Istenszéke a Kelemen-havasok egyik hegycsúcsa, 1380m magas, ami valójában egy sziklaszirt, a természet (Isten) által megalkotott asztallal és székekkel. A kőromot iszonyú mélységű szakadék határolja, s ha van hozzá bátorságod letekinteni, félelemtől teli borzongás kerít hatalmába. Ez a hely nem büfé-kocsival, szuvenír árussal felszerelt környék, ez maga a vad érintetlen természet,még manapság is.
Szászrégen felől közelítve az elénk magasodó Istenszékét nem lehet eltéveszteni. A lapos tetejű hegy mintegy székként szolgálhatott Isten számára, hogy megpihenjen, midőn megalkotta eme hegyeket.

 

 

Korábban több ismerőstől is hallottam, hogy nagy élmény megmászni ezt a hegyet. Nem kifejezetten a magassága miatt, hanem a hely szelleme, a gyönyörű érintetlen táj valamint a túraútvonal nehézségi foka miatt is. (Wass Albert több regényének színhelye. Pl.: A Funtineli boszorkány)

A legutóbbi Kalotaszeg-Vigyazó túránk alkalmával vetettem fel a ezt a kirándulás ötletét, jelezve, hogy ez csak részben lenne motoros túra, mert a hegy megmászása egy teljes napot vesz igénybe. Ráharaptak! :-) ...és szerintem senki nem bánta meg.
A túrát az október 23-i hétvégére tűztük ki. Az előző hetek rendkívül rossz időjárása miatt már-már lemondtam róla, de CsLacc unszolására mégis a túra mellett döntöttem.

Laci többször felhívott és "bemutatta" az összes olyan időjárás szájtot, ahol a lehető legjobb időt mutattak arra a területre. (Tanulság: ha mindenképpen motorozni akarsz és kétségeid vannak az időjárást illetően, nézd mindig azt a szájtot, amelyik a legjobb időt jósolja ;-)

 

 

 

 

Útvonal:
Debrecen > Létavértes > Margita > Szilágysomlyó > Zilah > Zsibó > Dés >Szamosújvár > Szászrégen

A csapat nagyobbik része együtt indult Debrecenből reggel 9-kor. Majordoki a lányaival külön utakon, autóval megcélozta a Székelyföldi rokonait. CsLacc Békéscsabáról külön útvonalon jött Szászrégenbe.
Az induláskor még esett az eső, de ahogy haladtunk kelet felé, egyre jobban kitisztult és mire elértük Szilágysomlyót, már a nap is kisütött. A Debrecen-Székelyhíd-Margita-Szilágysomlyó szakasz dimbes-dombos terület, olajkutakkal tarkítva. Az út minősége nem túl jó, de kit érdekel. ;-)
Először amikor erre jártam egymagam, szakadó esőben, kb. 60-70km/h-s oldalszéllel, a DragStar nyergében, nem szórakoztam ilyen jól, mint most.
Szilágysomlyót elhagyva Zilah felé haladtunk tovább és az volt a tervem, hogy Zilah előtt Zsibó felé fordulunk az 1H jelzésű útra.
...de Cseleből kibújt a gyermek, elkezdte ecsetelni, hogy Zilah után, át a Meszesen micsoda csodálatos kanyarok vannak (nem mintha nem tudnánk), és hogy ott milyen jó sebesre koptathatnánk a füleinket. Sőt, azt javasolta, hogy menjünk egyet oda-vissza, aztán majd folytassuk utunkat az eredeti terv szerint. A vége aranyközép lett. Átmotoroztunk a Meszesen, egészen Alsóegregyig (Romanasi), majd jobbra fordultunk és a 108A-n tovább Ronáig.
A 108A menti falvak igen kontrasztosak, tele cigány-putrikkal és néhol vadiúj, lakatlan házakkal. Az új házak udvarán néhol spanyol felségjelzésű autók árulkodnak arról, hogy a tulajdonosok csak időszakosan dolgoznak Spanyolországban.

 

Szilagyrónán (Rona) megálltunk megnézni a közel 400 éves ortodox fatemplomot. A gondnok beengedett, így belülről is megszemlélhettük. Kifelé jövet az ajtó végtelen egyszerű zárszerkezete osztatlan sikert aratott.
Kint egy cigányasszony várt karján gyermekével, de nem az utunk céljáról érdeklődött. Jani adott neki pár lejt, ahogy mindig szokott (sztem neki otthon elkülönített kasszája van ilyenekre).

 

A kultúrpercek után továbbhaladtunk a 1H-n, majd délkelet felé fordultunk az E58-ra, Dés felé. A város előtt megálltunk a Szamos partján, pihenni. A srácok elmentek valami függőhidat megnézni (én a motoroknál maradtam). Kisvártatva vissza is érkeztek. Megvártuk Cselét, amíg kimosakszik a sárból, ugyanis dobott egy hátast fotózás közben.

 

Kisvártatva Major is megérkezett, egyedül. A lányai, amint meglátták a keresztanyjuk cuki kutyáját, rögtön elfelejtették a hegymászást (utóbb kiderült, hogy így volt ez jól)

A vendégház hibátlan, Makovecz csapata tervezte (ez látszik is rajta) és az áraik is nagyon barátiak. (Hívd őket direktbe, úgy olcsóbb. Telszam: +4(0) 265 512 388)

 

 

 

 

Útvonal:
Szászrégen > Déda > Dédabisztra > (Istenszéke) > Szászrégen

Reggeli után motorra pattantunk és a 15-oson Maroshévíz (Toplica) felé, Dédabisztráig mentünk. A falu közepén észak felé fordulva, egy kis utcán át a Bisztra patak völgyébe folytattuk utunkat. Nemrég aszfaltozhattak, így elég hosszan (kb. 10km) kifogástalan út fogadott. Az aszfaltos rész után letámasztottuk a motorokat, átvedlettünk turistába és nekiláttunk. A kék körrel jelzett turistaúton, az Utas-patak völgyében haladtunk felfelé.

