A Király-erdő az Erdélyi-Szigethegység északnyugati mészkővonulata, melyet északon a Sebes-Körös, délen a Fekete-Körös, keleten a Jád szurdoka határol. Nyugat felé éles határa nincs, "belesimul" az Alföldbe. Csúcsa az 1027 m magas Holdringató. Tengerszint feletti magasságának megfelelően a lombhullató erdő az uralkodó itt. A tájegység méltán leghíresebb része az általunk már bejárt Körösrévi-szoros és az ott található Zichy-barlang.

Indulás előtt egy napon és egy éjen át szüntelenül esett. A nagyváradi elkerülő igazi off-road-dá változott, már nem annyira a kátyúk, inkább a "vizesárkok" okoznak meglepetést a naív motorosnak.

Nagyváradot Arad irányában hagyom el, Váradlesnél térek balra Tenke felé. Itt jól láthatók az Alföldből hirtelen kibújó első dombocskák, melyek kelet felé hegyekké nőnek. Forgalom semmi, némi gondolkodás után bágyadtan előbukkan a nap is. Legelésző nyáj és gulya mindenfelé, kicsiny falvak sűrűn egymás mellé épített színes házakkal és vakítóan fehér új ortodox templomokkal, rozsdás ócska hidroglóbuszok, foltokban sűrű akácerdők: Biharban vagyunk.

Tenkén találkozom a Békéscsabáról érkező CsLaccal, Vicussal és Ferivel. Bélfenyérnél keletnek fordulunk a Fekete-Körös völgyébe. Borz környékén van a völgy legszebb része, élvezzük a lassan felszáradó vadonatúj aszfalt kanyarjait, egyedül a rengeteg vasúti átjáró a zavaró. Belényesen északnak fordulunk úticélunk, a Király-erdő felé.

Első megállónk Magyarremete, itt a XV. században épült templomot tekintjük meg. Éppen istentisztelet és keresztelő van, kicsit várnunk kell a templombelső fotózásával. Adig a templomkertben gyönyörködünk. Freskók református templomban? Igen. A templom ugyanis a reformáció előtt legalább száz évvel épült. Az igényesen felújított temlomocska szentélyében egymás mellett látható Szent László, Szent István és Szent Imre herceg, fölöttük pedig a tizenkét apostol. Az idők során a freskókat többször is lemeszelték, de nagy részüket helyreállították. Az istentisztelet végére csak bemerészkedem a templomba, melyet előbb a külön ülő nők hagynak el. Utána mintegy vezényszóra felállnak a férfiak, akiketl a Tiszteletes Úr egyenként köszönt. Katolikusként nekem ez kissé furcsa látvány. A templomot végül János, a gondnok mutatja meg nekünk. Szép az új fakazettás menyezet is. A faluban jelentős magyar baptista közösség is él, éppen az istentiszteletük végén húzunk el az imaházuk előtt.

A mézgedi cseppkőbarlangot ezúttal idő hiányában ki kell hagyjuk. A déli oldalon még két kis település van: Biharkabán megcsodálunk egy már nem működő vizimalmot, Biharrósa túlsó végén pedig egy szurdokkal elkezdődik a Király-erdő. Itt megszűnik az aszfalt, de jó minőségű kemény murván haladunk gyakorlatilag végig. Egyedül egy útépítés állja utunkat, ott kell a sárban terepezni egy kicsit. Amikor már az off-road királyainak gondolnánk magunkat, mindig elhúz mellettünk egy-egy agyonpakolt Dacia...

 

A lombhullató erdő csodaszép, még csak most éled téli álmából. Az aljnövényzet és a rengeteg moha zöldellik csak. Megállunk egy elhagyott kőbányánál, majd felfedezünk egy barlangot, ami gyakorlatilag csak egy járat a hegy gyomrában, két kijárattal. Az erdődámosi leágazásnál megállunk ebédelni. A kereszteződésben jól látható a múlt és a jelen: a rozsdás olvashatatlan útjelző tábla felett ott van a frissen kihelyezett új. Az útjelzésekre egyébként még egy ilyen alárendelt hegyi úton sem lehet panaszunk, nem is tévedtünk el egyszer sem.

Az erdőt a legmagasabb szakaszon fennsík váltja fel: a GPS szerint 722 m magasan vagyunk. Innen tiszta időben tökéletesen be lehetne látni a Vlegyásza 1836 m-es csúcsát is. A fennsík után egy erdei szerpentin visz le bennünket Révtízfaluba. Ez a falucska és az utána következő Tomnátik kicsit a móc falvakat juttatja eszembe: ritkán lakottak, elnyúlnak, már régen elfelejtettük, hol vagyunk, mikor jön a település végét jelző tábla. Tomnátik végén Vicus örömujjongásban tör ki: végre ismét aszfaltot lát. Innentől kezdve Élesdig az út egész jó, töredezett aszfalt és macskaköves szakaszok válták egymást.

Közben ismét előbújik a nap. Egy csodálatos kis patakvölgyben, majd egy erdőben ereszkedünk Élesd felé. A fák között hirtelen bukkan elő a Sebes-Körös már kiszélesedett völgye, középen Élesd városával: ezzel a pompás képpel ér véget túránk "veleje".

A változatos terepviszonyoknak (Alföld, Bihar dombjai, folyóvölgyek, a Király-erdő lombhullató erdeje és fennsíkjai) köszönhetően ezt a túrát bátran ajánlom mindazoknak, akik a keleti határszélről egy napos tartalmas gurulást terveznek. A felfedezés öröme pedig mindig csodálatos...