Pár éve már hogy bejártuk a Transalpina hágóját akkor még köves - murvás úton, patakátkeléssel cifrázva az északi végén. Azóta folyamatosan érkeztek a hírek, hogy mely szakaszait aszfaltozták már le, így tavaly óta tervben van, hogy csak meg kellene nézni ezt a csodás helyet még mielőtt a turisták és az árusok teljesen elözönlik.   Zozoo pedig pont erre a helyre gondolt következő úticélként , szuper... menjünk.

 

 

Gyülekező egy péntek reggel a szokásos kútnál.. szépen időben indulás.. Csele a roadcaptain.. ezen az úton ő vezeti a csapatot (időnként félre :) ... és valami rejtélyes ..max szubatomi szinten érthető okból kifolyólag nem hoz magával rádiót. Mentségéül azt hozza fel hogy pedig feltöltötte... aránylag gyenge mentség :-P ... Meg hogy zenét hallgat.. ahelyett hogy azt hallgatná : " ne fordulj le!.. ne fordulj le!.. NE FORDULJ LE!!!....  lefordult".. na de ez egy későbbi sztrádás történet...

Naszóval szépen elindulunk.. már csak a mazochizmus kedvérért a Létai határ felé. .. ez az a kisforgalmú határátkelő ahol a többi "átintős"-től eltérően még a forgalmit is szétszedik, ellenőrzik a rendszámot és talán egy unalmasabb napon még az alvázszámra is sort kerítenek.

Élesdre van egy elég egyszerű útvonal.. na az szóba se jöhet... az ott várakozó Tamás megkapja a "Félórás késés" sms-t.  Az van, hogyha nem vezetem a csapatot akkor nem figyelem azt sem igazán, hogy merre megyünk... kicsit későn válnak gyanússá a dolgok.. az a hosszú töltés pl kifejezetten a másik kezem irányában szokott lenni... a gps-t sem nézem, a RoAD felülete pocsék.. értelmezhetetlen.. de az, hogy a haladási irányunk Észak-Északnyugat.. ( a Dél-Délkelet helyett)  na az határozottan nyugtalanító.. De gondolom Csele csak ismert valami rövidebb kerülőutat.. De aztán egy falucskánál amit jól lehet memorizálni a 67 tűzpiros kukájáról (ami egy 40x40 méteres parkba van bezsúfolva) csak vesz egy 180 fokos (igen.... ügyeltem rá..) fordulót a csapat... és Tamás új smst-t kap (szegény főhet a kúton). Mi pedig élvezhetjük a Fekete Erdei utat.. amit régen a táj szépsége miatt ugyan nagyon szerettünk, de mára a természetes kátyúképződésre a vízépítők is rásegítettek így ezen aszfaltos út élvezeti faktora rohamosan csökkent. Figyelembe véve még a motorosokra (a természet ezen apró teremtményeire) figyelmet nem fordító kőzetszállító dömpereket, szinte nullára is vehető.

Végül is csak elérjük az Élesdi kutat ahol is Tamás indulásra kész a Pegazozoo viszont állásra.. leállásra.. az akksi kipurcant... de nagyon.. Ez azért gond mert hiába toljuk be.. és indul is el.. pár km után szép nagy fekete pöffetegeket ereget. Inkább le kell állni. Zozoo és Tamás elhúz akksira vadászni... ( hogy a régit miért nem vitték mintának azt nem igazán értem )... 

A főút mindkét oldalán kb méternyi kis hely van a házakig, addig oda húzódunk várakozni.. iszonyat egy forgalom van.  Mondhatnám, hogy egy útra illik rendes akksival indulni, de az új akksi nekem sem a motorban virít hanem a garázspolcon már vagy két hete. Igaz a berakáshoz egy 33 literes tankot kell leszerelni.  Na de lényeg, hogy lett akksi, kicsit faragni kellett de csak bement a helyére és a Pegi már vágtatott is tova.. Át a Királyhágón, el Kolozsvár és Torda mellett ( szinte hihetetlen.. Erdélyben sztrádán..) érintve Gyulafehérvárt és Százsebest egyszer csak megérkeztünk Nagyszebenre. A szállás ez elkerülőn kívül van, még egy kis murvát is be kell vállalni de megéri... igen remek szállást kaptunk (a köszönet Tamást illeti)... Tényleg az eddigi talán legjobb szállásunk volt. Már ahogy megérkeztünk és láttuk hogy már parkol motor az udvaron... és még vagy nyolc krosszgép a garázsban tudtuk, hogy rossz hely nem lehet. A környéken egyébként is nagy enduróverseny kezdődött nemsokára. Aztán nemsokára még egy lengyel túramotoros csapat is beérkezett, szóval megtelt az egész udvar, nézegettük is egymás motorjait... na ilyenkor megy ám az extra-mustra :-).

