CsLacc keres meg: társ kéne neki, hogy végigmenjen a TransAlpinán.

hmmm .... dehát az a Déli-Kárpátok legszebb, legizgalmasabb hágója!
No és ott van sorban a Retyezát, TransAlpina mellett a TransFogaras, Vajdahunyad, Déva és a szász városok.
Dehát nekem most csak 3 napom van! Egy nyúlfarknyi hosszú-hétvége. Mire elég ez?
Kit érdekel! Nem tétovázom GOOOO!!!! :)))

 

 

 

 

 

Na azért persze előző napokban gyorsan végigcsörgetem a bandát: Jani és Vasi örömmel csatlakoznak. Imiék is igérik jönni fognak.
Találkozó CsLaccal Belényesnél a Petrom kútnál pénteken reggel 9-kor.
Kis kommandónk időben indul és doxa pontossággal érkezik.
CsLacc kicsit feldúltan fogad bennünket: Ő csak rám számított.
Egy nagyobb motoros csapathoz kellene csatlakoznunk, és egyáltalán nem biztos a szállásunk NagySzeben (Sibiu) közelében.
Vita - tanakodás - telefonos szálláskeresés. Vajdahunyad tőszomszédságában Csernakeresztúron találunk szállást. Magyar család vár bennünket szeretettel, akárhányan menjünk is, akármilyen későn.
Döntünk - oda megyünk. CsLacc csalódottan fordul balra Fehérvölgy(Albac) felé, mi pedig tűzünk Déva irányába.

 

 

Déltájban már be is költözünk Boriska házába, de nem maradunk csak pár percet és elindulunk a Retyezát irányába egy kis felfedező útra.

A Retyezát hegység - a Kárpátok gyöngyszeme. Aki egyszer eljutott oda, nem feledi magas csúcsait, a kőlapok sokaságát, amelyek beborítják a legmagasabb csúcsokat is, a csillogó tavakat és a megszámlálhatatlanul sokféle növényt és állatot. A hegyimentők szerint ide csak az igazi turisták jutnak el, hiszen itt nincs felvonó, hegyi út sincs, csupán erdészutak, amelyek a hegyek lábáig vezetnek. Ide a bakancsos, hátizsákos túristák jönnek.
Nyilván nekünk ebből csak egy aprócska kóstolásra futja. Ameddig lehet addig behatolunk a hegységbe motorral, majd onnan gyalog folytatjuk utunkat.

 

 

A visszaúton a híres-hírhedt Fatia Negra kúriáját is megpróbáljuk megnézni, de a biztonsági szolgálat nem enged be bennünket. A Jókai regényében Fatia Negra-ként szereplő Nopcsa László nemzetsége izgalmas színfolt a magyar történelemben, kultúrában. Tagjai nem illettek bele semmilyen korabeli (és mai) sablonba, cselekedeteik sokszor a törvényesség határát súrolták, vagy azon is túl voltak. Ő maga például "civilben" Hunyad megye főispánja volt, és nem átallotta törvénytelen eszközökkel is gyarapítani vagyonát.

 

Este Boriska kényeztet bennünket mindenféle finomsággal és némi házi pálinkával, de sajnos Imiéket hiába várjuk: nem tudnak utánunk jönni.

 

Szombaton reggel gyorsan összekészülünk, ugyanis ma nagy túra vár bennünket. Úgy tervezzük kétszer kelünk át a Kárpátokon. Kimegyünk az Erdélyi medencéből a TransAlpina hágóján át, majd délről a TransFogarason jövünk vissza.

Nézzük mi is várt ránk ezen a napon!

 

 

 

Petrozsénynél kell lefordulni a Dn7a nevezetű útra, majd arról jobbra fordulva a Dn67c -re. Ezt az utat nevezik TransAlpina -nak is. Ez Románia legmagasabban fekvő közútja, mely 2000m fölé is emelkedik. Mi Novaci felé tartunk déli irányba. Szokásos módon fokozatosan romlik az út minősége, míg hamarosan már aszfaltot nyomokban sem látunk. A dózer út egy folyót keresztez, melyen egyenlőre még át kell gázolnunk, de mellettünk már ezerrel épül a közúti híd. Az utat szakaszosan építik, úgyhogy nem kell sok idő neki és vége lesz ennek az endúrós paradicsomnak itt.

