Kárpátok, Egyeskő

2013-05-18 , Csele

Románia , Erdély , Kárpátok , Marosfő , bakancsos túra , motoros túra , Aprilia Pegaso , BMW R1200 GS , Honda Varadero

Kárpátok, Egyeskő

A pünkösdi hosszú hétvégén a Keleti Kárpátokba húzott a szívünk, célunk az Egyeskő megmászása volt.

 Karpatok

 

A pünkösdi hosszú hétvégén a Keleti Kárpátokba húzott a szívünk, de ezúttal nem a Csíksomlyói Búcsú vonzott bennünket, hanem hogy végre együtt lehessünk, együtt motorozhassunk és együtt túrázhassunk.

Nagyon nehéz mostanában összeszedni a csapatot, mindenkinek van valami baja. Végül Imi, Jani, Zozoo, Tamás és új barátunk Csaba alkotta velem együtt az utazókeretet, 6 motorral. Két utas vállalta a gyűrődést: Kata és Pirkó.

Imi régi barátja Sándor Domokos (alias Domi) volt a vendéglátónk, akinek van egy jó kis háza Marosfőn. Az ő vendégszeretetének, és 12 éves Oszkár fia hegyi vezetésének köszönhetően páratlan túrát sikerült csinálnunk... na de ne ugorjuk át a túra első - motoros - szakaszát.

 

 

Az odaút.

Bár azt szoktam mondogatni, hogy "mi nem motorozni, hanem motorral jövünk Erdélybe", ezen a túrán kivételesen a motorozásnak is nagy szerepet szántunk.

Megállapodtunk, hogy nem rohanunk se oda se vissza.

Az oda utat Tamásék kertjében kezdjük:) Szatmárnémetiben. Felesége és családja nagy szeretettel és fenséges reggelivel fogad bennünket. Fel is merül bennünk, hogy nem is kellene tovább mennünk:)

 

 

A királyi reggeli után végre motorozni kezdünk, a Gutin hegységet balról kerülve. Keresztül megyünk Certeze-n ezen a hihetetlen falun, ahol mindenki milliomos. Eszméletlen házak, fényűző kocsi mindenfelé. Az ember nem győzi kapkodni a fejét. Persze mint oly sokszor, így most is igaz az a tapasztalat, hogy a pénz és a jó ízlés nem szokott együtt járni. A faluról egy szórakoztató írást itt olvashattok: Certeze legendája

 

 

Felérve a Máramarosi medencébe a Radnai havasok felé vesszük az irányt, melyet a Borsai-hágón szelünk át. A távolban a Nagy Pietrosz hófödte csúcsai bujkálnak a felhőben. A Nagy Pietrosz a háborúban Magyarország legmagasabb csúcsa volt (2300m), így akkortájt Horthy csúcsnak keresztelték el. Egyszer már megmásztam, itt találsz róla képeket: Nagy Pietrosz túra

 

 

 

 

 

 

 

Ezután kapunk egy nagy zuhanyt, de a szerencse egy vendéglátóipari egységet hoz elénk, és így derűsen kávézva vészeljük azt át.

 

 

 

 

Utunk a Beszterce völgyében folytatódik, amely szinte mesebeli táj, de az út valami pokolian kátyús. Hihetetlen koncentrációt igényel mindannyinktól, hogy keréktörés nélkül megússzuk.

 

 

 

 

 

 

A Békás víztározó sarkába érve úgy döntünk Maroshévíz(Toplita) felé fordulunk, és nem kerüljük meg azt ... bár eredetileg úgy terveztük. Kevés az időnk sötétedésig, és Imi szerint az út Maroshévíz felé tiszta új aszfalt. Mivel eleget zötykölődtünk már, mindenki örömmel fogadja az útvonal-módosítást. Innen Marosfőig a kanyarok ívei nagyon jók, az aszfalt tükör sima ... valami frenetikusan jót motorozunk.

Domi befűtött szobákkal és kizárlóag nekünk rendelt, frissen sütött pisztrángokkal vár bennünket, no és persze leszalad néhány "dejóhogyittvagyunk" pálinka is.

Imiék innentől egész lefekvésig arról győzködnek, hogy "naugye-hogy-milyen-jó-a-GS...nem-szabad-azt-eladni", (tudják ugyanis, hogy azt forgatom a fejemben) ... és milyen igazuk van:) ... Na de majd meglátjuk mit hoz a jövő.

