Pandacsöki Boborján szavaival élve: "az úgy volt, hogy mentem, és amikor már ott voltam", összefutottam Cselével a Rakovszky utcán. A következmény egy gyors telefon és utána egy rövid gurulás lett. 10 óra után indultunk Cselééktől. Nyírábránynál léptük át a határt, majd Érmihályfalván és Értarcsán át Ottományba gurultunk. Itt barátságot kötöttünk a református templom harangozó nénijével és Tibikével, a Tiszteletes Úr kisfiával.

Fel is szaladtunk a templomtoronyba, ahol karnyújtásnyiról szemlélhettük meg a templom harangjait.

Ottomány után úticélunk, Szalacs felé fordultunk. A néptelen kis úton motort cseréltünk, majd kölcsönösen megdícsértük egymás vasát. A GS egy hajónak tűnt a CBF után. Egy nagyon magas, ám kényelmes hajónak.

Szalacsot Csele nézte ki magának a neten. Gyakorlatilag a szó legszorosabb értelmében az Alföld szélén, az első érmelléki domboknál fekszik.

Ha már domb, akkor szőlő, ha szőlő, akkor borospince...na de rögtön 3 utcányi egy alig több mint 2000 lelkes faluban? Az első pincesort közvetlenül az Ottományból érkezésünk után, jobbra találtuk meg. Itt rövid fényképezés következett.

A motorok zajára előbújt Tóth bácsi, aki békésen borozgatott a soron. Betessékelt a pincéjébe. Az előtérben békebeli szódásüveget (tényleg üvegből volt) és decis poharakat láttunk. A pince kb. 15 méter mélyen nyúlt a dombba.

Aztán a soron felmentünk a dombtetőre. A terep eléggé endurós volt, itt jött a "vegyél túraendurót" tanfolyam első órája. Csele a jó szokásához híven fényképezni indult.

Egy gyereksereggel tért vissza, persze mind motorozni akart. Végül egy kis tűzrőlpattant, 4-5 év körüli kis fehérnépet ültetett fel maga mögé, aki kb. Cselényi Zsuzsi és Major Lilla 1:1 arányú elegye lehetett.

A dombról legurultunk a főtérre, ahol érdekes módon egymás mellett volt a római katolikus és a református templom.

A katolikus templom harangozó nénijével is megismerkedtünk, ezután a templombelső fényképezése következett, melyet egy odatévedt galamb tett érdekesebbé.

Csodálatos volt a templomkert a lila és a fehér orgonával, a dúsan virágzó lila akáccal és a rengeteg tulipánnal. A közép-európai kertkultúra klasszikus növényeit ültették bele nagy műgonddal, így nem a mai kor tujákkal, fűvel meg térburkolattal telenyomott tüzépbarokk kertjeihez hasonlított. A "tüzépbarokk" kifejezéssel Makovecz Imrét plagizálom. Az addigra már kellően poros motoros ruhánkkal sikerült egy esküvő kellős közepébe is betoppanni, ahol általános derültséget okoztunk.

Megtudtuk, hogy a faluban csak az asszonyok alkalmasak a templomszolgaságra, az emberek mindig csak a borospincábe mennek. A Mama elkerekedett szemmel hallgatta, hogy az interneten olvastunk Szalacsról. A weblap meg az e-mail említése után csak a "kukac" kifejezés maradt meg neki. Nemhiába, a női agy...

A harangozó néni bemutatott minket a Tiszteletes Úrnak, Botos Andrásnak, aki - bár éppen esküvőre készült - de azért bemutatta nekünk a református templomot.

Itt is a templomtoronnyal kezdtük az ismerkedést. Nagy kárpótlás volt ez a tavalyi máramarosi túra után, ahol a sekrestyés néni sehol sem engedett fel bennünket a toronyba. Ugye, MGP?

A Tiszteletes Úr kiváló tippeket adott egy dél-erdélyi túrához, Ő ugyanis korábban a Bánságban, Temesvár mellett szolgált. A túra főbb célpontjai Herkulesfürdő, Buzias, Orsova lennének. A torony után megnéztük a főhajó tetőszerkezetét, mely arról nevezetes, hogy az ácsolatban egyetlen szeg sincs. Itt küldtünk is egy SMS-t a házi statikusunknak, a visszahívás a lépcső alján ért minket...

Mielőtt hazaindultunk volna, megnéztük a borospincák "főutcáját",

végül egy hidat, mely egykoron ténylegesen hídként szolgált az Érmelléken, a 70-es évek óta azonban a mesterséges meder létrehozása után csak szárazban álldogál.

A helybéliek útba igazítottak Érvasad felé, melyet földúton vettünk célba. Kb. 2 km után azonban - mikor az út már kellően rossz minőségű volt és nekem sietni kellett haza - visszafordultunk. Itt a "vegyél túraendurót" tanfolyam második órája következett. It már nem murván mentünk, hanem a porrá száradt érmelléki fekete föld dűlőútjain. Riszálta is a fenekét a Villanymotor rendesen. Mikor meg kellett fordulni, a CBF-et ketten mozgattuk előre-hátra, míg Csele - a jobb lábát tengelyként használva - driftelt egyet és már meg is fordult.