Jóska régóta kiszúrta a geocaching oldalról a Bihar hegységben, a Bohodei patakjának alsó végén lévő Nagy-Pheaton vízesést, mely a hegység legnagyobb vízesése. Magassága 80-90 méter körüli, vize több lépcsőben fátyolszerüen ömlik végig a sziklafalon. Az elnevezés Czárán Gyulától származik, de a táblákon a "Cascada Bohodei" feliratot keresse aki meg akarja találni.

 

 

 

A vízesést Pietroasa (Vasaskőfalva) felöl közelítjük meg. A falut és ezzel együtt az aszfaltot a Padis felé vezető úton hagyjuk el, és kb. 2 km múlva a Sebisel panzió felé balra fordulunk egy hídon átkelve a Köves Körösön. A híd a látszat ellenére meglepően stabil szerkezet, és hozzá hasonlón az út folyamán többször is átmegyünk.

 

 

 

 

 

 

Ezután körülbelül 7 km off-road következik, néhol komolyabb méretű kavicsokkal és vízátfolyásokkal tarkítva, de végig jól járható erdészeti úton. Egy helyen le lehet fordulni a Sebisel Panzió felé , de mi tovább megyünk egyenesen Canton Aleului irányába, ahol egy erdészházat találunk, pisztrángos teleppel.

 

 

 

 

A bátortalanabbak itt is hagyhatják járműveiket, míg a bevállalósabbakra innen még további 3.5 km zötykölődés vár. Mi perszehogy bevállaltuk:)

 

 

Ahol az út a pataktól elválik letesszük a motorokat. Innen már csak gyalogosan lehet tovább menni.A patak mentén balra indul a kék-háromszög túristajelzés egy meredeken emelkedő kőömlás mentén felfelé az erdőbe.

 

 

A turistajelzés kényelmesen követhető, de a terep nem könnyű. Az ösvény többnyire magasan a patak felett halad, de egy ponton át kell kelni azon.

 

 

Majd kiérve az erdőből, egy "picit" meredekebb szakaszok jönnek, néhol láncokkal segítve a felfelé kapaszkodást.

 

 

 

És egy nagyobb kövön átmászva hirtelen elénk tárul a CSODA:

 

 

 

 

 

 

Kiélvezve a csúcsémény édes ízét sietve visszaindulunk a motorokhoz, mivel Zsolt kisfiával nem vállalta be a mászást, és nem akarjuk nagyon megváratni.

 

 

 A hazafelé utat a Királyerdőn keresztül abszolváljuk, bejárva a számomra még felfedezetlen ZaceHotare-Tomnatic-Elesd útvonalat.

 

 

 

Élesdnél még mindig nincs kedvünk a rém forgalmas E60-ason hazaunatkozni, ezért a Feketerdő már jól ismert gyönyörű szerpentinjein át Érmihályfalva felé vesszük az irányt.

 

A naplemente már az alföldön talál bennünket. A határátkelő elött már sötétedik amikor meglátunk egy - az úton békésen-bizonytalanul álldogáló - őzet . Innen Majordoki barátunk őzbalesetéből tanulva nagyon óvatosan gurulunk hazáig, és mint a nap során oly sokszor erősen érezzük doki hiányát erről a gyönyörű túráról.