 

Egyeskő

Már otthon úgy terveztük, hogy ma semmi motorozás, semmi intézményes búcsújárás, hanem a Hegyen a magunk útját járva gondolkozunk el az Élet nagy kérdésein.

Reggel Domi szervez nekünk egy kisbuszt, ami elvisz bennünket Balánbányára (ahonnan a turista utak indulnak fel a Kárpátokba), és nem utolsósorban mellénk adja Oszkár fiát kis barátjával Janival együtt. A célunk az Egyeskő megmászása, melyet a fiúk már többször megmásztak.

A sziklacsoport megközelítése több irányból lehetséges. Mi a legrövidebb és legegyszerűbb útat választjuk: a Balánbányáról (a Szép-pataka torkolatától) induló piros háromszög turistajelzés mentén. A táblák másfél órás menetidőt jósolnak, de az út olyan meredek kaptató végig, hogy ettől többel kell számolni. Kis fürkészeink kivételével mindenki alaposan megizzad mire felérünk. A bércek alatt szépen felújított túristaház várja vendégeit, ahonnan több túristaút is indul a Gyilkos-tó, a Békás-Szoros, Hidegvölgy és Középlok felé. A túristaház üzemeltetői minden este tábortűzzel várják a túristákat. Ideális pihenőhelynek tűnik.

 

 

 

 

Karpatok

 

 

 

 

 

 

 

 

A kövek tetejére is fel lehet mászni, egy kiépített drótkötél-pálya mentén. A csúcsról széttekintve nem mindennapi kilátás nyílik a környező tájra, az Öcsém-hegy híres Ördögmalmaira, a nyugatra elterülő Csíki-medencére és hátterében a Hargita-hegységre, északon a Nagyhagymásra, keleten pedig a Csíki-havasok vonulataira.

 

 

 

 

Karpatok

 

 

 

 

A vadregényes sziklaalakzathoz a helybéliek meséket szőttek. A néphit azt tartja, hogy egykor a hegytetőn élő óriások a szirt alatti - asztalra vagy padra emlékeztető kőtömbökkel teleszórt - tisztáson ebédeltek és gyűléseztek. Kincseiket a leszakadt tömbök közé rejtették. (Talán az szolgált a rege alapjául, hogy a hegységben réztartalmú ércteléreket találtak.)

 

 

Karpatok

 

 

Karpatok

 

 

 

Sík Sándor: Az Egyeskő

A Hagymás üzen az Öcsémnek,
Az Öcsém felel a Hagymásnak.
Mit üzenhetnek egymásnak?

 

Közepettük a négyágú
Kőkoronával ékes fő:
Egyedül áll az Egyeskő.

 

A hagymást utak ölelik,
Az Öcsémhez ösvényke fut.
Az Egyeskőre nincsen út.

 

A Hagymás Gyergyóra könyököl,
Az Öcsém Csíkországba néz,
Az Egyeskő csak az égbe föl.

 

A Hagymás szénáért könyörög,
Az Öcsém emberekér,
Az Egyeskő semmit se kér.

 

A Hagymás mondja légy velem,
Az Öcsém bíztat: Kegyelem,
Az Egyeskő semmit se mond:
feje körül az Úr lelke borong.

 

 

A Szikla tetején muszáj egy percre magunkba mélyedni, és átélni mindazt amiben éppen benne vagyunk.

 

 

A Nagyhagymás.

Eredetileg nem terveztük, hogy tovább megyünk, de az idő olyan remek, a fények olyan káprázatosak, hogy nem is kérdés: folytatjuk utunkat a Nagyhagymás csúcs felé.

A Nagy-Hagymás csúcs(1792m) - vagy Bárány-havas - a Hagymás-hegység legmagasabb pontja Hargita megyében. A Nagyhagymás-hegység a Keleti Kárpátok legszebb hegyvonulatai közé tartozik. Hírnevét változatos, sokoldalú domborzatának és földtani szerkezetének köszönheti.

Ilyen gyönyörűnek én még sohasem láttam a Kárpátokat. Minden pillanatot élvezünk. Mindenki kezében kattognak a fényképezők. Csodálatos képek születnek.

