Balkán körút motorral

2015-05-30 , Csele

Albánia , Bosznia , Horvátország , Montenegro , Románia , Balkán , motoros túra , BMW R1200 GS

Balkán körút motorral

Amikor tavaly május elején Montenegro -ból hazafelé jövet keresztül száguldottunk Bosznián éreztem, hogy biztosan nagyon gyönyörű és érdekes hely lehet ez. Már akkor megfogalmazódott bennem, hogy ide vissza kell jönni.

Amikor tavaly május elején Montenegro -ból hazafelé jövet keresztül száguldottunk Bosznián éreztem, hogy  biztosan nagyon gyönyörű és érdekes hely lehet ez. Mondom éreztem, de nem láttam, mivel a zord időjárás miatt csak áztunk, fáztunk, csúszkáltunk, fogvicsorgatva várva mikor érünk már Mostar -ból Banja Luka -ba, az akkori  tranzit szállásunkra. 
Már akkor megfogalmazódott bennem, hogy ide vissza kell jönni.
A horvátok, szerbek és mohamedán bosnyákok alkotta Bosznia a magyar, meg úgy általában az európai képzeletben sokáig vadkelet volt, veszélyes barbárok lakta, de annál izgalmasabb, felfedezésre váró vidék. 
Node ha már Bosznia, akkor ne álljunk meg félúton, hanem jobban ízleljük meg a Balkánt: menjünk el egészen Albániáig, de maradjunk belül a mágikus egyhetes időintervallumon, a szabadságok és a munka miatt.
Úgy tervezgettem, hogy Boszniában három napunk legyen, majd egy nap Albánia és végül hazafelé ejtsük útba a Duna-áttörést a Vaskapu-szorost. Ez volt a drótváz, amit gondoltam majd szépen tudunk cizellálni, díszíteni, ahogyan az időjárás engedi .

 

Aztán ez lett belőle:

 

Balcan trip by motorbykes
Balkán túránk útvonala

 

 

Zozoo videoja

Balkán túránk videoja ©Zozoo

 

 

A szervezés végére végül hatan maradtunk, négy motorral, mely még kellően koordinálható szám, és nem utolsó sorban páros, így nagy könnyebbséget jelent a szállások leszervezésénél, és költségtakarékos is az egyéni indulóknak.
Kicsit ugyan sajnáltam szegény Zozoo -t, hogy el kell viseljen hálótársként a túra során, mivel ő nem túl jó alvó, én pedig túl jó horkoló vagyok ... dehát így járt :)

 

Szállások:

Település Szállás Éj   Eur/éj
Szigetvár (HU) Vilmos Császár Apartman 1 12
Jajce(BIH) Stari-Grad Hotel 2 22
Mostar(BIH) B&B Mooostar No1  1 20
Kolasin (MNE) Hotel Cile 2 21
Herkulesfürdő(RO) Hostel Sara's Sons 1 15

 


Ahogy közeledett az indulás pillanata, úgy vált egyre biztosabbá, hogy túránk első három napja biztosan esős lesz. Még mindenikünkben eleven élt a múlt évi ázós-fázós út, így jogos volt bennünk a félelem az időtől.

 

Szombat

Pest után az M7-esen van a találkozási pontunk, ahonnan Szigetvárig kell eljussunk. Lóg az eső lába, de nem esik. Szállásunk a Vilmos Császár apartman-házban lesz. Utunk során keresztül haladunk Somogy vármegye dimbes-dombos zöldelő vidékein. Somogybabodon pont valami hatalmas off-road verseny van, mert rengeteg agyig sáros motoros, quados és szurkoló torlaszolja el az utat. 
Szigetváron elfoglaljuk a szállásunkat, ahol a motorok a szobáink előtt parkolnak egy zárt udvarban. Minden motoros turistának csak ajánlani tudom a helyet. Sétálunk egyet a centrumban, és megnézzük a Zrínyi várat is. Imiből kitör a botanikus, megtanítja milyen a "vörös lonc" és egy kis kerthelyiség közepén örömmel ismer fel egy "jázmin bokrot", amiről még a vendéglős sem tudja, hogy az AZ :) 

 

Szigetvár
Szigetvár főtere

 

Vasárnap 

Reggel megesszük a hozott hazait, és az eget kémlelve esőruha nélkül indulunk útnak. Hamar Horvátországba jutunk, ahol dél tájban megállunk egy Lidl -ben venni egy kis kaját. Néhány cseh srác zúdul be a parkolóba nagy lendülettel, és agilis vezetőjük lelkesen üdvözöl bennünket. Elmagyarázza, hogy ők is Albánia felé tartanak, és nincs konkrét tervük az elkövetkező egy-két esős napra, továbbá, hogy az ő alaposan felspécizett BMW F800GS-e a legjobb motor ami valaha volt neki, és járt már Grúziában is (igaz ott csúnya balesetet szenvedett) ... szóval közlékeny figura. Mondom nekik, hogy mi Jajce -ig megyünk ma, ha van kedvük csatlakozzanak. Nem sokat gondolkodnak, így tesznek. 

