--- Majordoki ---

Hová is szervezhetnénk egy barangolós évadnyitót, ha nem Erdélybe? Hegyeket szeretnénk látni, de lehetőleg nem magas és nem távoli hegyeket, mivel alig négy napja még az Alföldön is havazott. Választásunk így - három év után újra - a Réz-hegység keleti vonulatában eredő Berettyó-forrásra esett. Mivel azonban egy barangolós túrának alapeleme a "hosszabb út", így odafelé a bályoki Károlyi-kastély, visszafelé a csucsai Boncza-kastély épp útba esett:)

 

 

A Mikepércsi úti MOL kút dolgozói már ismerősként üdvözölnek bennünket: az egynapos erdélyi portyák mindig innen indulnak. Jó újra "bevetésen" is együtt látni az immár a motoros téli álmot is együtt alvó csapatot (gondolok itt pl. a derecskei disznótorra vagy a debreceni kolbásztöltésre). A motorok szezonra felkészítve csillognak-villognak, frissen suvikszolt csizmákon a még ki sem fejlődött idei légy is seggre esne. A boxerszimfóniát egyhengeres pöfögés és lánccsattogás teszi tökéletessé. Fülig ér a szánk:)
Létavértes határában egy kb. 19 éves rendőrnő igazoltatja a menetet vezető Zozoo-t. Idegesen integet, hogy mi menjünk tovább. "Vezér nélkül sehová, kezicsókolom!" - szólok be. Pánikszerűen engedi tovább a forgalmi akadályt képző nyolc motort. A csapat a határon egészül ki, itt a csabai különítmény (Cslacc és Vicuska) csatlakozik.
Az utak állapota már Székelyhídon siralmas. Innentől kezdve egészen Csucsáig lényegében on-offroad kategória: különböző mélységű kátyúk, megsüllyedt macskakő, és tankcsapdának is beillő vasúti átjáró minden mennyiségben.

 

 

Az első megállónk Bályok (Balc) . Ebben a még most is magyar többségű falucskában 1896-ban gróf Károlyi Tiborné szül. Dégenfeld Schomburg Emma grófnő impozáns kastélyt és gyógyfürdőt építtetett. A kerítésen ma PETROM zászló látható, de egyes források szerint az épület már az ÖMV tulajdona. Ráadásul a Károlyi-örökösök is bejelentették rá igényüket. A zavaros tulajdonviszonyok miatt a kastély nem látogatható. A gondnok pár telefon után közli velünk a szomoró hírt: nem mehetünk be. A szemközti házban lakó Sanyi bácsi csak legyint erre. Az Öreg egyébként bölcs ember és a házikóba bevezetett Digi TV-nek meg a "magyarbul" járatott Kiskegyednek köszönhetően a feleségével együtt naprakész is: előbb a kommunistákat szidják, majd tőlük tudom meg, hogy Steiner Kristóf meleg. Azt már nem mertem megkérdezni, ki az a Steiner Kristóf.

 

 

Irány a Berettyó-forrás! Bályoktól egy tündéri keskeny utacska visz át Kémerre (Camar) majd onnan Szilágyzoványba (Zauan). A szilágysági dombok még éppen alszanak, bár a langyos tavaszi napsütés már ébresztgeti az erdőt, a szőlőt és a gyümölcsöst. Pár hét múlva már tombolni fog a tavasz. Aki látott már egyszerre virágzó, különböző gyümölcsfákkal borított domboldalt, tudja mire gondolok. Dél felé a Réz-hegység havas fennsíkjai még állják a tavasz ostromát, de a tél már ott is "csomagol", hogy a Bihar meg a Vlegyásza szikláinak árnyékában megbújva novemberben újra támadjon.

 

 

A tél utóvédharcaiból azért még kapunk ízelítőt. Szilágynagyfalunál (Nusfalau) a Berettyót követve délnek fordulunk. Tuszatelke körül már általános a sár és a vízátmosás, az árnyékosabb erdei részeken még hóbordák is előfordulnak.
A Sebes-Körös völgye és a Szilágyság között emelkedő Réz-hegység nem ismeretlen számunkra. A nyugati vonulatban Derna és Feketeerdő környékén, ill. a Réz-hegységet keleten a Meszestől elválasztó Plopis-hágón jártunk már (lásd a Biharfüred ...majdnem, a Partiumi eklektika és a Hunyadtól Fehérvölgynek c. írásunkat).

A Berettyó forrása a hegység északkeleti részén, mindössze 379 m magasban található. Tuszatelkén nyugatnak fordulva átküzdjük magunkat még néhány hóbordán. A motorokat egy döngölt kavicsos parkolószerűségben hagyjuk, épp ott, ahonnan vadonatúj aszfalt indul dél felé. Ki tudja, hová vezet és meddig tart, a 2006-os nagy felbontású (1 : 250 000) Románia-térképen nincs rajta.

