Két éve sárgul a "task listámon" a Transalpina. Jelentem kipipáltuk! ...és még párszor ki fogjuk ;-)

 

Két oka van annak, hogy csak most sikerült eljutni erre a csodálatos helyre. Az egyik, hogy nem volt megfelelő motorom (az FJR biztos zokogott volna a murvaszerpentinen, de még az is lehet, hogy én is ejtettem volna pár krokodilkönnyet). A másik, hogy nem volt társ, pontosabban, amikor én ráértem, akkor más nem.

Ezúttal motor is volt és társak is, Majordoki és Kegyes Misi személyében.

...és még valami: a túrát Majordoki szervezte, szóval nekem csak annyi volt a dolgom, hogy részt vegyek azon és élvezzem.

Időpontnak ott volt az augusztus 20-i hétvége. Csütörtök délután három órás indulással megcéloztuk Torockót. Kicsit vacilláltunk, hogy E60 vagy DN75. Szerinted? Naná, hogy a DN 75. ;-)

...és hogy miért pont ez az út? ...hát azért mert...

 

 

 
...kevés benne a hosszú technikás egyenes.

(Akiknek rossz emlékei lennének erről a szakaszról, jelentem kijavították az úthibákat, amik persze jövő tavaszra megint ott fognak éktelenkedni.)

A csütörtöki késői indulás miatt csak annyi volt a feladat, hogy sötétedés előtt Torockóra érjünk. Ez nagyjából sikerült. A házigazda (http://www.torockoszallas.hu/), mint mindig, helyi finomságokkal várt és a szállás is kitűnő volt, csak ajánlani tudom.

 

 Reggel korán keltünk, 7-kor már motoron ültünk és célba vettük a Transalpinát. Nem volt szaharai hőség, de nem is hiányzott.

 

Az útvonal Gyulafehérvár - Szászsebes (Sebes) - Szászcsór (Sasciori) - Sugág, aztán következett amiért ide jöttünk.

Eccerű! Ennyit jegyezz meg: Transalpina, DN 67C jelzésű út Sugág és Novaci között. (kb. 140 km).

 

 

Itt van és gyönyörű! Nagy része már aszfaltos, ez kicsit elvesz az túra-endúrós élményből, de a táj szépségéből semmit. (Egyik másik murvás szakaszon úgy éreztem magam, mintha az Andokba motoroznék.)

Maga a Transalpina hágó eredete vitatott, átnéztem pár magyar, román és angol leírást. A román azt állítja, hogy eredetileg a rómaiak építették a dákokkal vívott háborúk során, és IV. stratégiai folyosónak hívták. Hogy igaz-e, nem tudjuk, de jól hangzik. Több leírás szerint 1935-ben II. Károly román király újítatta fel, majd a II. világháború alatt a német hadsereg használta. Ezt követően nem használták és nem is újították fel. A teljes útszakasz rehabilitációját 2009-ben kezdték és három évre tervezték a teljes szakasz javítását. (Nekem úgy tűnik, hogy hamarabb végeznek, hiszen a teljes szakasz 80-85%-a már elkészült.)

Most beszéljenek a képek.

 

 

 Ilyen táj bíztatott a továbbhaladásra Sugág után

 

 

 

...és az út is kellemesen kanyargott, nulla forgalommal.

 

 

 

Azt találtam ki jókedvemben, hogy jó lenne egy f@sza chopperes lábtartó a pegire :),

 

 

 

de aztán felértünk az Oasa víztározóhoz, és már nem volt időm hülyeségeken gondolkodni,lenyűgözött a táj.

 

 

 

Már a tó bal partján találkoztunk az első off-road szakasszal,

 

 

 

aztán nyeltünk egy kis port is az útépítők jóvoltából, de ki bánta!?! :)

 

 

 

Obarsia Lotrului-ba megáltunk egy kávéra,

 

 

  

 

 

majd indulás előtt megcsodáltuk a helyi bungalókat és eljátszottunk a gondolattal, hogy vajon milyen lehet egy kiadós motoros túra után egy ilyen szállást elfoglalni, bent szárítani a csizmákat egy finom babgulyás után. ...minimum tűzveszélyes. ;-p

 

 

 

Később megálltunk tízóraizni a Lotru völgyében és elpusztítottuk a Misi otthonról hozott fasírtkészletét.

 

 

 

...majd Tamás desszertnek kicsit patakozott,

 

 

 

aztán és is, de csak azután, hogy kifejtettem, hogy ez hülyeség, mert fölösleges kockázatnak tesszük ki magunkat. 

 

 

 

 

A Lotru völgye után következett a legszebb rész,

 

 

 

vadiúj aszfalttal,

 

 

 

és a távolban murvás szakasszal. :)

 

 

 

Jó öreg Dacia 1300 még a csúcson ( a rossz hír az, hogy innen már neki is csak lefele vezet...).

 

 

 

Felértünk a csúcsra. Úgy emlékszem, itt 2114m mutatott a GPS. ...és  ha jól megnézed, a hátunk mögött jobbra még kanyarog felfele.

 

 

 

A lejtmenet is izgalmas és csodaszép.

 

 

 

Jövőre, ha kész lesz az aszfaltút, perecárus várja majd a fáradt utazót

 

 

 

A déli oldalról már látszik Ranka, a vadiúj üdülőközpont, ahol több sípálya is épül. Megjegyeztem, jövünk! :)

 

A nagy élvezet után elindultunk szállás után nézni Ramnicu Vilceaba. Végül Calimanestiben találtunk szállást a Vöröstoronyi-szoros felé, az Olt völgyében. (Ha teheted, kerül el ezt a hágót, nagy a forgalom, tele kamionokkal, hiszen ez az egyetlen hágó a Déli-Kárpátokban, ami alkalmas kamionforgalomra.)

 

 

A szállásunk tiszta, kényelmes ágyakkal,és olcsó, mindössze 2800 HUF /éj/fő.

 

 

 

És még a dizájnra is adtak ;-)

 

 

Másnap a Transfogaras hágót támadtuk délről északra. Erről már sok leírás készült, hiszen ez Románia legmagasabb aszfaltos hágója és a motorosok kedvenc célpontja. A déli szakaszon a Vidraru-tótól majdnem a csúcsig rossz minőségű az aszfalt. A csúcson a 800m-es alagút után az északi oldalon a Bilea-tó ékeskedik. A parkoló telis teli autókkal, motorokkal. ...na de jöjjön a képes beszámoló.

 

Hágó a déli oldalon, a Vidraru gát előtt.

 

 

...és maga a Vidráru-tó.

 

 

A hágó előtt kicsit gondterhelten veszem fel a bukót, mert tudom, hogy szinte száraz a tank.

 

 

...és igen, pár önfeledt kanyar után ki is fogy a benzinem. (Akinek 12L-es a tankja, legyen előrelátó.)

 

 

   

 

Nézzük a Misi Varáját jobbról, balról, hogyan lehetne megcsapolni, de sehogy.

 

 

Aztán szépen visszagurulunk a völgybe,

 

 

és az első helybélitől kapok 3L üzemanyagot. Ez könnyen ment. :)

 

 

Átérve az erdélyi oldalra a Bilea-tó fogad. Még mindig gyönyörű!

 

 

A parkoló tele is van rendesen...

 

 

Az erdélyi oldal sok izgalmat tartogat lefelé, pl. sok szerpentint, és nekem suhanást leállított motorral, hogy kitartson a 3L benzin a legközelebbi kútig. ...nem is rossz ez a villanymotor fíling. J

 

 

Hát ennyi fért 3,5 napba. Nagyszerű volt! (Tamás, Zozoo, Misi)