Már december közepén beszéltünk arról Zákány Imivel, hogy jó idő esetén a két ünnep között csapjunk egy kört. 29-e jónak tűnt, 28-án próbáltam is pár barátot megkeresni. A csapat központi emberével, Cselével kezdtem, de sajnos ő már 'téliesítette' a GS rendszámát. Imi rögtön nyitott volt a dologra és Áros Jancsi is, Juhász Jani nem mondta biztosra, Vas Józsit pedig nem tudtam elérni.
29-én 10 órára beszéltük meg a találkozót a Mikepércsi úti MOL-kútnál, kb. 2 órás laza motorozást terveztünk.
Reggel 9 körül hívott J. Jani, hogy mégsem tud jönni, aztán pár perc múlva Á. Jancsi is, hogy fel van fagyva az út, ezért az indulást 11-re halasztottuk.
Mire a megbeszélt helyre értem, a derecskei különítmény már várt. Gyönyörűen sütött a nap, és Imi ráhatására és bokros teendői ellenére Jani is kötélnek állt.
Indultunk Janiért, aztán irány Vámospércs, tankolás, és már ott is voltunk a Kék-Kálló völgyében Bagamér előtt. Bár nem terveztük, pár km-t motoroztunk homokon, gyönyörű környezetben, aztán Álmosd felé vettük az irányt.

 

 

Az idő nagyon szép volt, de a hőmérséklet fagypont körül mozgott, az árnyékos kanyarok jegesek voltak. Óvatosan haladtunk, bár voltak szakaszok, ahol 140 km/h-val mentem, Imi mégis közeledett... J
Álmosd mellett először megnéztük a Bocskai-szabadságharc emlékművét (sokszor jártunk már erre, de az emlékműről korábban nem hallottunk).

 

 

Szintén Álmosdon megtekintettük Kölcsey házát, ki is nyitották nekünk és bemutatták az emlékhelyet. Megnéztük a Miskolci kúriát és a parkját is.

 

 

Kismarja volt a következő állomás. Néhány kerékpáros majdnem elgázolta a parkoló motorjainkat, nagy sor állt a Polgármesteri Hivatal előtt, az ittasak számából következtetve valószínű, hogy segélyosztás volt.
A helyi csonkatornyú templomba sajnos nem tudtunk bemenni. Nagyon szépen fel van újítva és itt van a Bocskai család egyik temetkezési helye.

 

Ekkortájt Jancsi már fázni kezdett, de még elindultunk Nagykerekibe.
Sajnos a nagykereki Bocskai ?várat?, vagyis inkább kastélyt is csak kívülről tudtuk megnézni, és mivel ekkor már fagyni kezdett, elindultunk hazafelé.

 

Nagykereki után Hencida, Esztár, Pocsaj, majd Konyár érintésével Derecskére mentünk.
Már sötét volt, mire Derecskére értünk, Imi és Kata nagyon kedvesek voltak, forró teával és kávéval kínáltak, még ajándékot is kaptunk.
Janival hazafelé indultunk, ekkor már erősen fagyott, így nem előzgettünk, csak hazacsorogtunk az egyébként nagy forgalommal.
Bár csak két órás gurulást terveztünk, a megállóknál sokat beszélgettünk, este 6 körül érkeztünk haza.