 

 

Mivel itt még összefüggő hótakaró van, gyalog indulunk egy kis szurdokban lefelé, ahol kb. 500 méter után balra, egy erdővel borított domb gyomrából, közvetlenül a fák között ered a Berettyó.

 

 

 

 

Mint a mesében.
Itt nincs betonból öntött akna lefolyóval, nincs vízvezeték, nincs fedett fakalicka padokkal és nincs gagyiárus sem. Van viszont csend és szinte vágható erdei levegő. Nekünk az érintetlen természetről már jobbára csak halvány emlékképeink vannak gyermekkorunkból, ezek az emlékképek most elemi erővel törnek fel. Nem véletlen, hogy mindenki elcsendesedik.

 

 

 

Megpróbálunk választásokról, lenyúlt pénzekről meg izraeli kémrepülőkről beszélni, de a beszélgetés akadozik. A tisztások napsütötte részein már elolvadt a hó, leheveredünk a fűbe. Nagyokat kortyolunk a Berettyó vizéből. Még nincs rovarzene, de a langyos föld illatát már érezzük. Megtaláljuk az első tarka virágokat is.
Csendben lélegzünk és arra gondolunk, hogy ezt a telet is túléltük.

 

  

 

 

--- Zozoo ---

Nagyjából másfél órát tölthettünk a forrás környékénél, ki-ki igénye és habitusa szerint. Volt aki kipróbálta a kordura nadrág vízhatlanságát és se**en csúszkált a havas oldalon, volt aki tízperces természetes arc szoláriumot vett, mások meg csak pihengettek.
Később összeszedtük a motyónkat, CsLac még a mások által a forrásban "felejtett" ceruzaelemeket is:)
Tamás és Csaba egyéb elfoglaltságuk miatt visszafordultak és hazafelé vették az irányt.
A csapat nagy része délkeletnek indult. Számunkra kb. 25 km-t murvás, sáros néhol jégbordás off-road szakasz következett. Csucsa-nál (Ciucea) fordultunk rá, a már jól ismert E60-ra.

 

 

 

 

 

A szendvicseket már nagyjából mindenki elfogyasztotta, így jöhetett a szellemi táplálék, a csucsai Boncza kastély (Goga kastély). A kastélyt Ady apósa, Boncza Miklós építette, a 20. század elején. Az első világháború idején, 1915-17. között a kastély lakója volt maga Ady is. A költő halála után, a kastélyt felesége Boncza Berta eladta Octavian Goga román költőnek, aki Ady barátja volt.
A kastély látogatható, a belépő kb. 350 HUF, és ezért idegenvezetést is kaptunk, igaz, hogy csak román nyelven.

 

 

 

 

 

A kastélylátogatás után hazafelé fordultunk az E60-on. Az út a Sebes-Kőrös partján kanyarog egészen a Király-hágóig, ahol is rendszerint elszakad a cérna és a motoros kultúrát nálam jobban űző csapattársak elhúznak mellettem a boxerekkel és sebesre karcoljak a füleket :)
Élesdnél megálltunk tankolni az egyetlen Petrom kútnál, ahol kártyát is elfogadnak. Kitakarítottuk a top-case-eket az atomjaira hullott Balaton szeletektől és elbúcsúztunk CsLac-éktól és Terdik Pistitől. (Laciék húztak haza Békéscsabára, Pistinek dolga volt.)
Rövid tanakodás után úgy döntöttünk, hogy megyünk tovább az E60-on Nagyvárad felé és félúton - kikerülve a várost - északnak fordulunk Tataros (Brusturi) felé. Az út vacak, tele gödrökkel, de kit érdekel. ..hát nem ezért vettünk túraendurót? :)
Hazafelé kicsit elvesztettem a fonalat, ugyanis, ha jól emlékszem egy Szentjobb (!!) nevű faluba értünk, aminek a nevét a falu túl-végéig sikerült valahogy feldolgoznom, ahol már ért is a második megrázkódtatás. Na, ez nem volt olyan kellemes, mint az első. Már távolról világított egy sornyi rikítós, zöldre festett, kocka egyen házikó. Ahogy közeledtünk már láttuk, hogy ez amolyan "szocpolos sor". A vélhető különbség a "mieinkhez" képest talán az lehet, hogy ezeket EU-s pénzből építhették, mert mindegyik homlokzatán ott éktelenkedett egy kék tábla, valami szöveggel, fölötte az EU-s csillagokkal.
Az út túloldalán döbbenetesen nyomorúságos, vályogviskók. Állítom egyik sem volt nagyobb bruttó 4x4m-nél. Na, hát ezzel az élménnyel el is voltam egy darabig, úgyhogy már csak azt vettem észre, hogy beértünk Székelyhídra (Sacuieni). Onnan már csak a határ következett egy kis nyikhaj magyar határőrrel, majd Létavértes és Debrecen.

Szezonnyitónak nem is volt rossz. :)

 

 

 

 

Irodalom:
Itt születtem
Bályok
Berettyó
Rézhegység
Boncza kastély
Csinszka