 

 

 

A belváros öt kilométer és már kezdett ránk esteledni ezért inkább taxiztunk (ami egész olcsó volt..talán mert csak egy perc alatt tették meg az utat és csak a fél kezüket használták vezetésre (a másikkal folyamatos volt a telefontraccs)).

No de az óváros lenyűgözött mindenkit.. tényleg csodás. Tamás gyűjtött anyagot az idegenvezetéshez, amit aztán jól el is felejtett..de biztosított róla minket, hogy a felesége biztos tudná hogy mi is az a torony vagy épület.. :-). Viszont nagyon jó brindizás lángos lelőhelyet talált és ugye ez azért sokkal fontosabb.  Szóval minden nagyon rendben volt.

Az egész óvárosban hatalmas élet volt, az egyik téren divatbemutatót nézhettünk meg a másikon egy   Lamborghini Gallardo -t.. csak úgy a parkolóban.

 

 

De tényleg az egész óváros csodás, 2007-ben volt Európa Kulturális fővárosa, akkor minden felújítottak.  A Hazugok hídja, Románia legrégibb öntöttvas hídja, amelyet 1859-ben szereltek fel egy fahíd helyére. Ma is Nagyszeben büszkesége.

A régi fahidat a környéken áruló kofák füllentéseinek, nagyotmondásainak köszönhetően  nevezték el a Hazugok hídjának. A helyére épült vashíd új nevet kapott, de a szájhagyomány erősebbnek bizonyult, a hazugok hídja elnevezés máig fennmaradt. A legenda szerint a híd leszakad a hazugok alatt. A híd egyik oldalán az építés éve látható, a másikon pedig a szász címer. Ma a híd egy igazi romantikus hely, a szerelmesek kedvelt találkozóhelye.

 

 

Végigsétáltuk a teret és a környező utcákat ahol mindenhol voltak kiülős éttermek és kávézók.. de annyi hely nem hogy be is ülhessünk valahová. Maradt a dobozos sör / üdítő, a friss lángos és az utcai pad... nem volt az rossz.

Éjszaka vissza a szállásra, kiülni a teraszra és megoldani a világ gondjait... ami megint nem sikerült.

 

 

 

Reggel a reggeli időpontjára mindenki másképp emlékezett ..de azért csak megreggelizett mindenki. Pakolás... indulás ... napon fővés.. majd vissza a szállásra, hogy Csele miért is nem jön. Na ott már javában folyt a defektjavítás.. a Lengyelek egymást túllicitálva hozták a defektjavító készleteket, hogy kinek van jobb, még a légpatronokat is képesek lettek volna elhasználni mikor öt méterre ott volt a kompresszor. Hogy oda férjünk meg kellett fordítani a motorom, ezért a Lengyeleknek meg is mutattam, hogy a Magyarok hogyan fordítanak meg egy Adventure-t félsztenderen... tetszett nekik, fel is ajánlottak egy 1800-as Goldwinget, hogy azzal is mutassuk be ezt..(de aztán visszakoztak :-) ).

Szóval a defekt is csak megjavult .. irány Paltinis, remek hegyi úton.. igazi motoros szakasz. Útközben forrásból vételeztünk friss hegyi vizet... ami Dany szerint nem is volt olyan jó ötlet.. vagy csak a Derecskei vasgyomor a Derecskei vízhez van szokva :-). Szépen fel is értünk a Paltinisra ahol újból két problémával szembesültünk, egyrészt az infókkal szöges ellentétben nem volt benzinkút így egy motor szárazon maradt.. (haj..ezek a mondabeli szárnyas lovak), másrészt az út nem mutatta az a murvasztráda jelleget amit a GS-ek főleg két személlyel szeretnek. Szóval minden jel arra mutatott, hogy innen visszafordulunk  és érdekes módon az időközben előkerült Dany sem ellenezte, hogy ne rázassa magát 40 km-en át kőzúzalékos hegyi szerpentinen.  Szóval vissza ahol jöttünk..(mert jó volt ám az... bár visszafele senki sem állt meg a forrásnál, pedig ott jó hideg vizet is lehetett találni meg márkás napszemüveget is..bár ez utóbbiról kiderült hogy Jani-é).