 

Karpatok

 

 

Karpatok

 

 

Karpatok

 

 

Karpatok

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A jelzett útról le kell térnünk valahol - figyelmeztetem Oszkárt -, aki úgy fut fel-le a hegyen, mint aki sohasem fárad el. Ezen a részen még ők sem jártak. Előre futnak, hogy megtalálják a letérőt, de seholsem lelik. Már teljesen el vannak keseredve, és még Zozoo is azt javasolja, hogy ne forszírozzuk tovább a keresést, hanem induljunk vissza (pedig ő a legerősebb a csapatban). Le is ülünk a fűben megpihenni. Mondom Oszkárnak, hogy kinyomtattam a túraútvonal leírását, olvassa el, hátha segít. Kicsit nehezen áll rá az olvasásra, de a végén csak megteszi. Az olvasottak felvillanyozzák, és újabb keresésre indul. Hamarosan halljuk kiáltását: megtalálta a csúcsra vezető ösvényt. Madarat lehet vele fogatni:)

 

Karpatok

 

 Karpatok

 

 

 

 

A csúcsélmény után a kis fürkészek megpróbálnak valami rövidítést találni a hegy lábánál lévő Olt folyóhoz, de olyan meredek leszakadások vannak, hogy lebeszéljük őket erről a tervükről. Azon az úton ereszkedünk le, ahol feljöttünk.

Oszkár mellém keveredik egy szóra, és felnőttes komolysággal mondja: "Az írás nélkül nem kaptuk vóna meg." ... Nézek utána ahogy elnyargal Jani barátjával, és azon gondolkozom, hogy ekkora gyerek hogyan élvezheti ennyire a hegyeket? Eddig azt hittem ez nem játék, és így csak a felnőttek élvezhetik. Zozoo nyugtat meg, hogy ő is pont így nőtt fel, innen nem is olyan messze.

Lent megkeressük azért a folyót, és feltekintünk még egyszer a Nagyhagymásra, ahová közel 1000m volt a szintemelkedésünk.

Mindenki hulla fáradt, de Domi vacsorája után még a két kis fürkészt meg kell motroztatnunk, mert erőssen megérdemlik :)

 

A visszaút.

Találunk egy olyan utat a térképen, ami keresztül megy a Görgényi havasokon, nyíl egyenesen Szászrégen felé. Mivel fehér szinnel jelöli a térkép, így jobbnak látjuk megkérdezni, hogy járható-e. Mindenki nyugtatgat bennünket, hogy hát persze, hogy járható: még köves is, mondják akiktől kérdezzük ;-)

Úgy döntünk megpróbáljuk. Gyergyóditrónál kell lefordulni a hegyek felé balra, innentől a GPS semmilyen utat nem mutat, csak a térképre és a helyiekre vagyunk utalva. Kérdezősködünk is Gyergyóremete(Remetea) után, és van is egy-két hasznos info, így bizakodva hagyjuk el az aszfaltot, mert ugye az természetesen csak eddig tartott:)

 

 

Egy darabig próbáljuk követni a helyiek utasításait, de az út egyre rosszabb, míg végül egy erdei sorompó zárja azt le. Pontosan itt - balról merőlegesen - tiszta új út épül (uniós-fejlesztés a tábla szerint). Csábítóan jó az egyenesen előttünk folytatódó, erdei susnyásba vezető helyett. Zozoo szerint az kizárt, hogy csak úgy a semmibe új utat csinálnának, így ez biztosan Szászrégen felé fog vezetni. Akkor jó... menjünk erre!

 

 

Hamarosan település sziluettje rajzolódik ki a távolban, és már örülünk, hogy jó úton járunk, amikor beérve a településre csalódottan konstatáljuk, hogy ismét Gyergyóremetén vagyunk. Tettünk egy két órás, gyünyörű múrvás sétakört a Görgényi havasokban :)

 

 

Na innen már nincs értelme tétovázni, irány a Maros völgyén át Szászrégen, onnan a Mezőségen át Kolozsvár felé, amit nagy ívben és csodálatos tájakon északról elkerülve jutunk el a Meszesig, ahol Zilah előtt ismét fergetegeset motorzunk a szerpentinen, hogy ismét csak azt érezzem: nem szabad a GS-t eladnom:)

 

© Csele

2013-05-18

barangolo.com