útvonal:

1.	Debrecen - Budapest - Fertod - Nagycenk
2.	Nagycenk - Kophaza - Horitschon - Landsee - Kirchberg am Wechsen - S6 - Kindberg - Judenburg - Murau - Predlitz - Turrach(B95) - Dellach
3.	Dellach - Obervellach - Winklern - Edelweissptitze - Fusch an der Grossglockner - Bad Hofgastein - Badgastein - tauemtunnel (vasut) - Mallnitz - Obervellach - Dellach
4.	Dellach - Radenthein - Bad Kleinkircheim - Reichenau - Nockalmstrasse - Innerkrems - Kremsbrucke(99) - Gmund - Malta - Maltatal - Gmund - Dellach
5.	Dellach - Villach - Egg am Kaakersee - Reifnitz - Ferlach - Seelach am Klopeiner See - Sankt Veit (Hochosterwitz) - Glanegg - Feldkirchen in Karten - Bad Kleinkirchem - Dellach
6.	Dellach - Sappl - Lammersdorf - Obermillstatt - Treffling - Perau - Gmund - Trebesing(99) - Leiserbrucke - Seebach - Millstatt - Dellach
7.	Dellach - Radenthein - Sankt Veit - Guttaring - Klippitztorl - Wiesenau - A2 - Graz .. - Budapest - Debrecen

 

Hogy is kezdene hozzá ehhez a kis élménybeszámolóhoz Bede Robi a Paprika TV sármos szakácsa? .... Talán így:
Hozzávalók:
- néhány motorozni is szerető túrista /esetleg túrázni is szerető motoros
- néhány motor
- egy csipet ragyogó napsütés
- azért felhő is kell, nomeg eső is(de nem sok)
- Karintia: tavak, hegyek , jó utak
- kellemes szállás
- jó sör és käse-spätzle

No nézzük csak mi is jött ki mindezekből!

 

 

1.nap (szombat)

Kánikulás időben motorozzuk át az országot keletről-nyugatra. Fertődön az Eszterházy-kastély a mai nap fő látványossága, mely Magyarország harmadik legjelentősebb épületegyüttese. E barokk kastélyt, vagy ahogy sokan említik a "magyar Versailles"-t Esterházy (Fényes) Miklós építette 1763-66 között.

 

 

 

A kastélylátogatás után desszertet is kapunk, ugyanis a kastélykertben rendezik éppen a Regionális Díjugrató Versenyt.

Sejtitek hmmm? .... Jót fotózunk ;)

 

 

Majd Nagycenken elfoglaljuk a szállásunkat, jól bevacsorázunk és teszünk egy kis esti sétát a városban, aholis megtanulom Szechenyi-től, hogy "Magyarország nem volt, hanem lesz!"

 

 

2.nap (vasárnap)

Az idő változatlanul ragyogó. Amennyire lehetséges kellemes utakat választva araszolunk a Millstatter-See partjáig. Dellachban lesz az elkövetkezendő néhány napban a szállásunk. A szobánk a földszinten van és a tóra néz, előtte kis kert. Kapunk valami jägermeister-hez hasonló ízű karintiai likört welcome-drink gyanánt a gazdától. Lazulunk is tőle egy kicsit, nomeg felfedezzük a szomszédban lévő éttermet és benne a käse-spätzle-t;)

 

3.nap (hétfő)

Reggel harkály kopácsolására ébredünk. Futunk egy jó kört a tóparton reggeli előtt, ezután ez lesz minden reggel a rutin:) Az idő kicsit kecmergős, de a házigazdánk megnyugtat bennünket a GroßGlockner-en jó lesz az idő ma. Nem sokat tétovázunk irány a csúcs! Nincs messze a 107-es szerencsére, azon meg már tömény az élvezet:))) A nap süt!!! Hurrááá! Elérjük azt a vízesést, amely mellett már elmentem párszor, merthogy motoros mindenhova motorral megy és nem gyalogtúrázik. Na most ez nem lehet akadály, hiszen Mariann még vérmesebb túrista, mint mi ketten Zozo-val. Szóval végre közel mehetek ehhez a csodához:)

 

 

Ezután egyből az Edelweissptitze-re kanyarodunk fel, hogy azt még napsütésben kapjuk el. Tudjátok ez itt roppant fontos tud lenni:)

 

 

Miután kellőképpen kiélvezzük a csúcs adta élményeket elindulunk a Glockner felé, de ekorra már nagyon dúrva esőfelhők gyülekeznek arrafelé. Lemegyünk a körforgalomig, de inkább úgy döntünk, hogy még egyszer megtesszük az Edelweis-ig vezető csodálatos utat esőmentesen. Kanyar vissza, és újra végig fel a hágón.