Egyre meredekebb és néha igazán izgalmas szerpentineken, verőfényes napsütésben jutunk fel a hágó tetejére, ahol hatalmas motoros csapattal találkozunk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A csúcsélményen osztoznunk kell, de ez valahol természetes is:)

 

 

 

A hágó déli oldalán leereszkedve kedves román hegyi-biciklis sráccal találkozunk, aki később nagylelküen felajánlja, hogy az általa készített igazán szép fotókat felhasználjuk itt az oldalunkon. Barátunk neve Cosmin Cosma. Köszönjük.
Hamarosan zsír új aszfaltot és meglehetősen nagy forgalmat találunk. A lovak közé csapunk és megpróbálunk elosonni a Zsil völgye fölött kialakult zivatar alatt a Kárpátok déli oldalán. Nagyon bízunk benne, hogy mire a TranszFogaras déli lábához érünk, addigra az eső odébbáll. Kis híján így is történik, bár ehhez az is nyilván hozzájárul, hogy nagy szuszogások közepette a biztonság kedvéért beöltözünk esőruhába:)
A TranszFogaras déli szerpentinjeit száraz aszfalton élvezhetjük végig hála Istennek:))) Páratlan motoros élmény!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Fogarasi-havasok a kárpáti hegységív leghosszabb alpesi jellegű vonulata, méltán illeti meg az Erdélyi Alpok elnevezés. A csúcsmagasság 50 km-en keresztül 2000 m felett van. Itt található Románia 3 legmagasabb csúcsa is, amelyek meghaladják a 2500 méteres magasságot is. A hegyvonulat áthatolhatatlannak tűnik az Erdélyi medence felől. 1975-ben épült meg az a Transfogarasi út (Ceausescu nagyravágyó elképzelései szerint), amely a Bilea-tó mellett, 2040 m magasságban fúrt alagúton keresztül köti össze a Fogarasi-havasok vonulatának két oldalát. Ez az út az északi oldalon 1500 m magasságkülönbséget küzd le 35 km-es nyomvonalon úgy, hogy közben a kezdőponttól az alagútig légvonalban nincs 15 km.

 

 

Az alagúton áthaladva sűrű ködbe - voltaképpen felhők közepébe - érkezünk, így a Bilea tóból és a lenyűgöző környezetből most az égvilágon semmit sem látunk:)

 

Ahogyan ereszkedünk lefelé, lassan a felhők alá érünk, és megmutatja északi oldalát is nekünk ez a páratlan hágó.

Visszaérkezve az Erdélyi medencébe kicsit szusszanunk, majd gyorsan hazavágtatunk, ahol Boriska ismét remek vacsorával vár bennünket.

 

 

 

Vasárnap reggel kihasználjuk maradék időnket és mielött felmálháznánk, meglátogatjuk a szállásunktól tényleg kőhajításnyira lévő VajdaHunyad várát.

 

 

A város Dévától mindössze 22 kilométerre fekszik. Itt található Erdély talán legimpozánsabb várkastélya, Vajdahunyad vára.
A vár eredetileg a XIII. században épült, gótikus stílusban.
Az uradalmat a kastéllyal együtt Zsigmond király katonai érdemeiért adományozta Hunyadi János atyjának, Vajknak.
Hunyadi János az 1440-es években fogott a családi birtokközpont, Vajdahunyad kiépítéséhez. Az erődítményt két nagyobb ütemben alakították át. Az első szakasz munkálatainak célja a védelem korszerűsítése volt, a második szakasz során készültek a család megnövekedett hatalmához méltó lakóépületek.
Hunyadi halála után özvegye, Szilágyi Erzsébet, majd később Bethlen Gábor is alakíttatott az épületen.
Az udvarra belépve és rögtön jobbra fordulva a lovagterembe jutunk, az udvar bal oldalán pedig a Szilágyi Erzsébet által épített, úgynevezett Mátyás-loggia található, mely onnan kapta a nevét, hogy a hagyomány szerint ebben az épületben lakott Mátyás király.

A várlátogatás után már tényleg indulnunk kell haza.
A kánikula miatt a hazaúton még megállunk a Köves-Körös partján egy kis hűsítő fűrdőre, Pietroasa fölött, de kora estére mindannyian otthon landolunk.

 

A bebarangolt környékhez rengeteg legenda, regénybeli történet kötődik, melyekről érdekes cikket olvashatsz, ha ide klikkelsz: regénybeli történetek.