Újra egy rendhagyó túraleírás egy potyautas szemszögéből

 

 

 

 

 

Apa már legalább 5 éve emlegeti, hogy eladja a GS-t, csak még egy utolsó nagy túrát szeretne vele csinálni Andalúziában. (Na, kíváncsi vagyok, hogy ezután mi lesz a GS sorsa :)) Gyors fejben számolás és egy kis excel-es rásegítés után viszont megállapítottuk, hogy jobban járunk, ha valami fapados repcsivel elszállunk Malagába és ott bérlünk motort, és így is lett :)

1. nap (Bp/Db - Malaga, Teba) ... kb.3000 km

Kora hajnalban a 11 tagú kommandó minden tagja a reptéren toporgott jó kedvűen - Gergő nagy bánatára józanul, merthogy nem jutott idő a sörre :P
A repülés alatt Apa elmesélte, hogy mit érdemes tudni Andalúziáról (készült!). A lényeg, hogy a rómaiak után jöttek a MÓROK és a 700-as évektől a reconquistáig (1492-ig) ott is maradtak. Nagyon nagy hatással voltak a kultúrára, különösképp az építészetre. Rengeteg várat, mecsetet, arab fürdőt építettek, na meg az Alhambrát is többek közt. Ezeket igyekszünk majd megnézni.

3 óra után pattogva landoltunk Malagában, ahol Ákoséknak lenyúlták a csomagját (mindig Ákossal van gond - lsd. a tavalyi horvát motoros túra tanulságait). Szerencsére gyorsan megoldódott a helyzet, emberünk gyorsan rájött, hogy nem a saját pakkját vitte el és még mielőtt bármi dráma lett volna, már vissza is került hozzánk a cucc.
Felvágódtunk az első vonatra, ami bevitt minket a központba, ott lepakoltuk a nagy koffereinket és megindultunk várost nézni.
Sok időnk nem volt, úgyhogy mi a várba indultunk, ahol Apa elmesélte, hogy a MÓR építészet nyomait láthatjuk, mert a MÓRok itt voltak 700 évig, a reconquistáig. (Mikor arról beszélgettünk, hogy megírom a túrabeszámolót, jelezte, hogy majd egy kicsit beleírna, mert én biztos nem írok pl a MÓRokról.) Vettünk igazi, kézzel szelt, spanyol sonkát, meg mandulát egy utcai árustól, megkóstoltuk a sörüket, úgyhogy majdnem teljes gasztro körképet kaptunk :P
A kilátás a várból csudiszép, és megéri a MÓR várfalon körbesétálni, mert tényleg nagyon érdekes. Nekünk sajnos ennyire jutott időnk, a katedrálist és Picasso szülőházát, valamint a múzeumot meghagytuk következő körre.

 

 

 

 

Az állomáson Mark várt minket, akitől a motorokat kaptuk bérbe. Markról - akiről azt hittük, hogy azért nem válaszol, mert nem érti a túl cizellált angol nyelvű emailjeinket - kiderült, hogy manchesteri és olyan 7 éve költözött Spanyolországba (upsz). Látszott, hogy nagyon átvette a spanyol mentalitást, de azon egy kicsit azért meglepődtünk, mikor megkérdezte, hogy ha 11-en vagyunk, hogyhogy csak 5 motort kértünk. Mondtuk, hogy igazából 6-ot kértünk :) A végén 6-ból 4 olyat kaptunk, amilyet kértünk és 2 olyat, amilyet Mark talált :) Vagyis a végeredmény 2 db R1200GS Adventure, 2 db F800GS, 1 db R1200RT és 1 db F650GS lett. A dobozok sem voltak meg teljes számban, így Imiék 1 dobozba pakoltak, de a lényeg, hogy megoldottuk, mindenki túra-kész lett estére. A 6 motorra esett 2 GPS, 2 térkép és 4 útikönyv - fontosságnak megfelelően.