 

Bosnia
Boszniában hamar elérjük Banja Lukát, de most meg sem állunk megyünk tovább, mert erősen lóg az eső lába. 
Óriási szerencsénkre az Orbász (Vrbas) folyó kanyonján száraz aszfalton tudunk végig menni. Páratlanul szép út! Tavaly ebből tényleg szó szerint semmit sem láttunk. Azért a vége felé felkerül ránk az esőruha, de hál istennek csak a biztonság kedvéért. 

 

Orbasz (Vrbas) folyó
Orbasz (Vrbas) folyó

 

 

Jajce


Jajce előtt el akarok búcsúzni a csehektől. de a srácok úgy megszoktak bennünket, hogy úgy döntenek szerencsét próbálnak a mi általunk foglalt helyen, így bejönnek  velünk.
Amikor Jajce -be beérünk az első dolog, amibe belebotlunk az a Pliva folyó lenyűgöző vízesése, melyet Csontváry is megfestett.

 

Jajce
Jajcei vízesés

 

 

Jajce
Csontváry: Jajcei vízesés

 

A szállásunk valahol az óváros közepén van, ezer kacskaringós utca egyikén, ezért egy rendőrtől kérek útbaigazítást, aki mielőtt belekezdene egy hosszas magyarázkodásba kocsiba vágja magát, és személyesen vezet el bennünket a Hotel Stari Grad -ig.
Amint megérkezünk és bevackoljuk motorjainkat a szállás által biztosított zárt garázsba elered az eső. Mégiscsak van Isten.

 

Jajce: érkezés eső előtt

 


A szálláson eszünk valami meleget, és aggódva nézegetjük a netet, hogy másnapra milyen időt mond vajon.  Az előrejelzés elég egyértelmű: eső-eső-eső.
Egész éjjel szakadatlanul esik.

 

Hétfő

Eredeti terveink szerint ma egy 400km-es karikát tennénk Bihac irányába, hogy felfedezzük az Una folyó gyönyörű völgyét
Mivel reggel is szakadó esőre ébredünk, emiatt úgy döntünk hogy ma egyáltalán nem ülünk motorra, áttervezzük a programot,  s hogy ezt ne lehessen módosítani Imi egy szál gatyában vörösborral kínál bennünket kora reggel.
Megbeszéljük, hogy egész nap Jajce -ben maradunk, bejárjuk amit tudunk gyalogosan, még szerencse, hogy motorosok vagyunk, így van jó vízhatlan cipőnk, és esőruhánk. Azért a komfort növelése céljából kunyerálok a szállásadónktól néhány esernyőt is.
Első utunk a a várba vezet. Ha eső és Balkán, akkor várnéző túra ... így volt ez tavaly is:) 

 

Jajce vár
Jajce vára

 

A várból lekeveredve megnézzük belülről is a szállodánk szomszédságában álló dzsámit, majd Zozoo addig-addig nyüstöl bennünket, hogy beülünk egy török kávézóba, ahol kipróbáljuk a vizipipázást. 
Maga a vízipipa mint tudjuk a dohányzás egyik formája. A vízipipa használata során a nedves, melaszos dohányt izzó szén darabkák hevítik, mely így füstöl.  (A dohány a  vízipipa tetején lévő kerámiában van elhelyezve, és efölé kerül a szén egy alufóliára.) A füst magával viszi az melaszból az aromákat. Ezután a vízben alaposan megtisztul, a víz megszűri. Így a vízipipa nem káros.
Igazi közösségi élmény, ahogy az illatos dohánnyal töltött pipa füstjét pöfékeljük körbeadogatva a csutorát (mindenkinek külön-külön sterilen becsomagolt szipkát adnak, az személyes). 

