Majordoki barátunk hosszú ügyeleteiben már régóta azt tervezgette hogyan próbálhatná ki magát és új GS-ét egy hosszú túrán. Persze sehol máshol, mint Erdélyben.

Már a túra időpontját is jó előre le kellett fixálnunk, a kórházi rendelések beosztása miatt. Szóval kialakult a Terv: június második harmada: Erdély, Kárpátok-kerülés. Nagy lelkesedéssel csatlakozott az ötlethez a derecskei kommandó, Zákány Imi és Áros Jancsi feleségestül, hiszen ők szintén nagy szerelmesei a vidéknek. Jani feleségével és Pető Csaba szintén. MGP nem lelkesedik kamaszosan ha Románia felé kell elindulni, de azért ő is jelezte: jönni fog.

Aztán sajnálatosan egy őz és Majordoki tér-idő grafikonjai metszették egymást, és ott állt a csapat felfegyverkezve, az eredeti vezér és annak célja nélkül.

A keletkezett űrbe MGP lépett, aki - figyelembe véve Imiék és Csaba szűkre szabott szabadságát - gyorsan áttervezte az útvonalat: 180 fokos fordulat, irány nyugat: Fekete-erdő.

 

 

 

Szálláskeresés ... MGP javaslatára Tennenbronn Ferienparkban (ez egy üdülőfalu), aholis faházakat lehet bérelni minimum egy hétre. Két házat foglalunk le. Tranzit szállás Fuschl-ben lesz.

Első és utolsó túramegbeszélés Janiéknál volt. CsókLac fájdalmasan vette észre, hogy félreértette az időpontot kerek egy hónappal, és azidőtájt ő éppen házasodni készül, nem pedig motorozni:) Ekkor még VéGab stabil indulónak tűnt, de munkahelyi problémák miatt pár nap múlva ő is visszalépett. Aztán Jani barátom jött át hozzám az indulás előtt egy nappal és közölte: ő bizony orvosilag még nem javallott ilyen hosszú motoros-túrára, de ha már megígérte akkor eljön kocsival és vállalja, hogy a motorozás miatt hezitáló lányaimat is elhozza. ... bónuszba még a feleségemet(Jutkát) is :)))

 

Mégiscsak tele lesznek a faházak:))): 5 motor (7fő), és 1 autó (5fő)

Bár félő volt, hogy ennek a hibrid felállásnak lesznek még buktatói, de a lányaim alapos előkészítő munkája és Jutka lelkesedése, pozitív hozzáállása nagyon biztató volt.

 

 

Imiékkel mintha atomórával hangoltak volna össze bennünket, már a kijelölt indulási pont előtt összefutunk, és Csaba sem késik egyetlen percet sem.
Indulunk.
MGP egy nappal korábban lelépett, mert lábrázása van az autópályázástól, így ő csak Fuschl-ben fog csatlakozni a csapathoz. Az autósok később indulnak, de Bécs előtt már utolérnek bennünket. Húzzuk tovább a pályán, és így koradélután már a Fuschlsee partján strandolva élvezhetjük a kánikulát, ahová kb velünk egyidőben MGP is befut.

Igazi piknik-hangulatom van a tóparton: isszuk a finom hideg sört, és esszük a hazai fasírtot, sült oldalast, amivel a lányaim készültek az utazásra. Este Csaba gálánsan vendégül látja a csapatot a Mozart-cukrászdában.

 

 

Amennyire lehet minimalizálni akarjuk a pályázást, ezért a Bódeni-tó felé levágunk az autópályáról. Janiék is meg akarják nézni a várat Neuschwanstein-ben. Minden igyekezetem ellenére azonban kétszer is elveszítjük őket, így a várhoz már kifáradva és jóval utánunk érkeznek meg. Már kedvük sincs hozzá. Mondjuk a motoros csapat is az étteremben pihizte végig, amíg én körbejártam, mondván már mindenki látta.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Továbbindulva elszakadok a töbi motorostól, hogy segítsek Janiéknak Tennenbronnba jutni minél hamarabb. Sajnos a Bódeni-tavat csak röptében látjuk.

 

 

 

A szállásra a motorosok előtt érkezünk. A faházak otthonosak és nagyon szép környezetben várják lakóikat. Imiék szuperszónikus barack pálinkája alapozza a hangulatot a hosszú utazás után. Kicsit kótyagosan lefekvés előtt beszedem a motoros cuccomat a teraszról, de sajnos a csizmámról megfeledkezem. Este hatalmas vihar.