Tebaban (itt lakik Mark) egy igazi autentikus csehóban ért minket az este. A kizárólag spanyolul beszélő pincéreknek kézzel-lábbal elmagyaráztuk, hogy valami olyat hozzanak nekünk vacsira, amilyet ők szeretnek és aztán bedobtuk a szunyát.

 

 

 

 2. nap (Teba - San Pedro de Alcántara)

Reggel Setenil felé vettük az irányt, ami a sziklába vájt házairól vált híressé. De még mielőtt oda értünk volna egy fesztiválba botlottunk, ahol népviseltbe öltözött spanyolok vonultak fel saját maguk szórakoztatására az utcán. A pasik lovon, kalapban, a csajok meg fodros ruhában - de még a 2 éves gyerekek is. Nagy volt a hangulat :)
Aztán megkukkantottuk Setenil házait és Ronda felé vettük az irányt. De még mielőtt Rondába értünk volna, egy biciklis versenybe botlottunk - ez egy ilyen nap :)
Ronda egy borzasztó mély szurdok szirtjeire épült város - ideális déli pihenőhely volt. Ráadásul, én az ebédnél gratisba kaptam egy csokis mousse-t a pincértől. (Taktika: nem kell rendelni kaját és akkor megsajnálnak.)

 

 

 

 

 

 

Egy fehér sziklás hágón keresztül a Marbella melletti kis városba vettük az irányt. A szállásunkon a recepciós kijelentette, hogy csak egy kicsit beszél angolul, majd kiderült, hogy ő is brit. Mivel olyan volt, mintha egy Monty Python filmből lépett volna elő, nem volt nehéz elhinni :)
Az előzetes tervezgetés során elvetettük, hogy elmenjünk Gibraltárba (a neten olvasható rossz beszámolók miatt), de az este ismét felmerült. 2 pohár rosé után pedig a lelkesedés is megérkezett. Mondjuk a sevillai recepciós (aki váltotta a britet) nem javasolta, kijelentette, hogy mi oda nem akarunk menni (a spanyolok nem rajonganak a brit fennhatóság alá tartozó Gibraltárért túlzottan). De azért mi nagy ellenállók vagyunk :)

 

 3. nap (San Pedro de Alcántara - Cordóba)

Reggel korán ébredtünk, hogy még a turista tömeg előtt megérkezzünk Gibraltárba. Jó volt a stratégia, mert nem vacakoltak velünk a határon, nem volt dugó és nem volt tömeg, amit kifejezetten értékeltünk. Nagyon érdekes volt áthajtani a repülő leszállópályán és aztán belecsöppenni egy mini Angliába. Nem direkt, de körbe motoroztuk a félszigetet és el voltunk varázsolva. Majd megtaláltuk a felfele vezető utat, ahol a kötelező sarc után eljutottunk a kilátó pontra és láttuk oóóó Afrikát :) Sokáig időztünk, mert nagyon különleges volt az élmény. Aztán lehajtottunk a makikhoz, akik nem csak barátságosak, de pofátlanok is. Mindenki megtalálta velük a kontaktot - ki így, ki úgy :)

 

 

 

Nem sokkal dél előtt kezdtünk el Cordóba felé tendálni - borzasztó meleg volt (mint utólag Marktól megtudtam, melegrekord is dőlt aznap Spanyolországban. Motoros cuccban és sisakban a legkellemesebb idő, mindenkinek ajánlom :P). Apa és Gergő motort cseréltek egy picit, én az Adventure tartozékaként Apa háta mögött maradtam, de hátulról bukón keresztül is láttam, hogy Gergőnek fülig ért a szája :) Én nem értek a lovakhoz, de azt hiszem a 800 GS nagyon bejött neki :)
A távolban egy hupikék falut pillantottunk meg. Apa kérdésére, hogy vajon miért kék, mondtam, hogy biztos, mert itt laknak a törpikék. Aztán mikor megérkeztünk, kiderült, hogy a vicc nem is vicc :) Valami turista látványosságot akarhattak csinálni és az jutott eszükbe, hogy ezzel csalhatnák ide az embereket. Bejött, mert a falu egyetlen éttermébe alig fértünk be.

