A csontjaimban éreztem, hogy november első hétvégéjén ragyogó idő lesz. Az időjárásjelentés is megerősítette, hogy vasárnap kellemes időben lesz részünk. Gyors telefonos szervezkedés. Szaky (Tranyóka) és Dobra (DRágaszág) jelezték, hogy Ők mindenképpen ott lesznek a reggel 8-as indulásnál a garázsom előtt.

November 02-án reggel percre pontosan megjelentek a fiúk. Egy gyors guminyomás ellenőrzés és máris indulunk. A Ténéré is útra készen pöfögött a garázs előtt, hiszen már csak 40 km hiányzik az első 10.000-hez!!! Hihetetlen milyen gyorsan repültek júli. 11-óta a kilóméterek! Felpattantunk és nekivágtunk az év utolsó kalandjának!

Eseménytelen gurulás a Méhkeréki határátkelőig, utánna irány Salonta, Tulca, Tinca és Holod útvonalon húztuk a gázt. Ezt a szakaszt már "ezerszer" megtettem, így ráértem gondolkozni a lehetséges útvonalakon. Zozo Lovacskás kalandozásáról egy véletlen folytán lecsúsztam. Engem raktak "legkisebbként" egy nagyobb csapat élére és a mögöttem lévő chopperes és túramocis csapattal endurózásra még csak gondolni sem lehetett. Ellenben most a Tranyóka és a DRágaszág pöfög mögöttem! Szaky meg Dobra kellően elvetemültek egy kis kalandkereséshez és némi dagonyázáshoz!

Királyság!

Rabagani-nál dobtunk is egy erős balost le a főútról! Egy hölgy néhány méter után kézzel-lábbal integetve és mutogatva próbál minket vissszatéríteni a főútra Beius felé. Szegény nem érti, hogy néhány vállrándítás után miért indulunk tovább az általa "rossznak" vélt irányba. Szikrázóan süt a nap előttünk a királyerdő hegycsúcsai magasodnak. Minden tökéletes volna, ha a térképemen nem csak egy "fehér" folt terülne el, mintha itt semmi sem lenne! Ellenben falu falut követ. Cosdeni után egy útelágazásban elő kell vennem 5 -6 szavas román tudásomat, hogy megérdeklődjem a helyesnek vélt útirányt. Ez a Dacias férfi is készségesen segít, de Ő is azt ajánlja, hogy forduljunk meg és menjünk körbe Beius-on keresztül Rosia felé. Pomezeu-ban kezdődik a kaland! Gázvezeték lefektetés lehetett nemrégen, mert az utat keresztül kasul szabdalják az agyagos földdel betemetett árkok. A felázott agyag hihetetlenül csúszik! A Ténéré virgonc fickándozásba kezd alattam. Óvatosan húzok egy kis gázt, de a Tourance-ok képtelenek fogást találni a keményredöngölt csúszós agyagon. Szerencsére hamar véget ér ez a szakasz és mind a hárman sikeresen megússzuk! Újra válaszút elé kerülünk, de a közeli italboltból előkerülő helybéliek részletes útbaigazítást adnak, sőtt egy sebtében rajzolt kis itinert is kapunk falunevekkel és a kereszteződésekben követendő útiránnyal! Campani, Valani, Golia útirányt követve eljutottunk a túraendúrós menyországba vezető útra!

 

 

Csapattunk apróköves murván, előzünk billencset patakátkelés közben, rúgattam öklömnyi zúzottkővel felszórt emelkedőn folyamatosan elforgó hátsóval felfelé, végül egy kisebb erdősávból kibukkanva meg kellett állnunk, hogy gyönyörködhessünk az elénk tárulkozó panorámában!

 

 

Josani-nál bukkanunk ki a Rosia felé vezető útra. Cabesti-nél teszünk egy kis megállót a molnárnál, aki 5 Lei fejében játszik egy kicsit a "Trombita-hegedűjén".

 

 

A motorokhoz menet a molnár beveti 1 szavas magyarját "kenyér" és a szájára meg a hasára mutogat hevesen. Megsajnáljuk és mind a hárman neki adjuk az összes szendvicsünket. A molnár elégedett vigyorral távozik a sonkás és kolbászos szendvics rakománnyal. Kellemes kanyargás következik Rosia határáig, ahol újra elfogy alólunk az aszfalt. Már-már melegem van! Csodálatos időben halladunk Damis felé a kiválló minőségű murvás úton. Szerencsére nedves az út, igy nem kell nyeljük a port, hanem élvezhetjük a laza közös barangolást. A Tomnatic felé tartó leágazásnál rövid kupaktanács. Szaky jelzi, hogy a gyomra üres és nincs szendvicsünk! Az eredeti terv elvetve (Tomnatic), az új irány Damis - Bratca - Királyhágó és mititei kajálás Negresti-nél. Biztosítom a többieket, hogy van ötletem a visszaútra is! Nem fogunk élménymentesen hazacsapatni az E60-on! Az útépítéssel félelmetesen halladnak! A nagyköves készülő útalapon bő gázzal csapatok át. Dobra végig ott van mögöttem, Szaky egy kicsit óvatosabban követ minket. Az útalap kiválló nagyobb tempóra állok rá és kiállva megelőzünk egy Land Rovert. Ekkor a szemközti sáv hirtelen tökéletes aszfaltra vált. Egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy felmegyek rá, de ezt gyorsan el is vetem! A Land Rover végig mögöttünk csapat a murván egészen Damis-ig, ahol a mi sávunk is aszfaltra vált. Többször megállunk gyönyörködni a szikrázó napsütésben tündöklő királyerdőben.