 

 

Reggelre a csizmám csuromvizes:) Nem baj "alter" leszek, tornacipőben nyomom:)
A motoros csapattal indulok el. Mivel mindenki másnapos kicsit, gyorsan meg is állunk egy kávéra. Éppen nagy lendülettel tovább indulunk, amikor összefutunk Janiékkal és a családommal. Nagyon megörülünk egymásnak, és észrevesszük, hogy éppen Glottertal-ban vagyunk, ahol a híres Klinika is van.

 

 

 

Együtt keressük meg, majd mi Freiburgba indulunk tovább. MGP szeretne minél közelebb parkolót találni a főtéren lévő katedrálishoz. Be is keveredünk egy sétálóutcára, ahol ő még elcsusszan a posztoló rendőrök mellett, de bennünket visszafordítanak. Letámasztjuk a motorokat az utca elején, és MGP-vel a katedrális bejáratánál beszélünk meg randevút mobilon. Poroszkálunk befelé. A nagy hőségben üdítő az utcákon csörgedező, kristálytiszta vizű kis patak.

 

 

 

A főtéren újra összefutunk a lányaimmal, mint kiderült ők is a motorosok terve mentén akarnak ma haladni. Örömömet kicsit árnyékolja csak a letolás, amit MGP-től az előbbi elkavarodás miatt menetrendszerűen megkapok. Nem érti miért nem találom ki a gondolatait:) Kis korzózást követően a TitiSee felé motorozunk tovább. A parkolás és a motoros-cucc megörző ingyenes. Lesétálunk a partra, ahol hamar találunk is egy csobbanásra alkalmas helyet. Isteni felüdülés a kánikulában.

 

 

 

Sötét felhők gyülekeznek és aggódva sietünk vissza a motorokhoz. Szerencsére sikerül a társaságot rábírni, hogy várjuk ki mit akar az idő, mert olyan jégesőt úszunk meg az eresz alatt üldögélve, amit motoron nem élveztünk volna. Illetve motoron ülve "egyáltalán nem" élveztük volna:) Ami azért nagy különbség, ahogy Imi barátunk már jó ideje tanít bennünket a magyar nyelv finomságaira:) Így viszont száraz úton tudunk hazamenni.

 

 

Este Csaba slambucot akar főzni, de tekintettel a sok éhes szájra, inkább gyorsan összeütünk egy bográcsos hagymás-tojást. Nem olyan, mint az Imié szokott lenni Derecskén, de azért nem panaszkodik senki.
Janiék későn érkeznek a szállásra. Fáradtak, sokszor eltévedtek.

 

 

Reggel Jani nem vállalja a furikázást, pihenni vágyik inkább. A lányokkal azon tanakodunk hogyan tudnának mégiscsak kirándulni, de egyszerre csak egyet tudok magammal vinni. Megkérdezem a recepción az autóbérlést. Jani szerencsére nem sértődik meg ezen, és a recepciós néni segítőkészségének köszönhetően kapunk is egy autót lenn a faluban, amiért ráadásul nem kell bérleti díjat fizetnünk, csupán feltankolva visszavinnünk majd. Két napig a lányoké egy kis Nissan. Még klíma is van benne.

Szuper!

A lányokkal madarat lehet fogatni. Gyorsan beosztják maguk között, hogy Judi vezet, Zsuzsi navigál, Anya pedig hagyni fogja őket érvényesülni.
Az első célpontig - a Hohenzollern várig- még előttük megyek, de aztán már teljesen önállósodnak. Nagyon élvezik a dolgot.

 

 

 

A vár után a Gutach mellett lévő skanzenben nézünk szét.

 

 

Csabával ketten hamarabb hazamegyünk a bográcsost odakészíteni. Furcsa egy slambucot készít Csaba: nincs benne sem hagyma, sem porpaprika és még csak hozzá sem szabad nyúlni.
Itt tudjuk meg, hogy a zsír forráspontja 300fok, és ennyi bőven elég a krumplinak és a tésztának is. Apropó tészta: azt meg Imi anyukájának köszönhetjük, aki azzal a megjegyzéssel adta oda Iminek az útra, hogy ez fiam 10tojásos, mert így nem kell hozzá víz:) Nem volt egyszerű megfejteni, hogy mire is gondolt Anyuka, de aztán Kata elmagyarázta, hogy a tészta elkészítéséhez(!) nem kell ebben az esetben víz, mert a sok tojás már tartalmaz elegendő nedvességet.
A vacsi nagyon jól sikerül, mindenki dicséri Csabát:)

 

 

Tribergben van egy gyönyörű vízesés. Azt nézzük meg elsőnek.

