"Kalotaszeg Erdély kisebbik magyarok lakta tömbje, több száz éves népi hagyományok bölcsője.
Elnevezését a honfoglaló magyarok itt letelepedett Kalota nemzetségéről kapta. Bánffyhunyad és Kolozsvár között számos látnivaló várja az utazót: fazsindelyes, festett kazettás mennyezetű műemléktemplomok szinte minden faluban, fatornácos parasztházak, kulturális rendezvények, táncház, élő népviselet hétköznapokon is, az ősi, hagyományos gazdálkodás, és végül, de talán legfontosabbként a vendégszeretet, amiben minden idelátogatónak része lehet.
A tájegység erőteljes magyar közösségeket is magába foglal, amelyek nagyon jól őrzik hagyományaikat és kultúrájukat. A hagyományőrzésben máig kiemelkedő az egyházak szerepe, a vallás meghatározó erő volt a vidék szellemi életében is."

 

 

Találkozás délután 3-kor Nyírbátorban a Cseke cukrászdában. A motorokat tekintve nagyon homogén a csapat: csupa GS:)

Szállásunk Kőrösfőn lesz, ezért a Vállaj-Tasnád-Zilah-Bánffyhunyad-Kőrösfő utvonalon indulunk el.
Tasnád egyetlen nagyranőtt és végtelen nyomort mutató cigánytelep, de a Zilah utáni rövid szerpentines rész nagyon finom ... élvezzük:).
Sötétedés elött már a szálláson is vagyunk. A napi táv kb 240km volt. A panzió teljesen korrekt, csak ajánlani tudjuk bárkinek.
Vacsora elött még egy kicsit rácsodálkoztam a falu klasszikus négy-fiatornyos gyönyörüen rendbehozott, és kivilágított templomára.

 

Vacsora után pedig elsétáltunk a helyi műv.házban rendezett bálra.
Korán érkeztünk, mert a zenekaron kivül még nem volt ott szinte senki. Hamar el is jöttünk.

 

Másnap körbejártam a falut, régi szép portákat akartam fotózni. Sajnos nem volt nagy a felhozatal. Továbbra is csak a templom ragadott meg.

 

 

Reggeli után a házigazdánk javaslatára Kós Károly egykori lakhelyének, Stana felkeresésére indultunk. A falu Alszegen van, Körösfőtől alig 15km-re, viszont "poros uton" , ahogy a gazda jellemezte.

 

Régi házakat, magyar vonatkozású emlékeket akartam látni. A falu azonban nagyon lehangoló volt. A teljes pusztulás határán van. Nem is álltunk meg, hanem azzal a lendülettel vissza is fordultunk.
Emlékeztem, hogy odafelé menet átmentünk Zsobokon, és ott láttam pár szép házat. Gondoltam majd ott megállunk kicsit fotózni.

 

Zsobokra érve véletlenül éppen akkor kezdtek harangozni.
Jöttek is a népek istentiszteletre a református templomba - kicsik, nagyok, fiatalok, öregek -.

 

 

Közöttük néhány gyönyörűen felöltözött fiatal lány, de olyan szinten szépen, ahogyan könyvekben sem láttam még. A torkom is összeszorult, hogy egy ilyen isten-háta mögötti kis faluban, ahova még egy keskeny aszfalt-csík sem vezet, ilyet lehet látni.

 

 

 

Körös-körül mindenhol szegénység és a templom sem olyan szuperszónikus kivülről, mint pl. a körösfői, de a templom belseje szépen fel van újítva. Az emberek valóban ünnepelni mentek oda. Mind egy szálig magyar. A férfiak sorban állva várták, hogy a lelkész asszonyt egyesével üdvözöljék, és csak ezután mentek be a templomba. Jobbra a férfiak, balra a nők. A fiatal lányok az első sorba. Mintha minden szigorúan meg lett volna rendezve.

 

 

Hihetetlen érzés volt ott lenni és mindezt átélni!

 

Magyarvalkó, Magyargyerőmonostor lett volna még betervezve, de úgy számolgattuk, hogy nagyon meg fogunk csúszni időben, ha még tovább barangolunk a vidéken. Nem baj, legalább van miért visszajönni:)

A nap többi része már csak a motorozásról szólt. A 75-ös úton az Aranyos patak mentén - ami most sokkal inkább folyónak tünt - kanyarogtunk Belényesig. A Vartop hágón 1200méteren még havas a táj, de már nyílik a kárpáti sáfrány, ami újra elvarázsolt.

 

 

Jó volt motorozni is, de az a kis idő ott a templom elött és a templomban örökre megmarad a fejemben.