Végre kezd igazán szép idő lenne, akár egész napokat is át lehet motorozni. Persze ennek megfelelően máris jönnek azok a hétvégék amelyen péntek délután kezd beborulni, és aztán csak hétfő reggel látjuk újra a napot. Valahogy tehát hétközben is be kellene súvasztani egy kis gurulást. Természetesen valahogy meg is kell indokolni a lógást... mondjuk...mondjuk... megvan.. haza kell hozni Zsú-t Budapestről.. elvégre semmilyen más közlekedési eszköz nem áll rendelkezésére.. (úgymint vonat, távolsági busz, szárnyashajó)... igaz a Bp-Db repülőjáratot tavaly tényleg leállították.

( Ez tuti...... én voltam a pilóta.. Igaz csak az első járaton..:) .....És csak az aszfalton.. állóhelyben.. ...és ?? )

Egy szó mint kettő....Zsú-t csak és kizárólag motoron lehet hazahozni.

Különben is..a Vihorlat-i kör képeit látva kedvet kapott a Szlovák tájakhoz.

Ennek eredményeképpen Csele már hétfőn felhívott, hogy ugyan állítsak már össze egy útvonalat Bp-Db távon ami olyan szép fejre állított parabola íven hidalja át a távot. Ez meg is történt...némileg inkább ballisztikusra sikeredett..meg olyan 550 km-re.. ami ellen akkor még semmi kifogása sem volt... bezzeg kicsit később..mármint az út vége felé.

Szóval reggeltájt felszedve a szállítmányt és kitöltve a hátsó ülést a lehető legrövidebb úton elhagyjuk Budapestet. Nem mintha nem lehetne itt is eltölteni egy napot motorozással..de az csúcsforgalomban max öt lámpát és három km-t jelent. Útközben meg lehet tekinteni pár Mol kutat, és a világörökség részét képező kispolszkit ami hat éve rohad a járdán. A Pilis talán mégiscsak szebb.

Mivel a hazai szakaszon nem alkalmaztam a tervezésnél a sűrű útpont kijelölést ezért persze a gps már vinne is Vác fele. Ennyit a tervezési és a készülék beállítási különbségekről. Mi azért csak maradunk a rövidebb úton, mihamarabb elérve a Sahy átkelőt. Érdekes..régebben mindig az átlépés után tankoltunk... most nincs ?átlépés?..és nincs tankolás sem.. merthogy most speciel ott drágább. Bár feltehetően jobb is..de ezt most nem teszteljük.

Irány az első célpont: Selmecbánya. Az első szakasz nem túl hegyvidéki, viszont épp kellemesen kanyargó, dombos, erdős szakasz. Az út minősége elfogadható, a forgalom névleges..és az idő kimondottan kellemes a szabad csavargáshoz. Átvágunk a Selmeci hegységen, Cselének az első pataknál már le kell szállni fotózni. Kezdi már:). Patak, virág, domboldal, ferde fa, kismadár, legelő tehénke. Ha feltalálják a az ultrahangos-objektívet akkor a vakondot kifotózza a földből :).

De azért csak elértük Selmecbányát, méghozzá végig mellékúton. A régebben jelentős bányászvárosként ismert településen sok szép építészeti remekmű található. A házak többsége a központi fekvésű Szentháromság Tér körül csoportosul, melynek közepét egy barokk oszlop uralja. A tér szélén a bányamúzeum utal a városka múltjára. Az óvárosban (Hrad) található a jó állapotban lévő Óvár melyet zárt fal vesz körül és csak Zsú kedvéért egy Leányvárát is építettek ide..bár ezt némelyek Újvár-ként emlegetik. Itt a kiállítást is megnéztük, megállapítható, hogy a középkori török stílus némileg elüt a skandináv egyszerűségtől. Ha jobban belegondolok akkor a mai is.

