TransApuseni

2024-08-24 , Peti

Románia , Erdély , motoros túra , BMW F700GS

TransApuseni

A nemrég átadott Transapuseni út (107I) volt a cél, amiről a motoros csoportok közössége szuperlatívuszokban beszél. Hát akkor lássuk!

Ha a tikkasztóan meleg alföldi Augusztusban Debrecenből motorozni szeretne az ember a leg kézenfekvőbb ha a Bihari-hegység felé veszi az irányt. A csapatból Széki Feri barátomnak volt jó az időpont, így a megbeszélt reggelen nem sokkal 7 óra előtt -még viszonylag hűvösben- már úton is voltunk.

A végcél a nemrég átadott Transapuseni út (107I), amiről a motoros csoportok közössége szuperlatívuszokban beszél. Hát akkor lássuk!

 

 

 

TransApuseni - Fábián Peti túraverziója
A táv egy napra sok, ezért a terv Torockón megaludni és onnan reggel frissen megmotorozni a kanyarokkal tűzdelt tükör sima aszfaltot.

 

 

 

Odafele is igyekeztem a jól ismert, élvezetesebb utakat felfűzni, úgymint Réz-hegység (Feketeerdő 108H), élesdi szerpentin (1H), majd a Huta Slavia alatt a szilágysági dombokon keresztül (110E) le Nagybáródnak.

Ha tehetem kerülöm a főutakat, de most úgy adta ki, hogy az 1-es úton a Királyhágón keresztül volt érdemes menni Sebesvárig. Ott rövid pihenő a vár tövében majd Havasrekettye felé vettük az irányt, hogy a Belisi víztározó északi partján (121) keletnek haladjunk úticélunk felé. Innen több ponton is nagyon szép kilátás nyílik a tározóra. A hágó teteje 1360m magasan van egy panoráma kilátó parkolóval. Én még előtte Kerekhegynek le szoktam menni délnek murvás úton a tározó partja fele ahol nincsenek turisták, de a látvány a környező hegyekre és az azok ölében fekvő tározóra rendkívüli. A víz, hosszú kilométereken keresztül csillog a völgyekben. Ez a környék Debrecenből egy egynapos túra célpontjaként is tökéletes választás.

 

 

1
 

 

 

 

 

 

2
 

 

 

 

Innen továbbra is keletre tartva a következő attrakció a Melegszamos (107P). Ismét 1300 méter magasságokban járunk, az utat szegélyező tájat széltörés formálhatta. Itt-ott áll egy-egy sudár fa, köztük pedig absztrak formákat alkotó kifordult gyökérzetek adnak egyedi hangulatot a látképnek

 

 

 

3
 

 

 

 

 

 

4
 

 

 

 

 

 

5
 

 

 

 

Utunkat folytattuk de a következő kereszteződést elnéztem. Szerencsére! A 107T-re Reketó irányába akartunk letérni de tovább haladtunk és ezzel újabb tökéletes minőségű, kanyarokkal és visszafordítókkal tűzdelt dinamikus kilométerek következtek. Olyan a hangulata mintha motorosoknak készült játszótér lenne. Egy nagy visszafordító kanyarban például vízi kerekek vannak, van amelyik edukatív jelleggel áramot fejleszt. Nehéz dönteni a kanyarvadászat és a környezet adta élmény megélése között.

 

 

6
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

8
 

 

 

 

 

De aztán csak vissza fordultunk az eredeti útra, 107T és 107S következett. Hegyen, völgyön, erdőben , egysávos aszfalton.

Még az indulás előtt kaptam egy baráti jelzést, hogy Járabánya, azaz Torockó irányában van egy „rövidebb” út. Ami ténylegesen oda csalt, hogy az elmondás szerint a helyiek véleménye is megoszlott arról, hogy van-e rajta szilárd burkolat vagy sem. Hát persze, hogy fel kellett fedezni!

 

 

9
 

 

 

 

Némi tanakodást követően csak felhajtottunk hegynek fel a 107N-re annak dacára, hogy volt kint tábla (románul) illetve négy tengelyes billencsek jöttek le velünk szemben a hegyoldalról. De volt némi személyautó forgalom is, mi baj lehet? Az út elég aktívan emelkedett, cserébe tele volt kanyarokkal, murvával és porral. A lendületünkből akkor vettünk vissza amikor út szélén álló munkások kiabáltak. De hát románul… kedvünket nem szegte.

Aztán… tényleg meg kellett állni.  Egyszerre nevettünk fel, hogy akkor ennek most itt van a vége! Szemben araszoló, az utat teljes szélességében elfoglaló lánctalpas útépítő gép állított meg minket ami frissen húzta fel a betont a murvára. Visszafele ugyanúgy megküzdöttünk az elemekkel de egyáltalán nem bántuk.