 

 

 

Tehát vissza Szebenbe, kánikula-kordurában, nagy forgalom, kis tévelygés...majd egy rendes benzinkúton rendbeszedtük magunkat és elindulunk délre... egész addig amíg Csele rá nem fordul az egyenesen északra vivő sztrádára...  Na de attól azért nem kell félni, hogy Erdélyben túl sokat megyünk sztrádán.. főleg nem attól hogy Bors-ig  ahogy a tábla jelezte.. talán majd pár év múlva..

Itt egy pár km után szépen vissza tudtunk fordulni aztán végigkanyarogtuk az Olt-völgyét. Egész jó döntés volt ez, nekem nagyon tetszett ez a szakasz. Még régi őrtornyok is látszottak a folyóparton. Nagyban hozzájárult az út élvezhetőségéhez a hétvégi kis forgalom.

Brezoi-nál fordultunk a hegyek felé a 7A-ra...és megint csak egész rendben lévő úton haladtunk, sok új szakasszal és elfogadható régiekkel. A Vidra-tó felett pihentünk, igen jó helyen... épül is pár szálloda a környéken. Pár éve mikor erre jártunk sokkal lentebb volt a vízszint és hatalmas sáros lapályok voltak csak és az a lepukkant szocreál szálló sem volt kellemes hely ahol megpihentünk... most teljesen más már.

 

 

És nemsokára már jön is a Transalpina vadi új aszfaltja és az új híd, egyszerűen szuper. Sötét, sima, hibátlan új aszfaltcsík kanyarog fel bőven kétezer méter fölé. Nincsenek kiegészítők, pihenők, padkák, szallagkorlátok, felfestés... de van vagy harminc centi vastag aszfalt..és kanyarok tucatjai. Néhány hajtűben úgy emelkedik mint a padláslétra..de akkor is.. szuper!

 

 

Az úton szép egyenletes távolságra állnak a megfőtt motorú autók nyitott motorháztetejükkel legyezgetve blokkjaikat... mi motorosok húzunk felfele.. ki-ki kerülve egy-egy kerékpárost akik mintha lassssssssitott felvételen mozognának... becsülendő a teljesítményük..  Lefele meg 70-el száguldanak olyan vékony gumikon mint egy üvegvágó.. És hát azért az új aszfalton is lehetnek meglepetések..pl egyes szakaszokon homok van rászórva.. de hogy miért?

 

 

 

 

 

Lényeg a lényeg.. a táj meseszép. Kicsit borús az idő.. kicsit szeles.. de a táj mindezt feledteti. Itt aztán lehet pihenni és csak nézni ki a fejből órákon át.

Na de hát nem olyan ez a túra hogy csak úgy egyszerűen élvezzük.. :-) Jani észreveszi, hogy vason van a hátsó féke... hol is máshol menjen el egy fék mint 2150 méter magasan. Nem játék...Jani utassal van. Na de mit varázsol elő Dany a dobozból? Fékbetétet mi mást... ha kell kolbászt, ha kell szalonnát.. ha kell fékbetétet. Tehát nekiállnak féket szerelni... a Transalpina csúcsán... hol máshol? Hamar készen vannak.. indulunk mert lóg az eső lába.. Töprengünk is hogy felvegyük-e..de ezen opcióért senki sem lelkesedik.  Csak Vasinak nem kell ezen filóznia.. egyszerűen nem hozott esőrucit.

 

 

 

 

Szóval vissza a hídig.. majd jön az egyszerű esőkerülő navigáció.. északra borús..nyugatra nem.. tehát arra megyünk.  A 7A-nak ezen szakasza elég rossz minőségű, viszont egy csodálatos vízeséses szurdokon visz keresztül. Közben áldozunk az Eső Istennek azzal hogy beleszenvedjük magunkat a H2Out-okba... tettünk meghallgattatásra is talál.. nem esik egy csepp se. Petrosan után már csak húzzuk a gázt a Csernakeresztúri szállásig ahol is remek vacsorával várnak minket... (gulyás, töltött-káposzta, sültkolbász, sütemény).. nemhiába háziszálláson vagyunk... talán csak a zuhanyzó és az ágy méretein lehetne kicsit növelni.