 

 

Bratka előtt a szerpentin több helyen finom murvaporral van fedve ezért fokozott óvatossággal ereszkedünk le. Borod-nál fordulunk rá az E60-ra. Irány a Király-hágó! Verőfényes napsütésben és gyér forgalomban teljesen kiélvezhetjük a kanyargást a hágón keresztül. Negresti-nél megállunk és az egyik étteremben bemondom a bűvös varázsigét: "cinci mici"!(bár a felszolgáló lány beszélt angolul) Előételnek Dobra és Én bevállalunk egy alkoholmentes sört, Szaky marad a 100%-ban szinetikus colánál. Az ételt gyorsan megkaptuk és finom is volt, hamar eltűnt az éhes gyomrokban. Délután két óra magasságában végeztünk a kajálással. Ekkorra már tudtam, hogy a visszaúton ránk fog sötétedni, de többieket nem zavartam ezen aprósággal! :-) Már az ebéd alatt kitaláltam a hazautat. A Dragan völgyén keresztül.

Pár perc gurulás a főúton, majd lekanyarodunk Valea Draganului felé. A település szélén megpillantom a Major által sokat ecsetelt "jellegzetes Móc parasztházikót" a teljesség kedvéért egy ló is mellé volt kötve!

 

 

Innen kissé szorosabbra fogom a gyeplőt és kevesebbszer állunk meg. A cél még sötétedés előtt elérni Beius-t! Az eső is elkezd szemerkélni, ahogy emelkedik az út, ekkor hirtelen az egyik kanyar után lenyűgöző panoráma tárul elénk egy víztározó képében!

 

 

 

Egy ronda betonbunker tetejére ki lehet menni és mindeféle korlát nélkül le lehet tekinteni a mélybe. Csodálatos látvány a völgyzárógát és a V-alakban szétágazó víztározó. Egy túrát megérne az alaposabb felfedezése. Mi azonban rövid nézelődés után sietve indulunk tovább, mert a delelőn átbukott nap gyorsan ereszkedik a nyugati horizont széle felé! A hágó túloldalán az eső eláll és gyorsan haladunk a Lesi-tó felé. Mindenütt látszik, hogy éppen eső után vagyunk. Remetit elhagyva néhány kikátyúsodott szakasz valóságos latyaktengerré vált. Egy rázósabb szakasz után felvilágosítom a többieket, hogy ez csak a bemelegítés, mert a tó után megszűnik az aszfalt. Dobra arcán boldog vigyor terül szét, Szaky egy kicsit elkomorodik (eladó a Tranyó), de mind a ketten jelzik, hogy mehetünk tovább. A tónál sem állunk meg nézelődni, mert a nap vészesen csiklandozza a királyerdő csúcsainak a tetejét. Az út legizgalmasabb szakasza állt ekkor még előttünk. Az eső miatt néhol az egész útfelület vízalá került. Ekkor jött el igazából a Ténéré és a DR ideje. Több helyen sikerült a Ténéré blokkját a vízben megmeríteni. A csizma hamar átázott, de olyan élmény volt a mély tócsákon tempósan átcsapatni, hogy mindez szinte fel sem tűnt! A tócsák alja simán csak köves volt és nem sár így virgonckodni is simán lehetett! Azért láttam néhány őrültet (Audi A6, Golf II., Dacia) akik itt tették módszeresen tönkre autóikat. Volt néhány SUV is, de ők itt voltak inkább elemükben. Az egyetlen megálló a Jadolina-vízesésnél volt. Egy rövid pihenő után indultunk is tovább Stana de Vale felé, mert vészesen közeledett a napnyugta.

 

 

 

Mindenképpen le kell jussunk a szerpentinen Beius-ig még sötétedés előtt. A terepezés kilóméterei után üdítő élmény volt az aszfalton tempósan döntögetni a mocikat és előzgetni az autósokat. Ahogy leértünk Budureasa után lélegzetelállító volt a lemenő nap vörösében elénk terülő Béli-hegység vonulata.

 

 

Beiusra beérve végérvényesen ránksötétedett. Gyors tankolás és az élmények megbeszélése. Kellemesen langyos időben vágtunk neki a hazafelé hátralévő 120 km-nek. Este 7 előtt kevéssel érünk be Békéscsabára. Végre nem egyedül tekertem le az utolsó 100-150 km-t! Nagyon jól esett végre csapatban jönni egészen hazáig, megállni a benzinkúton és egy pillanatra közösen kifújni magam. A szerencsés hazaérkezés megnyugvása és egy kalandos évzáró gurulás minden pillanatának az izgalma csillogott a szemünkben.

Ennél eseménydúsabb és kalanosabb évzáró gurulásom még sosem volt! A Ténéré bebizonyította (már túl a 10 ezren), hogy igazi élmény vele a murva és az aszfalt is! Miközben a Ténérét betoltam a garázsba végig ott motoszkált a fejemben:

 

 

A KALAND MIT SEM ÉR, HA NINCS KIVEL MEGOSZTANOD!!!