 

Istanbul kávézó
török kávézó Jajcéban

 

 

vizipipa
kipróbáltuk a vizipipázást

 

Több órát is el lehet így üldögélni egy kávézóban, de mi megelégszünk egy rövidített változattal és elindulunk megcsodálni a híres vizesést.

 

Jajce esernyős
esernyős városnézés Jajcéban


Majd a Pliva folyó folyását követve sétálunk fölfelé, ahol még számos kisebb nagyobb vízesést csodálhatunk meg.

 

Pliva folyó
Pliva folyó

 

Pliva folyó
Pliva folyó

 

Visszatérve a főtérre döbbenettel hajtunk fejet a Boszniai háború áldoztainak emlékműve előtt.

 

délszláv háború emlékmű
A boszniai háború 1992–1995 között a Bosznia-Hercegovinában élő bosnyákok, szerbek és horvátok között Jugoszlávia és Horvátország beavatkozásával folytatott polgárháború.
A balkáni háború legszörnyűbb szakasza, mintegy 97 000 ember életét kioltó konfliktus. Az áldozatok kevesebb mint felét kitevő civilek 83%-a muszlim, 10%-a szerb és 5%-a pedig horvát nemzetiségű volt. Pusztán vallási és etnikai hovatartozásuk miatt gyilkoltak meg több ezer embert. A háborúban részt vevő mindegyik náció hallatlan kegyetlenkedéseket követett el a másik kettő polgári lakossága ellen.

 

Kedd

Mára azt terveztük, hogy nagyot motorozva lemegyünk a horvát tengerpartra, felmegyünk Makarska mellett a Sveti Jure -ra, majd onnan visszajövünk Mostarba a szállásra.
Mivel még mindig esőt jósolnak így ezt a tervet is átírjuk. Esőruhába öltözünk és elindulunk egyenesen Mostar felé.
Az idő azonban érezhetően javul, eső egyáltalán nem esik, az utak is szárazak így kupaktanács egy kávé mellett, és eldöntjük, hogy ha már így alakult, akkor tegyünk egy kitérőt, és nézzük meg Szarajevót.

 

Szarajevó


Gyönyörű utakon, szép hegyek között jót motorzva jutunk el Szarajevóba, ahol mint a kilőtt nyíl, sikerül pont az Óváros szive közepét megtalálnunk. Motorjainkat egy nem túl németes precizitású mélygarázsba helyezzük el, és a készséges parkolóőrök kunyhójába hagyhatjuk sisakjainkat, motoros kabátjainkat.
Így önfeledten vethetjük magunkat bele az igazi törökös hangulatú óváros nyüzsgő tömegébe, ami gyakorlatilag egyetlen hatalmas piac. Van itt minden: sok-sok kézműves műhely, butik, kisebb nagyobb bolt, étterem és kávézó. Nomeg persze múzeum és működő dzsámi  is, ahol mind a mai napig az udvaron álló kútnál rituálisan megmossák lábaikat az imára készülő mohamedánok.

 

Sarajevo
Szarajevó

 

Sarajevo
Szarajevó

 

Sarajevo
Szarajevó

 

Sarajevo
Szarajevó

 

 

Összetalálkozunk egy fekvőbiciklis magyar sráccal, aki szombaton indult útnak csakúgy, mint mi és már ő is itt tart. Na tessék mondani! Elképesztő, nem?  Ugye, hogy akár egy kerékpárral is hatékonyan lehet túrázni.

 

Fekvő biciklis
a magyar srác útvonala: Pest-Sarajevo-Durmitor

 

mesni ustipci
ez kérem egy mesni ustipci

 

Eszünk egy finom helyi valamicsodát, majd felpakolunk és indulunk Mostar felé. A Neretva völgyén végigmenni páratlan élmény. Jó út, csodálatos környezet, kulturált közlekedők.

 

Mostar

 

Mostar
Mostar óvárosa

 

Csontváry: Római híd Mostarban
Csontváry: Római híd Mostarban

 

B&B Mooostar, Apartman No1
útunk legjobb szállása, B&B Mooostar

 

Mostarba beérve újra "megcsodálhatjuk" a szanaszét lőtt színházat, majd kis keresgélés után elfoglaljuk túránk kiemelkedően legjobb szállását.

Még az este csapunk egy kört az Öreg Híd -hoz, ami pár percre van a szállásunktól.