 

 

Reggel búcsúzásképp még gyerekmotoroztatás az utcában (egy tűzhajú kislánynál el is törik a mécses.. mert csak egyszer motorozott!! )

De menni kell, Zozoo korai hazaérkezést ígért. Az útvonal nagy dilemma. A Belényes-Nagyvárad szakasz a legrövidebb (ami így is hosszú)..de ezerszer járt.. vacak minőség... és pár helyen kimondottan randa ipartelepeket érint.

A házigazdák a 79A-t ajánlották helyette.. Teljesen egyetértettem.. már egy héttel korábban ezt néztem ki mert ez visz Gyulára a világ legjobb hamburgerének lelőhelyére. .. szóval perfekt ez a szervezés. Az elágazásig meg bevállaljuk a Belényesi főutat. Amivel most lokálisan is van némi probléma .. hosszú szakaszokon javítják ..jelzőlámpás váltott forgalom van. Nincs is jobb mint csizmában-kabátban-sisakban főni a 35 fokos tűző napon a piros lámpánál. Szerencsére Cseléről kiderül hogy színtévesztő.. a zöldet még egész jól felismeri.. csak a pirosnál téveszt kicsit... Így egész tempós a haladás .. na persze kell hozzá mázli, hogy a szembejövő rendőrautót 10 másodperccel kerüljük el. De haladni kell.. mert megint volt egy kis malőr.. Jani eltűnt a visszapillantóból.. számolgatom, hogy mikor láthattam, aztán inkább startolok vissza.. sajna nem tudok rádiózni előre hogy állj..tudom, hogy bőven fognak még menni mire az egész csapat megáll. Janiékat egy parkolóban találom..defekt. Nálam már egy bontott csomag javító van csak, két patron. GPS-szerint 1 km-re van benzinkút oda még átgurulunk.. persze nincs kompressor.  Töprengés.. közben elérjük a többieket telefonon, várnak. 66 km-t mutat Csele órája a tank óta, az enyém 55-öt, hozzájuk kellene eljutni, van több javítócsomag. A gumi már teljesen leengedett, így nem lehet megtalálni a lukat. A két légpatront beleengedem .. 0,8-ra ha felviszi.. de hallani hogy sziszeg. Legalább nem a felni vagy a szelep enged, ha lukas akkor javítható. De nincs több légpatron, ha most kiszúrom a reszelővel akkor újra leenged. Közben a kutas kér valakit aki a faluból hoz pumpát, nem túl jó, de annyira sikerül ráfujttatni hogy el merjünk indulni. Viszont úgy látszik többet jöttem vissza Janiért mint gondoltam.. az a táv duplán számít, jó 20 km-re találjuk meg a többieket. Nem baj, itt már van jobb reszelő és behúzószett, nálam még van ragacscsík, Zozoo szerez pumpát a szomszéd faluból..(mivel fiatalkorúak is olvashatják a cikket ezért nem mondom meg, hogy nevezte el a pumpát).

 

 

 

 

Na de a lényeg, hogy megint menetkészek vagyunk.. és újra megyünk.. és újra eltévedünk..(Szerintem Laci daráld le a Road-ot a gépről).. Szóval szépen osonunk tovább az úton mikor is jobbról  feltűnt a Vartop hágó leágazása.. ekkor lélekben szépen elköszöntem a Gyulai  csibemájas hamburgertől..és felkészültem a Nagyváradi út kétes szépségeire. Belényesen egy rövid kávészünet keretében (ahol is úgyszintén nem volt hamburger)  Laci hivatalosan is közölte, hogy Nagyváradnak tartunk... de ezt már úgyis tudta mindenki. Én azért biztos ami bizton a városi kánikulásra készülve megittam a kilencedik jéghideg ásványvizet is aznapra.

Nagyváradon aztán elköszöntünk Tamástól, átlibbentünk a határon (itt bezzeg külön sávot nyitottak nekünk motorosoknak).. aztán szépen sorban mindenki levált és tartott hazafele. Debrecentől én már egyedül, bár egy kis időre még becsatlakoztam egy lengyel motoros csapathoz. Végül is egész korán hazaértünk.

 

 

Az út tapasztalata, hogyha Zozoo szervez akkor a minimum mindenkinél a legújabb defektjavító készlet legyen, de egy pótakksi és egy kis benzinkanna sem árt :-).

Na de olyan szuper helyet talált túracélnak mint Nagyszeben aminek a megismeréséért csak hálásak lehetünk. A Transalpina pedig azon célok közé tartozik ahová időről időre vissza kell majd térni.

MGP