 

 

 

 

 

Innen már célirányosan Cordóbába mentünk - számomra ez volt a túra mélypontja: meleg és autópálya. Még a menetszél is langyos volt. Hálistennek a szállásunk medencés volt, úgyhogy akkorát csobbantunk, hogy csak na :) Ahogy kell.

 

 

4. nap (Cordóba - Granada)

Tudtuk, hogy ez a napunk viszonylag rövid lesz motorozás szempontjából, mert reggel a városban kezdünk és este az Alhambrába időre ott kell lennünk.
Reggel elvileg 10-ig lehet ingyenesen belépni a cordóbai mecsetbe, úgyhogy rövid nadrágosan felvágtuk magunkat a nagy gépekre és próbáltunk eljutni a célig. Nem volt egyszerű. A bérelt motorhoz járó TomTom GPS-en kicsit megvénhedt térkép volt és minden egyirányú utcába bevitt minket. Végül is érdekes volt a motoros városnézés a keskeny kis utcákban :) Apa elmesélte, hogy a MÓRok itt is itt voltak és mennyire meglátszik ez a városon, mert van egy csomó belső kert sok-sok virággal. Tényleg így volt - bár ekkor már erősen éltem a gyanúperrel, hogy Apa csak a mórokig jutott az útikönyvben :P :)
Egy belvárosi hotel mélygarázsában lepakoltuk a motorokat (teljesen legálisan persze :P)  és háromnegyed 10-re a mecset kapujában álltunk...de nem engedtek be minket, mert 10-kor egy temetés kezdődött :( Hát ez kicsit rosszul esett.
Nézelődtünk egy kicsit, hazamentünk egy búcsúfürdésre és Granada felé vettük az irányt.

 

 

 

 

Granadában 10 perc alatt lepakoltuk a cuccunkat és összekaptuk magunkat, hogy odaérjünk az időpontunkra az Alhambrába. (Persze Ákosék, akik később indultak, mint mi, előbb értek oda).
Nem ömelengenék feleslegesen az Alhambráról, nem szorul rá a marketingre. Egy legenda szerint Allah ezért engedte meg, hogy a keresztények kiűzzék a mórokat Granadából, mert azok mertek egy, a Paradicsomhoz hasonlatos építményt emelni - ez pedig nem más, mint az Alhambra. (Ja, mert hogy az Alhambrát is a MÓRok csinálták). Egy falfelirat pedig így szól: "Adj neki alamizsnát, mert nincs annál nagyobb büntetés, mintha valaki vak Granadában". A Legfelsőbb mennyek kertjében mondjuk eszembe jutott, hogy az is rossz lehet, ha valaki náthás és be van dugulva az orra :)
Summa summarum, meg kell nézni :)

 

 

5. nap (Granada - Cazorla)

Ismét nyomtunk egy autentikus reggelit (pirítós pépesített paradicsommal és olívaolajjal, ja és persze zumoval - frissen préselt narancslével) és megindultunk a Sierra Nevada csúcsai felé. A hegy lábánál biciklisek igazítottak útba minket - hihetetlen milyen helyeken tekertek (nekem nézni is fárasztó volt). Nem túl jó minőségű, kacskaringós utakon robogtunk felfelé 30 fokban, szemben a havas csúcsokkal :)
Nagyon változatos tájakon motoroztunk ezen a napon, láttunk fehér sziklát, fenyves erdőt, soksok pipacsmezőt, vörös sziklát, homokkövet és hatalmas olajfa ültetvényeket is.
Este egy Cazorla melletti, 1 utcányi településen szálltunk meg, ahol a pincér dzsászt á litöl tudott angolul és onnantól kezdve mindenre spanyolul válaszolt :)

 

 

 

 

 6. nap (Cazorla - San José)