 

Az Öreg Híd (  Stari Most ), immár csak a nevében öreg. A balkáni háborúnak köszönhetően 1993-ban odaveszett… A Világörökség része.
A kőhíd megépítését I. Szulejman rendelte meg 1557-ben. Tíz év alatt készült el. Abban az időben a híd technikai bravúrnak számított, mivel ez volt a leghosszabb egynyílású híd. 30 métert hidal át és az ív 23 méter magasra emelkedik a Neretva folyó átlagos vízállásához mérten.
A 1992-ben induló boszniai háború során a bosnyákok és horvátok közösen 18 hónapon át sikerrel ellenáltak a szerb ostromnak. Rögtön az ostromot követően a horvát katonák a bosnyákok ellen fordultak, aminek egyik következménye volt a szimbolikus összekötő híd Neretvába lövése. A romboláson egy horvát tank „dolgozott”. 1993. november 9-én délután fél négyre a 450 éves emlékhíd néhány óra elteltével teljesen megsemmisült. 
Miért kellett belelőni a hidat a Neretvába?
A várost ma horvátok, bosnyákok és részben szerbek is lakják. A háborút megelőzően nemzetek, vallások adták a város tarkaságát. A híd a horvát oldal és bosnyák oldal együvé tartozását szimbolizálta. A hídon még kerékpárral is csak a kezünkben, vagy tolva kelhetnénk át, tehát a katonai jelentőség nulla. Az együvé tartozás szimbólumát „kellett” megsemmisíteni.
A háború végén azonnal megkezdődött a híd újjáépítése, melyben magyar katonák is részt vettek.

 

Mostar
Mostar

 

Az apartmanház udvarán üldögélve hallgatjuk az est csendjét, melyet a müezzin hangja tör meg, betöltve a hegyek közötti teret, nyugalmat árasztva a völgy lakói számára.

 

Mostar, a müezzin éneke

 

 

Szerda

Reggel újra időjárás előrejelzések böngészésével kezdünk, és hamar lemondunk a mai napra tervezett Durmitor NP bejárásáról, mivel arrafelé még havazást is mondanak. Megállapodunk, hogy irány a napsütés, megyünk le a coast felé Horváthországba, és onnan kerülünk vissza a hegyek közé Montenegróba, Kolasinba Podgoricán keresztül.
Azért reggel még egyszer csapunk egy kört Mostar óvárosi részében és indulunk.

Bye bye Bosznia! 
 

 

Croatia

Dubrovnik

Horvátország gyönyörű napsütéssel fogad bennünket, és a tengerparti út mint mindig most is lenyűgöz. A mai fő cél Dubrovnik, így odáig meg sem állunk.
A város közelébe érve már látszik, hogy ez nem lesz egy relaxációs városnézés. Rengetegen vannak. Letámasztjuk a motorokat, és magunkkal visszük a mozdítható cuccokat a motorokról, így én a jó nagy vízhatlan zsákomat cipelhetem a hátamon a kánikulában. Nem gyenge :)
Dubrovnik régi magyar nevén Raguza, város és kikötő Horvátországban, az ország legdélibb részén, a dalmát tengerparton.Az Adria gyöngyének nevezett várost korábban a Délszláv Athénnek is titulálták. A középkorban a tengeri kereskedelem egyik központja, a Raguzai Köztársaság székhelye és hosszú ideig a Velencei Köztársaság riválisa is volt. Virágkorát a 15. és 16. században élte, amikor 40 000 lakosával Európa legnagyobb városai közé tartozott.

 

Dubrovnik
Dubrovnik

 

Dubrovnik
Dubrovnik

 

 

Montenegro

A Kotori öböl fölött lépünk be Montenegróba, és mivel sötétedés előtt el szeretnénk érni Kolasint úgy döntünk, hogy komppal rövidítünk, majd Cetine felé fordulva elhagyjuk a tengerpartot és bevágunk a hegyek közé. Ez az út Kotor fölé visz páratlan panorámában részesítve az erre utazókat, de ha ráadásul motoros az illető, akkor rommá is kanyaroghatja itt magát. Szuperszónikus na!
Ki ne hagyd, ha erre jársz!

 

Csele videoja (Montenegro-2015)

A Kotori öböl, és tovább Cetinje, majd Kolasin felé. Csele videója.

 

Podgorica fölött
Podgorica fölött Montenegróban

 

Podgorica - Montenegró (Crna Gora) fővárosa - érintésével megyünk be az igazi fekete hegyek közé, ahonnan az ország a nevét is kapta. Még bevásárolunk valami hideget a város kivezető szakaszán, ahol irdatlan, viharos erejű szelet kapunk, mely még a nehéz GS-eket is szinte odébb rakja. Balra eltekintve a Durmitor magaslatai felé látjuk, hogy borzalmas felhőtömeg üli meg a hegyeket. Félek, hogy komolyan el fogunk ázni, ami szerencsére ezúttal sem történik meg.

