Jött a lehetőség a szabadságra egy teljes hét április 6-10-ig. Jött a csoda Vicus is megkapta ezt a hetet. Jött az ötlet: motorozzunk egyet Székelyföldön! Gyors tervezés és szakértők tanácsaira hagyatkozva eldöntöttük, hogy Parajd központtal túrázunk és elsősorban a táj szépségeit csodáljuk meg.

Vicus pénteken ügyelt, így csak vasárnap reggel indulhattunk.

 

 

Az időjárás a kegyeibe fogadott minket verőfényes napsütésben indultunk útnak. Gyula-Kisjenő-Borosjenő- Halmágy-Abrudbánya-Torda-Nyárádtő-Ákosfalva-Nyárádmagyarós útvonalon eseménytelenül és gyér forgalomban vágtunk át. Az eltévedőkészülék (nevéhez hűen) már csak 8,6 km-t jelzett a főútig, amikor mély, keréknyomokkal szabdalt, sáros földúthoz vezetett minket. Előremerészkedtem, de később még sárosabb lett a talaj. Vica fáradt volt 480km lemotorozása után, így kerültünk kb 40 km-t Nyárádszereda-Havad felé. Jó 3 órás csúszással, de még sötétedés előtt értünk az előre lefoglalt szállásra. Szállásadóink finom töltött káposztával, áfonyapálinkával és nagy vendégszeretettel fogadtak minket.

 

Első nap:
cél a Gyilkos-tó és a Békási-víztározó. Reggel újult erővel vágunk neki a kalandnak. A Bucsin-tetőn még vastagon áll a hó és az olvadék lé gyakran átfolyik az úton. Az utolsó visszafordító után a Gyergyói-medence lenyűgöző látványa tárul elénk. Gyergyószentmiklóson hamar átvágunk, bár a GPS itt is megpróbál megszívatni. Irány a Gyergyói-havasok. A Pongrác-tetőig több kanyarban is csodálhatjuk az éppen éledő táj szépségét.

 

A Gyilkos tónál néhány kunyeráló ebet kivéve senki sincs rajtunk kívül. Élvezem a nyugalmat és arra gondolok, hogy pár hét múlva itt már nyüzsögni fognak a turisták. A tavat még vastagon jég fedi.

 

A Békás-szoros lélegzet elállító.

 

Nem véletlenül az egyik legkedveltebb célpont Erdélyben. A forgalom gyér, így van idő megállni és megcsodálni alaposan mindent. A Békási-víztárzó a nap motorozási csúcspontja. Gyönyörű panoráma tárul az utazó elé kanyarról-kanyarra és az út minősége is alkalmas egy kellemes kanyargásra.

 

Hosszú kilométereken keresztül csak motorfék, gáz és hátsófék használatával lehet kellemesen kanyarogni. Vicus örömmel konstatálta az intercomban, hogy végre ezek a kanyarok amikre vágyott! Borszéken tankolunk és a helybéliek eltanácsolnak a térképen kinézett rövidebb úttól. Maroshévíz felé vesszük az irányt. Innen gyakran olyan mértékben romlik egyes szakaszokon az útminőség, hogy túraendúrón kívül mással nem merészkednék rá! A két egyhengeres virgonc pöfögéssel hajt minket vissza Gyergyó felé, a kátyuk meg sem kottyannak! A Bucsinon át 7 és fél óra motorozás után érünk Parajdra, ahol a szállásadóink a kedvünkért micset sütnek és faszénen sült kürtőskalács a desszert. Jóleső fáradság járja át minden tagunkat és az aznapi élmények kavarognak bennünk. Sötétedésig tartó beszélgetés zárja a napot a kerti pavilonban.

 

Második nap:

cél a Bözödújfalusi-víztározó. A reggeli kávé után Korond felé indulunk. Parajdról kiérve szinte mellbevág a táj szépsége.

Többször megállunk fotózni. Ekkor már sejtem, hogy a mai nap barangolós lesz és nem a kilométereket fogjuk hajhászni. Korond még éppen éledezik. Az árusok sok helyen még csak éppen elkezdtek kipakolni. Sajnálatos módon a kínai gagyi több helyen és feltűnően keveredik a hagyományos népi tárgyakkal.

