Szék és Mezőség

2012-04-29 , Zozoo

Románia , Erdély , Mezőség , Szék , Zselyk , motoros túra , túraenduro , Aprilia Pegaso , BMW R1150 GS , BMW R1200 GS

Szék és Mezőség

Szék és Mezőség! Két nap állt rendelkezésre. Ebbe csak egy tájegység fér bele. Mivel a mezőséget már futólag láttuk, így Székre esett a választás.

Szék és Mezőség! A gondolat valamikor a tél vége fele fogalmazódott meg. Nekem tetszett az ötlet, mert az anyai nagyapám arról a vidékről való. Szék mellett nőtt fel, Alsótőkön.
Ahogy közeledett a május 1-i hétvége, kezdett körvonalazódni a terv. Két nap állt rendelkezésre. Ebbe csak egy tájegység fér bele. Mivel a mezőséget már futólag láttuk, így Székre esett a választás.

 

Egy kicsit tartottam attól, hogy kevesen leszünk, de végül szépen összeverődtünk, hat motor, hét fő. Szombat reggel nyolcas indulással a szokott helyről indulva megcéloztuk Létavértes határátkelőt, dacolva a vérmes unalomba merevedett határőröket. (Mind ahányszor erre járunk vagy tüzetesen átnéznek vagy szőröznek valamivel. Gondolom, a gyér forgalomban elunják magukat és ilyenkor igyekeznek feldobni a napjukat :) Most kivételesen gyorsan ment minden, csak pár forgalmit kértek el randomszerűen.)

 

 

Az útvonal Margita-Zilah-Zsibó lett belőve. Zilahnál keletkezett egy kis zavar az erőben, mert ugye ótt van az a jó kis szerpentines rész a Meszes hegységen át..de arra már jártunk sokszor. MGP szeretett volna egy másik, szintén zölddel jelölt útvonalon haladni kelet fele, a 191c-n. Na mi legyen? Döngessünk egy jót a Meszesen vagy új, számunkra ismeretlen útvonal haladjunk.
Salamoni döntés: kanyargunk egyet a Meszes hágón oda-vissza, majd utána visszacsorgunk Zilahba és irány kelet felé, a 191c-n.

Jó döntés volt! Zilah után néhány km-el belebotlottunk egy romai kori katonaváros maradványaiba. Bár nincs közvetlen az út szélén, több tábla is jelzi az irányt.
A 191c-ről jobbra fordulva a hegyek között találjuk az ókori romai katonavárost, Porolissumot.

 

 

 

Egy rövid murvás út vezet a helyszínig, jól járható, akár aszfaltmotorral is. A helyszínen kifizetjük a 3 Lej-es belépőt és indulhat a látogatás.
A városhoz masszív kövekből épített romai kori út vezet (megizzadhattak, amíg ide felhordták). Az erőd bejárata meglepően jó állapotú, gondolom újjáépíthették. A falakon belül különböző épületek maradványai láthatók. A pontot az i-re Dacia legnagyobb amfiteátruma teszi fel. Bár itt is csak az alapok maradtak meg, mégis lenyűgöző látvány. Bővebben itt olvashatsz Porolissumról.

 

 

A kellemes séta után motorra pattantunk és megcéloztuk Alsótőköt, anyai nagyapám szülőfaluját. Zsibóig a H1-es úton haladtunk. Mindenhol javítják az utakat. Az összes hídnál (a kicsiknél is) murvás az út. Így kilométerenként lassítani kellett. Ha egyszer kész lesz, biztos szuper lesz. Zsibó után délkeletnek fordultunk a 108b, majd a 109b útra. Bár az út minősége errefelé sem jobb, a kanyargós, dimbes-dombos táj bőven kárpótol.

 

 

Igrice, Felsőtők, Alsótők mind elzárt, várostól, főútvonaltól félreeső falvak, egyre fogyó lakossággal, gyenge infrastruktúrával. Alsótők központjában - ahol a kocsma és a templom van :) - megálltunk,én elmentem megkeresni távoli, soha nem látott rokonaimat. Meg is találtam, váltottunk pár szót, de sajnos a dédszülők házát már lebontották, így azt már nem láthattam. Mindenesetre gondolom, jó kis kőház lehetett, mint, ahogy az összes régebben épült errefelé.