 

Majd ingujjra vetkőzve és kicsit szabadabban élvezve a nyári motorozást megkeressük a Duna egyik forrását. Nagyon kellemeset motorozunk a mai nap. Este 6-ra érünk haza, Janiék már éppen felkészítették a marha pörköltöt. Sokáig kell várnunk a vacsorára, de a végeredmény nagyon finom. Másnapra én vállalom a főzést. MGP nem annyira bízik a leendő vacsorában és viccesen spenótot rendel.

 

 

Vissza kell adnunk reggel a lányok kisautóját, amiért eddig is nagyon hálásak vagyunk. Úgy döntök ma nem megyek a motorosokkal, pedig a Rajna-vízesés a fő cél, amire nagyon kíváncsi vagyok. A lányokkal indulunk gyalogtúrára a környéken. Végül is csak úgy teljes a kép a Fekete-erdőről, ha egy kicsit sétálunk is benne.
Nem is csalódunk. Égig érő, nyílegyenes törzsű fenyők között vezet az utunk. Bár alacsonyan vagyunk (mindössze 4-600m-re a tengerszint felett), mégis monokultúrás fenyőerdőben.

 

 

 

 

 

Ennek oka az évszázadok óta tartó fakitermelésben és a tervszerű újratelepítésben keresendő. A mezők mindenhol be vannak vetve, vagy kaszálónak használva, de sehol sem ugaron hagyva. Farmok, tehenek, gondozott vidék. Erdei szamócát, áfonyát eszünk, mókust és nyulat látunk. Mindeközben úgy döntünk, hogy brassóit főzünk bográcsban estére a motorosoknak, de MGP-nek külön beszerzünk egy kis spenótos-bébitápot:) Az erdei sétát úgy irányítjuk, hogy Tennenbronnban végezzünk. Amíg a lányok bevásárolnak én felfutok a Ferienparkba a motoromért.

A lányok nagyon élvezik, hogy egyszerre ketten is mögém ülhetnek és úgy megyünk fel a szállásunkig. Sokat segítenek, így ígéretemhez híven mindennel kész vagyunk 6-ra. Jancsi is beszáll a tevés-vevésbe. A csapat sajnos csak 8 után jön meg, addigra már minden kihűl. Azért a tréfa a "popeye-menüvel" jól sikerül.

 

 

 

 

Nem megyek ma sem motorozni.
Strassbourgba vágynak a lányok, és Jani felajánlja, hogy bejönnek velünk. Igaz Zsu csak a csomagtartóba fér el, de kit érdekel:)

 

 

Strassbourg történelmi városközpontjában töltjük jószerivel az egész napot. Megcsodáljuk a "Petite France"-t.
Az elzászi város számtalan kis csatornájával Velencére emlékezetet. Székesegyházának szépsége mindenkit lenyűgöz, megmentése érdekében a város vezetői megadták magukat a francia forradalmároknak.
A város és persze az egész Rajna-vidék birtoklásáért sokat háborúztak a németek és a franciák az elmúlt közel 500 évben. Strassburg ma Franciaországhoz tartozik, és érdekes adalék, hogy a város egy órásmestere írta a Marseillaise-t 1792-ben, eredetileg a forradalom katonáinak szánva azt.

 

 

 

 

Imiék véresen komolyan gondolják, hogy egy menetben hazahúznak, ezért reggel már 6-kor el is indulnak Csabával együtt. MGP nem szeretne hazarohanni, ezért velünk indul. Kicsit félünk a forgalom növekedéstől, melyet az Európa Bajnokság holnapi bécsi döntője esetleg okozni fog. Reggel még megsütjük a maradék tojásainkat, majd úgy indulunk el, hogy ha Jani bírni fogja, akkor hazáig jövünk mi is, ha nem, akkor megszállunk valahol Ausztriában. Salzburg felé indulunk, és nagyon jól haladunk, ezért mi nem is állunk meg, de MGP itt leválik rólunk.

Mi jó tempót diktálva este 8.30-ra itthon is vagyunk.

1250km 13.5óra alatt. Motorral. Azért ez már valami, ..... vagy nem?  :)