 

 

Itt megérdeklődőm egy férfitól, hogy miért ég szinte mindenütt a hegyoldal? (ezt már tegnap is tapasztaltam) Meggyújtják a helybéliek, mert tavaly nem kaszálták le és a gaztól idén egyébként nem nőne friss fű. Számomra azért elképesztő a füstölő hegyoldalak látványa. Továbbindulunk és a Kalonda-tetőn át. Élvezetes kanyargással megérkezünk Farkaslakára Tamási Áron sírjához.

 

 

Innen Székelykeresztúr felé vesszük az irányt. Frissen készült úton haladunk . Siménfalván szinte minden udvarban venyigekötegek sorakoznak és kosarakkal magasra rakott Daciak állnak az út szélén. Székelykeresztúr után Gagy felé vesszük az irányt. A térkép fehér utat jelöl. A helybéliek megerősítenek, hogy járható, de végig Erdőszentgyörgyig murvás. Nekivágunk Vicussal és ez utazásunk talán legszebb része. Végtelen nyugalom, csend és a táj szépsége. Rajtunk kívül itt most senki sem jár. Minduntalan meg kell állnom nem bírok a látvánnyal betelni.

 

A völgy végét hegygerinc zárja le, melyre murvaszerpentin kaptat fel. Az erdőben néhol kicsit saras is, de Vicus is könnyedén veszi az akadályt. A gerinc túloldalán eláll a lélegzet végig rálátni a Küsmöd völgyére.

 

Erdős részen ereszkedünk lefelé. Vicus még mókust is lát. A civilizáció kezdetét jelzi egy tanya állatokkal és szénégető gúlával. Hamarosan egy fekete faszenes zsákokat szállító traktort előzünk. Bözödön égbekiáltó a szegénység látványa. A falu Unitárius temploma előtt igazít útba minket egy néni az elárasztott Újfalu felé. Bözödújfalu a szegénység mintaképe. Szemét, sár és lepusztultság mindenfelé. A rogyadozó templom fotói után fel-le kanyargó murván csapatunk végig Erdőszentgyörgyig.

 

Szovátára érve Vicus kitalálja, hogy sült pisztrángot enne. Vármező éppen ideális hely erre a célra. Itt vadi új étterme találunk, mivel a régi még télen leégett. Próbálták oltani, de a sok fa miatt nem volt esélyük. Szinte percre pontosan az előző napival meggyező időben érünk a szállásra. Kilométerben sokkal kevesebb ám élményekben annál gazdagabb nap áll mögöttünk. Az este hátralévő részében a háziakkal ismerkedünk meg behatóbban. Jóleső érzés vendégszeretetükben fürdeni és más szemszögből látni a magyarságot, a magyar valóságot.

A hazaút előtt gyors reggeli, búcsúzkodás és már úton is voltunk Korondra, ahol pótolni kellett a tegnapi off-road szakasznak áldozatul esett mézes csuprot. Székelykeresztúr-Segesvár-Meggyes útvonalon halladunk. Segesváron a vártnál is könnyebben jutunk át, viszont a GPS nélkül Medgyesen biztosan elkeveredünk. Medgyes után Balázsfalva-Tövis-ig kritikán aluli z út. Néhol a levegőben repült a Ténéré. Magyarigenen keresztül elkerüljük Gyulafehérvárt és a hegyek felé vesszük az irányt. Az eltévedőkészülék most is ismeretlen utakra vinne, de nem merem bevállalni. Abrudbánya felé haladunk tovább. Nem bánjuk meg, mert olyan hágózást csapunk Vicussal hogy csak na! Abrudbányánál kapjuk be a túra esőjét. Szerencsére mindösszesen 10 percig tartott és közben sütött a nap! A túra szívása pedig még hátra volt. Brad után egy záróvonalas előzést követően leintett minket a helyi közeg és kilátásba helyezte, hogy elveszi a jogosítványunkat ezért. Nyelvi nehézségeinkből egy helybéli barátom húzott ki telefonon keresztül. Végül csodával határosan figyelmeztetéssel megúsztuk a gázos helyzetet. A hazaút szerencsére már eseménytelenül telt és boldogan csutakoltuk le az egyhengereseket a nap végén a mosóban.

Számomra feledhetetlen élményeket adott ez a 4 nap. Az oda-vissza út is beillik egy túrának, de az ott eltöltött 2 nap más-más módon mégis ugyanolyan gazdag élményekkel teli volt. Megcsodáltunk néhány alap látványosságot még a turista szezon előtt, illetve lemerészkedve az aszfaltról megízlelhettük Székelyföld valódi szépségét egy pillanatra.