 

 

Majd tovább lefelé a 107-esen. Nagyon nagy szerencsénkre végig száraz úton. Ezután a Bökstein-i vasutas alagút felé vesszük az irányt. Minden óra 20-kor indul a motorszállító-vonat.A bevagonírozás nagyon patent, percek alatt megvagyunk. Kabinba tessékelnek bennünket, mi itt utazunk - vagy 20 percet:) - és már kászálódhatunk is le.
A másik oldalon már eső vár bennünket. Hazáig kicsit ázunk, de nem vészes. A házigazdánk roppant segítőkészen felajánlja, hogy a kazánházba aggassuk be a vizes cuccainkat száradni. Ezt ki is használjuk ezután minden nap.

 

 

4.nap (kedd)

A reggeli rutin és kis tanácskozás, időjárás-nézegetés után a Nockalmstrasse felé indulunk. Nagyon közel van a szállásásunkhoz, ezért laza napra készülök. A Nockalm tulajdonképpen két hágót tartalmazó látványút. Az út elején azt kapom amit vártam. Gyönyörű úton, szuper kanyarokon, jót kanyargunk. Majd megállunk a Glocken hütténél egy kis csúcsélmény élvezés céljából. Itt vesszük észre, hogy az igazi csúcsra innen indul egy jó meredek gyalogút. A motorosok számára ingyenes értékmegörző van, ahová berakhatjuk sisakjainkat, meleg motoros ruháinkat. Ha tudtam volna, hogy ez itt ilyen profin meg van oldva, akkor komplett túra-cuccot is hozhattam volna. Na majd legközelebb:) Szóval elkezdünk felfelé kapaszkodni a nagyon jól jelzett úton, és tisztára a pár nappal ezelötti - Erdélyben, a Vigyázón - megtapasztalt érzés kerít hatalmába, ugyanis itt meg éppen az alpesi rózsa virágzik.

 

 

 

Az egész hegyoldal tiszta virág. Mámorító érzés virágmezőben a hófoltok között a gerincre felkaptatni. De az igazi döbbenet a csúcson következik: a panoráma egyszerűen leírhatatlan. Amerre a szem ellát gyönyörű hegyek körbe-körbe.

 

 

Sokáig élvezzük az élményt, de lassacskán menni kényszerülünk, mert elég sötét felhők közelednek. Mariannak még engedélyezünk egy extra gerinc-sétát, de a lelkére kötjük, hogy ne maradjon el soká. Fülig érő szájjal érkezik vissza, és büszkén mutatja, hogy látott egy mormotát, sőt le is tudta fényképezni.

 

 

A mormota az Alpok 1200 méter és 3200 méter magasság közti vidékein honos rágcsáló emlős állat, bár Zozo szerint ez csak egy rövid fülű nyúl:) Őszintén irigykedünk egy kicsit, és méltatjuk is Mariann "fogását".
Visszasétálunk a parkolóba és tovább kanyargunk a Nockalm-on.
A mai nap még meg akarjuk nézn a Maltatal-t is. Meg is tesszük, de sajnos már végig esőben. A víztározó még így is lenyűgöző látvány, bár a hideg itt már számottevően levon az élvezeti értékből.

 

 

 

A völgyben számtalan hatalmasnál-hatalmasabb vízesést láthatunk. Egy darabig még próbálkozunk is lencsevére kapni őket, de aztán feladjuk. Fejben exponálunk tovább:)
Este megint kicsit vizesen érkezünk haza, és nagyon jól esik a meleg zuhany.

 

 

5.nap (szerda)

Zozo tó-túrát szeretne ma. Az idő változatlanul esőre állós. Az első megállót a Faak-i tónál tervezzük, de addig is elmegyünk vagy 2-3 szép kis tó mellett.