 

Monetengro, Podgorica fölött
Podgorica fölött Montenegróban

 

A szállásunkra érve kérdezem Ivánt, akivel leleveleztem a foglalást, hogy hol van a motorok számára megigért zárt hely. Kapunk egy kulcsot, és az épület hátuljához  vezet, ahol egy nyári konyha szerűség van, annak megfelelő ajtószélességgel. Kicsit ügyeskednünk kellett, hogy beférjenek a nagyvasak ... mókás volt.
Igazából ezt az estét valahol Albániában kellett volna töltenünk, de a tervezés fázisában még indulónak számító MGP nagyon nem bízott Albániában, és úgy gondoltam akkor itt alszunk kettőt, innen megyünk át egy kis körre Albániába holnap, és innen indulunk majd holnapután a hosszú Szerbia-átszelésre Románia felé.

Iván aranyos: megengedi, hogy a hotel étkező részében fogyasszuk el hideg élelmünket, és örömmel újságolja, hogy holnaptól jó időt mondanak errefelé, eső nem várható.
Miközben eszünk megbeszéljük, hogy Albániába az eredetileg tervezett off-road betéteket elhagyjuk, helyette inkább egy kis öröm motorozást csapunk és abból is valami rövidített verziót, mert az azt követő napra emberes távunk lesz.

 

Csütörtök

Reggel borongós, de száraz napra ébredünk és jókedvűen vágunk bele az Albániába tervezett kirándulásba.
A határátlépéstől is tartunk, de semmi gáz, minden megy flottul. Sőt az albán határőr - mint máshol is már annyiszor útjaink során - a teherautósok elé int bennünket, így gyorsan át is jutunk.

 

Albania

Albániát 1501-ben hódította meg végleg az Oszmán Birodalom. Uralmuk alatt a lakosság nagy része iszlamizálódott, és a feudális viszonyok konzerválásával Európa sereghajtója lett. A 19. század végén feltámadt albán nemzeti mozgalmakat a Porta sorra leverte, de az első Balkán-háború után, 1912. november 28-án Albánia függetlenné vált.

A nagyhatalmak által albán uralkodóvá kinevezett I. Vilmos féléves uralkodás után anarchiában hagyta magára országát. Az első világháború során az ország idegen megszállás alá került, majd elég zűrzavaros időszak következett, míg 1943-ban német megszállás alá került az ország, de az Enver Hoxha vezette kommunista partizánok 1944 végére felszabadították az országot. Kezdetét vette Albánia egyik legsötétebb korszaka, a diktatórikus Hoxha sztálinista, izolacionista politikája alatt. Albánia mind a nyugati, mind a keleti blokktól elszigetelődött, az ország gazdasága és infrastruktúrája évtizedekkel maradt el az európai országokéitól. 1985-ös halálát követően utódai lassan nyitottak a külvilág felé, és 1991-ben kikiáltották a köztársaságot, megtartották az első szabad választásokat. A demokratikus fordulattal, ha kisebb-nagyobb fennakadásokkal is, de az ország elindult az Európai Unió felé vezető úton. 


Állítólag TV-t és autót is csak ezután birtokolhatott magánszemély Albániában.

Mi a határt átlépve a tengerparti síkságról balra elfordulva az Albán-Alpok felé vesszük az irányt, Theth települést célozva meg.
A hegyek közé érve meglepetten tapasztaljuk, hogy vadonatúj utat építettek felfelé. Igaz keskeny, de gyönyörű helyen vezet.
Az új aszfalt a hágó tetejéig tart, innentől murvás úton kellene tovább haladnunk, de ezt most utasokkal nem vállaljuk be. Nem ezért jöttünk most ide. 