Délelőtt a Cazorlai Nemzeti Park területén kanyarogtunk. A terület egyébként engem az alpesi tájakra emlékeztetett - mondjuk a halak, akik hajlandóak voltak Gergő kezéből enni elég újszerű volt. Dél körül betértünk egy boltba bevásároltunk a déli piknikünkhöz és elkezdtük vadászni az alkalmas helyet. Gergő egy kanyarban átnézett a szemben lévő völgybe, látott egy csordogáló patakot és ezzel el is dőlt, (hogy ugyan földút visz le a partjához és 500 méteren 200 méter a szintkülönbség) az ott a mi helyünk lesz :)

 

 

Cazorla hegyei közül kiérve a tengerpart felé vettük az irányt. Először végtelen hosszú egyeneseken átszeltünk egy sík vidéket ...

 

 

aztán - ahogy San José felé közeledtünk - rém csúnya fólia sátrakon keresztül vitt az utunk (mindent termeltek alatta, ami a magyar piacokon megtalálható, mint spanyol import: paradicsom, dinnye, narancs... és amiből az utunk alatt nekünk nem sok jutott). Minden esetre a táj nem volt valami kedves :) Kicsit izgultam, hogy a szállásunk ne ilyen helyen legyen. Hát szerencsére nem így lett :) Megérkeztünk, örvendeztünk és nagyon jó hangulatban töltöttük az estét :)

 

 

 

 

7. nap (kinek mi és mennyi :))

Elég jól indult a napunk Apa full-extra tojás rántottájával (és ezen a helyen mindenképp meg kell jegyezni, hogy a reggeli Trixi nélkül nem jöhetett volna létre, hiszen 4-en nem bírtuk működésre bírni a villanytűzhelyt, de neki egy gombnyomással sikerült), a  tengeri fürdéssel és a medencei csobbanással :)

Mi ezek után felkerekedtünk, hogy megnézzük a spanyol vadnyugatot,  a mini Hollywoodot. A tájon, amin keresztül jöttünk (a földrajz tanár végzettségű) Ákos felhívta a figyelmünket az odavágott leveles pogácsa alakú sziklákra :) Hát nem tom, az biztos, hogy Ákosnak jó az asszociációs képessége :P

Majd Apáról is leváltunk és megnéztük a Cabo de Gata-t. A világítótoronynál pózoltunk egyet a helyi rendőrökkel, akik javasolták, hogy a szomszédos szikláról csodáljuk meg a kilátást, mert megéri. Hát adni kell a helyiek véleményére az tuti :)

 

 

 

 

 8. nap (San José - Teba)

Utolsó nap a pályán kezdtük utunkat, majd megnéztük az El Chorro szurdokot és még egyszer rácsodálkoztunk, hogy mennyire változatos geológiája van ennek a területnek. Már mindenki fáradt volt, meleg is volt - ismét - így mikor megláttunk egy kristály tiszta vizű víztárazót, nem volt kérdés, hogy mi lesz a következő program :) Egy kiadós csobbanás után már célirányosan Markhoz mentünk és leadtuk a motorokat.

 

 

 

 

9. nap (Teba - Budapest)

Eljött a hazautazás napja. A repülő felszállta előtt elpusztítottunk minden alkohol tartalmú italt, ami nem fért a nagy bőröndbe és élményekkel telve, kisimultan indultunk haza :)

Summázva az eseményeket a következő tanulságokat vontam le:

• a spanyolok nagyon kedvesek, és segítőkészek
• aki azt mondja, hogy dzsásszt á litöl beszél angolul és egy kicsit aggódva néz, az spanyol és nem tud angolul
• aki azt mondja, hogy ö lilö' bii' beszél angolul és mosolyog hozzá, az brit és nem beszél spanyolul
• a szükséges szókincs: gracias, chorizzo (kolbász), zumo (narancslé), cortado (eszpresszó tejjel), ebből már meg lehet élni :P
• egy évben egyszer mindenképp megéri potyázni
• mivel sok mindent kihagytunk, kénytelenek vagyunk visszatérni a tökéletesítés végett :)

 

Espana, hasta la vista :)