 

 

A Faaker See azért mégiscsak valami egészen különleges türkiz-kék szinével. Meg is állunk egy kis csobbanás erejéig. A tóparton ahol fürdünk éppen a német rendőrségnek van valami kiképzéses meetingje. Kicsit furcsa is az érzés, hogy a motorjaink sok yard-járgány mellett parkolnak, és míg mi fürdünk, gyakorlóba öltözött stukkeres rendőrök méregetnek néha-néha minket. Fürdés után megmutatom Zozoéknak a Tabor-höhét, és azon a kis vendéglőt, ahonnan zsenilis kilátás nyílik a tóra.

 

 

Tovább a Wörth-i tó déli partja mentén. Az út nem annyira élvezetes, de nemsokára elérjük a Hochosterwitz várat, ahol igen kellemes sétát teszünk.

 

 

 

Hazafelé ismét felhők hajtanak meg bennünket, de ezúttal gyorsabbak vagyunk, mint ők :-P, és szárazon érünk haza.

 

 

6.nap (csütörtök)

Esőre ébredünk, ezért valami kisebb távolságra lévő látnivalóban gondolkozunk. Zozo átböngészte az este a Karintiakártyához tartozó brossúrát, és talált benne egy izgalmasnak igérkező látványosságot a Trebesing melletti "meseerdőben", ahol az Alpok leghosszabb függőhídja van.. Ezt célozzuk meg. Amennyire lehet a közelébe motorozunk, de az út vége Zozoéknak kicsit már nehéz, ezért Mariann gyalogol is kicsit.

 

 

Aztán séta - az inkább kisgyerekes családok számára kiépített - "mese-úton", ahol még a Jancsi-Juliskát fogva tartó boszorkánnyal is találkozhatunk, és végre találunk egy olyan szerkezetet, amelyet egyszerre hárman is megülhetünk, Mariann vezetheti, és a földig dönthetjük:)

 

 

A híd valóban nagy élmény. Hiába keresek, nem találok olyan pontot, ahonnan kicsit alulról is lehetne látni, pedig onnan lenne az igazi.
Esőben poroszkálunk hazafelé Millstatt-ig, ahol kicsit körbenézünk, majd Mariannék vásárolgatni indulnak, én pedig megcélozom a MillstatterSee velünk szemben lévő oldalát, melyen csak erdőket és közöttük elvétve egy-két házat látni, de út nincs a tó körül.
Izgatja a fantáziámat a dolog. Nehogymá' egy osztrák tavat ne vegyen körbe legalább egy biciklivel járható út. Neki is indulok, és hamarosan olyat tapasztalok, amilyet tavaly MGP leírt, amikor Ausztriában mellékutakon kóborolt. Veszedelmesen keskeny, néhol nagyon meredek kis aszfaltcsíkokon motorozok, mindezt elég sűrű esőben. Néha az az érzésem az út amelyen járok, csupán egyetlen tanyához vezethet, és ott vége. De nem. Az út keresztül megy a tanyákon - néhol szó szerint -, és folytatódik tovább sűrű erdőkben, mezőkön át, le a tóig, majd újra fel a hegyre. Varázslatos. Off-road feelingem van, holott egy méterre nem szakad meg alattam az aszfaltcsík.

 

Este goodby-käsespätzle:)

 

 

7.nap (péntek)

Hazautazás. De azért az eső ellenére egy Zozo által megkívánt hágón át kezdjük. Úgy 1000m-es magasságig nincs is nagy gáz, bár a vizes úton nyilván senki sem kívánta a döntögetést addig sem. Azonban efölött bónuszba tejfel ködöt is kapunk. Na elég legyen annyi, hogy nem ez az amiért az ember a hegyek közé vágyik motorozni. Gráztól 50km-re pályára állunk, és el is búcsúzunk, mert Mariannék még meg akarnak aludni valahol hazafelé menet, engem pedig már húz a mágnes. Magyarországon természetesen kinnt ólálkodtak a háromlábúakkal a rend büszke és megvesztegethetlen őrei, természetesen csak azért, hogy ne legyen olyan magas a baleseti statisztikája kis hazánknak. Szerencsére nincs elöl rendszámom, így megúsztam kettőt is, és estére már haza is értem.

Jó volt:)))