A Bihar és a Vigyázó-hegység szomszédságában található a Királyerdő-hegység.

Az itt létrejött karsztos felszíni formák a dolinák, vakvölgyek, szurdokok, zárt karsztos medencék és nem utolsó sorban a kialakult barlangrendszerek képezik a Királyerdő-hegység egyik fő értékét. Víznyomjelzések révén több mint 60 búvópatak vált ismertté és mintegy 800 barlangot tártak fel.

Mi Élesdet északról Margitta irányából közelítjük meg a Fekete-erdőn keresztül. Majd KőrösTopánál (Topa de Cris-nél) Vársonkolyos (Suncuius) felé vesszük az irányt. Innen már a Kiráyerdőn barangolunk.

A Révi-szorost keressük, amikor belebotlunk a Drakula Hotelbe, Rév és Vársonkolyos határán, ahová egy kiadós májusi zápor be is zavar bennünket.

Szerencsére, mert éppen ebédidő van.

 

 

A pincérek rendkívül kedvesek, és magyarul szolgálnak ki bennünket, sőt útbaigazítást is kapunk tőlük, hogyan közelíthetjük meg a szorost --- természetesen CSAK gyalog.

A Sebes-Körös révi szorosa Rév község (Vadu Crisului) és Vársonkolyos (Suncuius) között húzódik. Mivel az erdélyi fennsíkot magas hegyek és sziklák övezik, a Sebes-Körös révi völgye volt az egyetlen könnyen járható kapu Erdély és az Alföld között. Tutajokon szállították az árut (főleg sót) Várad és Pest felé. A szorost a Várad-Kolozsvár vasútvonal mentén végig be lehet járni. A túristaút az alagút bejárata elött elfordul és a Körös partján kikerüli azt, de utána a sinek mellett vezet.

 

 

 

 

 

 

A szoros fő attrakciója a közel 1 km hosszúságú Zichy-cseppkőbarlang és a belőle előtörő patak, mely aztán vízesésként hull alá a folyó medrébe ... de ez csak egy-két példa amit az erre járónak kötelezően látnia kell.

 

 

 

A gyaloglás után a túra legizgalmasabb szakasza elé nézünk. Meg kell találnunk azt az utat, amelyen átvághatunk a Király-erdőn Erdődámoson (Damis) keresztül Belényes (Beius) felé. Az izgalmat az okozza, hogy a GPS szerint az út Erdődámos után kb 15km-rel a semmiben véget ér, és addig is makadám. A térképeim szerint azonban végig kell tudnunk menni rajta, de semmi sem biztos. Ráadásul az ég sem az felhőtlen tipus.

Barátkánál (Bratca) kell jobbra befordulni a hegyek közé. Innen az út ámulatba ejtően gyönyörű tájakon keresztül vezet, és visszatérésünkkor meg is állunk Erdődámoson egy alapos sétára.
Felmászunk az egyik magaslatra ahonnan csodálatos panoráma tárul elénk, de már az oda-vissza út is páratlan élmény. Ottjártunkkor az egész hegyoldalt rétiboglárkák sárga virága borította.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Barátkát Belényessel összekötő útat végig építik, az elején már ott a zsír új aszfalt. Dámos után azonban már makadám szakasz következik. A fiúkkal megbeszéljük, hogy kb 44km-re van Belényes, és az első aszfalt várhatóan Biharrósánál (Rosia) várható, ha el nem tévedünk, és el nem akadunk :) Ezt első ottjártunkkor még egyáltalán nem lehetett biztosra venni.

Kb 25km csodálatos lájtos off-road következik, amit a néhol jelentkező enyhén sáros bevonat árnyékol be kicsinkét, de mindannyian nagyon élvezzük az utat.
Amikor a GPS szerint sürgősen vissza kellene fordulnunk, valóban egy rövidke sárosabb szakasz következik, de szerencsére a helyiek útbaigazítanak és bátorítanak, hogy jó irányban haladunk.

Visszatérésünkkor fordítva jártuk be ezt az utat és verőfényes napsütésben:

 

 

 

Belényes elött állunk meg utoljára egy kis pihenőre, ahonnan körbetekintve délről a Béli míg keletről a Bihar hegység magasodik a horizonton, és búcsúzóul még szivárványban is gyönyörködhetünk.