 

 

 

 

 

 

 

 

Később lecsaltam a többieket is, megmutatni egy jó kis százéves nádfedeles házat. Kattintottunk pár fotót, váltottunk néhány szót egy kíváncsi szomszéddal és indultunk tovább, Szamosújvár fele.
Szamosújváron az örmény katolikus templomra voltunk kíváncsiak, de sajnos csak kívülről volt módunk megnézni.

A várost örmény eredetű, a 18. században alapították. Az örményeket I. Apafi Mihály fogadta be 1672-ben. A város lakói többnyire tímárok és marhakereskedők voltak. A 20. század elején az örmény közösség hanyatlásnak indul és a második világháború után tömegestől kivándorolnak.
A rövid templomlátogatás után, teszünk egy vargabetűt a híres (hírhedt?) börtönhöz, ahol a mi betyárunk, Rózsa Sándor is raboskodott. A börtön melletti temetőben van eltemetve.

 

 

Innen Szék fele vesszük az irányt, de Jani javaslatára teszünk egy kis kitérőt a Füzesmikolai kegyhelyhez. Számomra döbbenetes volt látni egy katolikus templomot, ami belül ortodox... lett. Bővebben itt olvashatsz róla.

 

 

 

Székre beérve elfoglaltuk szállásunkat, a Sóvári panzióban. Kiültünk a teraszra, kértünk pár üveg Chiuc sört és Jani barátunk megtartotta akadémiai székfoglalóját, arról, hogy hól jöttek be Székre, amikor Major-dokival elbicikliztek Csíksomlyóra két éve :)...aztán még megismételte vagy nyolcszor az este során :)

 

 

 

A vacsora finom volt, de a mennyiséggel akadtak gondok, úgy hogy Sárikától, a pincérlánytól (akivel többször is próbáltam viccelni, de nem értette,...vagy nem akarta) kértünk egy kis házi zsírt és megbolondítottuk vele a maradék házi kenyeret.
Aztán beballagtunk a városka központjába és egy csendesebb kocsmába leküldtünk még egy sört. Itt jegyzem meg, hogy "nagy" élet van errefelé hétvégén. Rengeteg fiatal és mind bulizik,... ez jó :)

 

 

 

Másnap még a reggeli előtt Csele és Jaki gellert kaphattak, mert eltűntek, mint a kámfor. Hát persze, hogy csavarogtak a közeli dombokon és kattogtatták a fotógépet. Később volt reggeli is, attól se mentünk a falnak, de finom volt. Illik azért megjegyezni, hogy a szállási és a koszt is rendben volt.

Reggeli után megnéztük közelebbről az Istentiszteletre gyülekező, többnyire népviseletbe öltözött székieket.

 

 

 

 

A templomlátogatás után megcéloztuk Zselyk-et. Laci hozott egy rövid, de annál izgalmasabb beszámolót a faluról. A falu Besztercétől 24 km-re délnyugatra fekszik egy kis völgykatlanban, mindentől elzárva. Csak földúton lehet megközelíteni.
Szóval végigmotoroztuk széltébe-hosszába a széki vidéket és kicsivel délután megérkeztünk Zselyk-re.

 

 

 

Letámasztottunk a templom tövében és ki-ki elbóklászott egy kicsit körülnézni a faluban. Nekem egyszerre két dolgot üzent ez a hely: nyugalmat és elmúlást. (bár a falu honlapja szerint "Zselyk volt, van, lesz") Később összefutottunk a templom kertjében, leheveredtünk egy fa árnyékába és megbeszéltük a haza utat.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Délután kettőkor elindultunk és "két se..el" lenyomtuk a közel 300 km-t hazáig, a Dézs-Zilah-Margita útvonalon.

 

 

Annak ellenére, hogy ezúttal nem sok időt fordítottunk a tervezésre, jól sikerült, kellemes túra volt.

 

© Zozoo

2012-04-29

barangolo.com

Videók

Térképek

Mezoseg