 

Albánia, Theth felé
Albánia, Theth felé

 

Albánia, Theth felé
Albánia, Theth felé

 

Zozoo
Zozoo

 

Elindulunk visszafelé, inkább örömködni kicsit.
A hegyek lábánál lévő ki helyiségben kedvesen invitálnak egy kávéra a helyi "BAR" -ba ... ami alatt mint kiderült ők természetesen török kávét értenek. Nem nő a szívemhez ez a fajta zaccos kávé, de itt válogatni nemigen lehetett :) Ja! és itt látunk egy igazi Albán-szamarat is :)

 

 

Albánia, úton Theth felé

 



Visszatérve Montenegróba Podgorica környékén a tegnapihoz hasonló orkán erejű szél fogad bennünket újra, és már sejtem, hogy ez itt nem kivételes eset lehet. Nagyon jót kanyargunk Kolasin felé, és még világosban haza is érünk.
Ivánt újra lelombozom, mikor közlöm, hogy ma sem eszünk itt, de ennek ellenére kedvesen ajánl egy helyi tradicionális éttermet, amely pár perc sétára van. A hely neve: Restorant Vodanica.
Ki ne hagyd ha erre jársz!!!

 

Kolasin, restaurant Vodanica
Kolasin, Vodanica vendéglő & Zozoo

 

Kolasin, restaurant Vodanica
Kolasin, Vodanica vendéglő

 

Péntek

Korán indulunk, hiszen ma kb 600km vár ránk, zömében hegyi utakon, és az a célunk, hogy délután 4-re elérjük a mai fő célunkat a Duna-áttörést.
Az első 100km-t még Montenegróban tesszük meg, ahol páratlan szépségű kanyonokon keresztül vezet az utunk. Ennek megfelelően nem vagyunk túl gyorsak, és 11 körül lépjük át a szerb határt.

 

Montenegro
Monetengro csodálatos kanyjonjainak egyike

 

 

 

Szerbia nem tesz rám túl jó benyomást, nem is nagyon állunk meg. Úgy élnek és közlekednek, mint  a törökök, csak messze nem olyan kedvesek. Azok is tülekednek, lökdösődnek az utjaikon, de közben rád mosolyognak, míg a szerbek ugyanezt teszik csak közben az öklüket rázzák. Alig várom, hogy megpillantsuk a Dunát, amit óraműpontossággal du.4-kor meg is kapunk.

 

Duna

 

A Duna-áttörés vagy más néven Vaskapu-szoros egy folyami szurdokvölgy a Dunán, a Déli-Kárpátok és a Szerb-érchegység között, Szerbia és Románia határán. Ez a Kárpát-medence legnagyobb részének egyetlen kifolyása a világtenger irányába. A szoros tulajdonképpen egy több szakaszból álló, összesen 134 kilométer hosszú rendszer (Galambóci szurdok, Gospodin Virszurdoka, Nagy és Kis Kazán-szoros, Sip-szurdok). Elnevezése a legtöbb hajózó nép nyelvén is Vaskapu jelentésű.
Az ókortól, azaz a nagy népmozgások és a folyami hajózás megindulásától kezdve természetes határként működött a Kárpát-medence és a Balkán északi része között.
A szoros egész évben hajózhatóvá tétele az 1800-as években kezdődött, melyhez  Szécheny is jelentősen hozzájárult, és végül a Vaskapu I. ill. II. erőművek megépülésével fejeződtek be (1962-1984). Mára állandó vízi út vezet át itt az Északi-tengertől a Fekete-tengerig, a Rajna–Majna–Duna-csatorna révén.

 

Vaskapu, Kazán szoros
Vaskapu, Kazán szoros

 

 

Estére Herkulesfürdőn foglaltam szállást, arra gondolva, hogy talán egy kis termálfürdőbe meríthetjük megfáradt testünket. A szállásra érve azonban hamar kiderül, hogy ez itt kérem még masszívan Románia Kárpátokon túli része. Maradjunk annyiban, hogy "érdekesen" állnak hozzánk, amin Zozoo székely vére forr fel leginkább. 
Gyakorlatilag semmi nem úgy van, ahogy megígérték, és elég suttyó módon kezelik vendégeiket. Ezt a szállást senkinek sem ajánlom.

 

szombat

"Go-home" funkció. Reggeli indulás, és szép egyenletes 110-es tempóban hazagurulás Nagyvárad felé a román oldalon. Az út jó, és lehet haladni. Délután 2-re mindenki hazaér.


Összességében sikerült az eredeti tervek mentén haladva végigjárnunk az utat. Nem sajnálok semmit ami kimaradt, és nagyon örülök, hogy Szarajevót viszont beiktattuk. Valóban úgy érzem, hogy sikerült egy kicsit belekóstolnunk a Balkánba, nem nagyon, és nem mélyen, de a Balkán ízét azt hiszem sikerült megéreznünk.
 

 

Csele
Csele

 

© Csele

2015-05-30

barangolo.com