Csele még lekapja a Kálváriát és a Szent Katalin templomot is, majd indulunk tovább. Sok van még kijelölve mára.

Csábító a gondolat, hogy kicsit nyugat felé tartva végigmehetnénk az 577-s út szerpentinjén is, különösen, hogy hétköznap van és nincs tele speedessel..de idő sincs ekkora kitérőre... ( Na most kicsit kizökkentem az írásból.. le kellett mennem a garázsba kiszerelni a motorból a kerekeket, holnap mennek a gumishoz. Tegnap ugyanis sikerült egy 8 cm-es szeget kihúzni a hátsóból. Érdekes, ezek után már nem tartotta rendesen a levegőt. Sőt akkora luk volt rajta, hogy csak három tömítővel sikerült befoltozni, de a gumi inkább csere éretté vált. Most kiszereléskor még sikerült beletörnöm a 17-es kulcsot, ami azért jó, mert a másik végén még van egy használható 16-os. Ami azért nemannyira jó, mert 16-os gyakorlatilag semmire sem jó. )

Na hol is jártunk?

Ja..igen..eljöttünk Selmecbányáról, észak fele tovább át kellett haladni Zólyomon. Ha nem nézzük el a felüljárón a letérőt akkor simán át lehet menni rajta, egyébként meg klassz kis városnézés kerekedhet belőle. Már akit érdekel az iparnegyed. Szerencsére ezt megúsztuk. Meg az a felhőt is ami észak felől sötéten közelgett..amíg el nem kezdett távolodni.. továbbra is napsütéses időben gurulhattunk tovább egy igazán jó kis hegyi szakasz fele. A gps-en FeketeBalog van beállítva, így nem kerülhetjük el a kanyargós szakaszt, amin alig pár éve újították fel az aszfaltozást. Az ívek tökéletesek, az aszfalt széles, a táj gyönyörű. Tavaly errejárva is csak egy apróság zavarta meg a tökéletes motorozást, mégpedig egy kb 6 cm-es lódarázs aminek sikerült bevágódnia a plexim alá. Szerencsére elkábult... ennek ellenére rekordgyorsasággal szabadultam meg a bukótól.

Breznóbányára kiérve a Magas Tátra havas csúcsai is feltűnnek. A városon lehető leghamarabb át kell jutni, itt már a táj érdekes, a blokkházakkal beépített hegyoldal amúgy is lehangoló. Ezért szeretem a Tátra északi, lengyel oldalát, ott sok helyen megmaradtak a Goráll építészet kis gerendaházas falvai, sőt az elmúlt években még hagyományos stílusban tovább is épültek. Az idő viszont kezd elmenni, nem fog elég idő jutni a teljes tervezett körre. Tiszolc után nem maradunk a hegyi utakon, Nyustáig még lemegyünk (innen pedig de jó kis kanyargós rész megy keletnek), de aztán egyenesen le Rimaszombatnak, majd a kevésbé érdekes lapos részen átvágva Bánrévénél hazai földre lépünk.

Nem sokáig maradunk a főúton, Putnoknál kerimbókázunk kicsit a vasúti átjárónál, ugratunk egy finomat a Borsódbótai ?huppanón? majd Sáta felé átvágunk Szilvásváradnak. 

Innentől a 25-ös út kellemes kanyarjain át a Szarvaskői sziklák alatt érünk be Eger városába. Ha már múlt héten megnéztük hol született a híres várvédő, akkor most láthattuk, hogy melyik várat védte. A 25-ös egyébként tényleg nagyon kellemes útszakasz, egyetlen hibája, hogy már itt is feltűnnek a speedesek.

Innen nekem még ötven kilométer ....lenne ...hazáig. Már ha részt vettem volna ezen az úton, de sajna és valójában ezen a napon végig dolgoztam és irigykedve gondoltam Cselére és Zsú-ra, hogy milyen szép helyeken járnak, gondolatban én is végigvettem az ismert utakat.

MGP