 

Ez a legrövidebb gyalogösvény az Istenszékére, de minden bizonnyal a legnehezebb is. Az eleje egy gyönyörű bükkerdőn keresztül vezetett, majd később az utolsó kilométereket már fenyvesen keresztül tettük meg. Az emelkedő helyenként 40% is lehetett.

 

Felfelé CsLacc többször mondta, hogy "ájjunk má meg, hova rohanunk!" ?na én is ezt mondom néha, amikor motorozunk ;-) A csúcsra felérve egy kisseb tisztás fogadott és hó! Kicsit megpihentünk és keresni kezdtük a kilátó pontot, mert a képek alapján ott kellett lennie valahol.

 

Átvágtunk egy sűrűbb erdős részen és elénk tárult a csoda, az Istenszéke.

Sajnos végtelen csend helyett egy szekérderék gimnazista fogadott, bár ez mit sem rontott a hely varázsán. A kilátás lenyűgöző, különösen így az ősz derekán. Tiszta időben talán még Szászrégenig vagy még tovább is el lehet látni.

 

Mindenki megkereste a számára legmegfelelőbb helyet és leheveredett átadni magát egy kicsit a hely szellemének. Az igazabbak tán meg egy imát is mondtak.
Nem tudom, hogy mennyi időt tölthettünk fent, kicsit elvesztettem az időérzékemet, de nem lehetett több egy óránál. Kis tanakodás után a hosszabbik útvonalat választottuk lefelé, remélve, hogy nem lesz olyan meredek, mint felfele.

 

A kék sávon boldogan haladtunk lefelé, de amint ráfordultunk a kék háromszöggel jelzett ösvényre, a helyzet kezdett megváltozni. Gyakorlatilag a Hidas-patak medrében vezetett a turistaút. Egyik kőről lépdelve, néhol szökdelve haladtunk lefelé. Egy idő után Csabának be is adta a kulcsot a térde, így kicsit lassabban tudtunk haladni. Végül, még sötétedés előtt a motorjainknál voltunk.

 

Elbúcsúztunk Tamástól. Ő Maroshévíz fele vette az irányt, a rokonaihoz.
Nekünk még hátra volt az aznapra tervezett kultúrprogram. Wass Albert síremléke, a Marosvécsi vár kertjében. (Wass Albert hamvainak egy részét az Istenszékén szórták szét, másik részét itt temették el a vár kertjében)

 

Már esteledett, így a látogatást rövidre fogtuk. Bepillantottunk a vár udvarába (a vár nem látogatható, bent szellemi fogyatékosok intézete üzemel), megnéztük Wass Albert síremlékét, valamint a Helikon asztalt, kattintottunk pár hosszú záridős képet és indultunk vissza a szállásra.
A megbeszélt időre sikerült hazaérni. Máté fogadott a szigorú kérdéseivel:
- Jól vagy-E?
- Jól, köszi, és te?
a választ meg sem várva odébb áll,
- Te jól vagy-E?
- Ezen a motoron ültem-E?
- S azon?
- Igen, azon is ültél már.
- Miért?
....:-))))

A vacsora után felmentünk az apartman konyhájába és a maradék pálinka és sör társaságában igazoltuk, hogy mindannyian képben vagyunk a napi gazdasági és politikai kérdésekben. ;-)

 

 

 

(Szászrégen > Apahida > Bonchida > Válaszút > Kolozsborsa > Nagyesküllő > Drág > Hidalmás > Almásszentmihály > Zilah > Szilágysomlyó > Margita > Székelyhíd > Debrecen)

Hazafele nagyjából ugyanott terveztünk menni, mint jövet. Régentől Apahidáig élveztük a mezőség hullámvasútszerű kanyarjait. Apahida előtt elbúcsúztunk Csókdoktortól. Ő dél-nyugatra indult, Békéscsaba felé. Apahidán megálltunk tankolni, mert az Apriliámnak kólásflakonnyi tankja van. Csaba felvetette, hogy megnézhetnénk a Bonchidai Bánffy kastélyt.

 

Miért is ne! Ma még úgy sem volt kultúrprogram. A kastély rendkívül lepusztult állapotban van. Néhány éve állítólag már kaptak egy hátizsák pénzt a felújításra, de kilyukadhatott a zsák, sajnos... Most újra kaptak rá EU-s pénzt, és ha lassan is, de megkezdődtek a helyreállítási munkálatok.
A kastélyt 2 RON/fő-ért lehet megtekinteni. Az udvaron egy kávézó is üzemel, aminek a teljes bevételét a kastély felújítására fordítják. Adakoztunk is egy kicsit kávé formájában. Nem volt olcsó, de legalább jó helyre ment.

 

Zilah felé megint átkeltünk a Meszesen, így Cselének végre a másik füle is elkophatott és mindenki boldog volt. Zilah után már csak ismételtünk: Szilágysomlyó, Margita, Debrecen. Bár a határ felé közeledve az idő borongósra fordult, de a jókedvünket ez sem szegte.

Ez egy igazán jó túra volt.