 

 

10
 

 

 

 

 

 

11
 

 

 

 

Végül északra, Gyalu felé kerülve érkeztünk Torockóra, a fenti mutatványt követően elég későn. A kedvenc éttermünk a Szarvas vendéglő egy órája bezárt, és az online szállásfoglalást sem igazolták vissza. Így, éhesen és szállás nélkül álltunk este a Székelykő tövében álló falu főterén.

Jártunk már itt korábban, tudtuk, hogy a vendéglő tulajdonosa is motoros és nem létezik, hogy ne legyen a faluban két üres ágy. A tulajt nem, de a feleségét megtaláltuk akit megkértünk, hogy legyen kedves párat telefonálni, hátha tud segíteni. Természetesen nagyon segítőkész volt és pár perccel később és pár házzal arrébb már nyílt is egy nagy kétszárnyú deszka kapu. A motorokat letámasztottuk az udvaron lévő többi, motor közelében. A műveletet követően siettünk vissza a főtérre, mert egy étteremben még volt világ, hátha még kiszolgálnak. De elkéstünk. Ők is bezártak.

 

 

12
 

 

 

 

 

 

13
 

 

 

 

 

 

14
 

 

 

 

 

Csak felmentem a lépcsőn és egy hölgy ajtót nyitott. Szó szót követett, és néhány sör kíséretében tudott nekünk kiadni gulyáslevest elvitelre amit ott az étterem kültéri teraszán el is fogyasztottunk. Régen esett ilyen jól műanyag tányérból a gulyás.

Másnap reggel. A hegy még árnyékot vet a falu ezen részére, a motorok a hajnali harmattól csurom vizesek, 9 fok.

Gyors pakolás és irány a reggeli, amit előző este szintén a Szarvas vendéglőssel beszéltünk le.

 

 

15
 

 

 

 

Erre a napra is jutott kaland. A Transapusenit a domborzati viszonyok miatt jobb Abrudbánya felől „megcsinálni”. De mi a másik végén voltunk. De ezt is orvosoltuk, igaz, nem önszántunkból.

Történt ugyanis, hogy sem a szálláson sem az úton nem volt rendes térerő, így megviccelt a navi. Látványos szurdokban indult el az út de akkor sem állt össze a kép a látottak és a meséltek között . Azt is tudtuk, hogy még készül az út, úgyhogy amikor elfogyott az aszfalt, konstatáltuk, hogy persze, mert még nincs kész. Ugyanúgy húztuk a gázt tovább. Majd bő negyedóra múlva fogtunk gyanút, hogy azért ekkora köves murváról és emelkedőkről nem volt szó. A navigáció további gyóntatása után állt össze a kép, hogy egy úttal délebbre vagyunk. Viszont idővel ez is (107K) betorkollik az eredeti útba (107I). Úgyhogy megyünk tovább. Az útépítés gőzerővel folyik itt is, szép vonalvezetésűnek ígérkezik, úgyhogy ezt is érdemes lesz meglátogatni. Ha kész lesz. Itt szerencsével jártunk, az itteni lánctalpas munkagép félreállt mikor észlelt minket.

 

 

16
 

 

 

 

 

 

17
 

 

 

 

 

 

18
 

 

 

 

 

A Transapuseni nyugati felén csatlakoztunk be, így ahogy kell megmotoroztuk oda-vissza!

El kell mondani, hogy ez az út teljes joggal kiérdemli azt a hipe-ot ami van körülötte. Olyan élvezetes, dinamikus az út nyomvonalának vezetése, olyan szép a környezet, hogy végig garantált a sisak alatti széles mosoly.

A környezet, és a kilátás is rendkívüli. Az út mentén több helyen láthatóak a jellegzetes formájú, széna tetejű régi fa épületek, melyek közül többen is tartanak állatokat jelenleg is. Egy-egy magaslati pontról pedig látható a végtelenbe vesző horizont, amihez szokatlan formájú hegyek adnak az előteret.

 

 

19
 

 

 

 

 

 

20
 

 

 

 

 

 

21
 

 

 

 

 

Hazafele Abrudbányától északnak mentünk Fehérvölgynek, majd végig az Aranyosvölgyén, Belényesen keresztül haza Nagyvárad felé

 

 

22
 

 

 

 

 

A kör 860 km lett, az itthoni 36 fokkal ellentétben zömében 20-24 fok között motoroztunk.

Mindvégig szép helyeken jártunk és a kalandfaktor is abszolút megvolt.

© Peti

2024-08-24

barangolo.com

Fotóalbumok