem latszott (a szep tajon kivul). Lejjebb ereszkedve a volgybe jott a csoda ... a hegy derekabol eredo forras kisebb nagyobb vizeseken at szall le volgyebe ... leirhatatlanul szep volt. Pihi, piknik, stb utan irany hazafele: "a fouton fogunk menni, de elotte van egy kis rosszabb resz". A kis rosszabb resz vegyesre sikerult. Az ut vegulis igazi turaenduros jatszoter vlt, a por viszont ... na az nem anyira hianyzott. Neha az elottem levo dolgokbol sem lattam semmit, a tobbiek oly kivalloan vertek fel a port - ennek megfeleloen motor es motoros is baromi poros lett, mire a VGre ertunk. Hazafele igazi rovidites tortent, a Kiralyhato-n atkelve kanyarogtunk egy jot ... aztan mar csak utazas ahatarig, derecsken kaptunk egykis utravalot (kave, kola, suti ... ) es irany haza. Elmult mar este het boven, mire hazaertunk a kis, meg 400km-se volt utunkrol, ami baromi jol sikerult :)
 

Naszóval az E60-on haladtunk, és már épp baromian kezdtem unni, mikor Pestis-nél végre letértünk. A kontraszt döbbenetes, a sivár és lepusztult környezetű főútról egy csodálatos hegyi kanyargóson találtuk magunkat. És még az út minősége is elfogadható volt. Teccet na. Útközben rövid pihi egy mellékút leágazásánál, ami mellett kis épület állt amiről nehéz volt eldönteni, hogy még építik vagy már bontják. A mellékútról viszont kiedrült, hogy sokan szeretnék használni, ökrösszekértől az ökör sofőrös teherkocsiig. Végül is a cél amit keresünk és még név szerint szerepel az Erdély térképen az Tulsa. Itt a helyi "szupermarketnél" jobbra fordulni. Ha netalán már látsz egy háromtornyos templomot is?akkor túlmentél. Az út a faluban "D" osztály?asztán lemegy DZs-be. Na annyira nem rossz, látszik rajta, hogy nemrég hengerelték apró zúzalékkőből, kétoldalt pedig volt vízelvezető. Jobban megnézve a környezet vörös agyagos talaját eme zúzalék nélkül korábban valószínűleg komoly kihívás volt itt a közlekedés. A végállomás már eleve szép környezet, de még nem mutatta milyen csoda lappang a völgyben. Kicsit lentebb ereszkedtünk a motorokkal, aztán picit még gyalogolni is hajlandóak voltunk.

 

 

 

 

A forrás fantasztikus. Erős, bővízű, kristálytiszta. Meghívónk (mellékesen épp szülinapos) hihetetlen nagylelkűségről téve tanúbizonyságot korlátlan vízfogyasztást engedélyezett mindnyájunknak J. Kicsit tovább kóborolva kiderült, hogy a csodák folytatódnak, a forrás egy meredek részen lezúdulva mohás kövek között vízesés függönyt hozott létre.

 

 

 

 

Na itt pihent le a csapat (innen kellett aztán visszamászni). A házigazdák megint megleptek minket "némi" elemózsiával? kb fél disznóval. (visszafele néztem is az utat, de mindenhol csak egész malacok támasztották a kerítést?..vagy feküdtek mindenfele szerteszét).

 

 

Tulsából tovább követtük a "sárga" jelzésű utat. A Kartográfiás térképen van egy még ettől is gyengébb (fehér) jelzésű útfajta?hát nehéz elképzelni. A szakasz gyakorlatilag megfelelt a vasúti szabványoknak csak sín és talpfák nélkül. Por és zúzalékkő hosszú kilométereken át. Szépen "kifehéredtünk". Zárt sisakban meleg van a lassú tempó miatt, nyitottban meg nyeljük és pislogjuk a port.

 

 

Na de egyszer csak vége lett ennek is, a Királyhágó kamionforgalmában találtuk magunkat. Aztán nagy tempóval irány a határ, főleg nyitott plexivel, mert az kívül belül poros, víz nélkül nem merem letörölni. Pont szemben haladunk a lemenő nappal, alig látni valamit. Nagyváradon még épp a fákjás felvonulást kapjuk el: A határ előtt rövid pihi egy benzinkúton, itt látom, hogy a szemüvegem is porlepte, ez zavart. A többiek megcsodálnak minket "sereghajtókat", pedig a por nagyja már távozott a 140-es tempónál. Határ gyors, de igyekszünk is.

Derecskénél még melegendő megiszunk egy kévét és harapunk a szülinapos tortából. Ott is és ezúton is megköszönjük a meghívást, csodás helyen jártunk.