Déli-Kárpátok

2007-07-10 , Majordoki

Románia , Déli-Kárpátok , Erdély , motoros túra

Déli-Kárpátok

Amikor az ember vasárnap délben elhatározza, hogy hétfő hajnalban elindul egy kétnapos túrára, abból rossz nem sülhet ki.

 

 

 

Déli Kárpátok

 

 Amikor az ember vasárnap délben elhatározza, hogy hétfő hajnalban elindul egy kétnapos túrára, abból rossz nem sülhet ki...Talán csak annyi, hogy a szervezési pontatlanságok miatt egyedül vágtam neki az útnak.

1. nap:
Debrecen - Nagyvárad - Déva - Petrozsény - Vidra-tó - Brezoi - Ramnicu Valcea - Curtea de Arges - Bilea-tó - Bilea Cascada.
660 km

Hétfő hajnalban indultam Debrecenből, 8.30-kor már Déván reggeliztem. Piskinél (Simeria) délnek fordultam. Még nem értem el Hátszeget, mikor a távolban feltűnt a Retyezát.

 

Déli Kárpátok

 

A 66-os főutról Petrozsénynél fordultam keletre, a 7A jelzésű útra. Hamarosan egy szűk völgyben találtam magam. A táj festői volt, az út azonban a román fokozatosság elvét követve előbb keskeny lett, majd kátyús, murvás, végül nyomvályús-kavicsos. Ez a rossz utacska a Páringon vezetett át, a hágó 1598 méteres magasságban található.

 

Déli Kárpátok

 

Innen percek alatt elértem a Vidra-tavat, mely egy duzzasztott mesterséges tó. A tavon számtalan horgász várt kapásra, és jó román szokás szerint még egy Daciát is lemostak benne.

 

Déli Kárpátok

 

A Vidra-tó után számottevően javult az út minősége. Ezen a szakaszon a Malaia-tó érdemel említést: a patak vizét a völgyben két lépcsőben duzzasztották, a felső tó a nagyobb és a szebb. Brezoinál értem el az Olt völgyét és a folyóval párhuzamosan futó 7-es főutat.

 

Déli Kárpátok

 

Déli Kárpátok

 

Az Olt az én tudatomban a Csíki-medencében található kavicsos kis folyócskaként él, melyen gyalogszerrel is könnyen át lehet kelni. Itt, nem sokkal a Vöröstorony-szoros alatt már egy szintén több lépcsőben megduzzasztott, ellustult nagy folyam.

 

Déli Kárpátok

 

Felvéve a forgalom ritmusát, egy küzdelmes és lassú út után érkeztem meg Ramnicu Valceába. Ez az egyébként tiszta és rendezett kisváros már a Kárpatokon túl, az ún Előkárpátok dombjai között fekszik. Építkezés építkezés hátán, az ezzel járó forgalmi káosszal. A dombocskák viszont rendezettek, Moldvához hasonlóan rengeteg a gyümölcsös. Innen a Transzfogaras útjának déli végpontját, Curtea de Argest vettem célba. Az út elején egy hatalmas "behajtani tilos" tábla és a "Drum inchis" (út lezárva) felirat éktelenkedett. Sebaj, mások is mennek arra, szemből is jönnek, nagy meglepetés nem érhet. Nem a fenét. Kb. félúton egyszerűen elfogyott az út, ennek oka egy korábbi földcsuszamlás lehetett. A leleményes helyi autósok azonban remek "ösvényt" találtak a dombon át. Követve a Daciákat, még jól is esett egy kis "off-road".

 

Déli Kárpátok

 

Végre, elértem a Transzfogarast! Elhagyva Curtea de Argest előbb az Arges völgyében vezet az út észak felé.

 

Déli Kárpátok

 

A völgy aztán egyre szűkebb, a legyőzendő szintkülönbség egyre nagyobb. Nem kis útépítési bravúr kellett ehhez 1975-ben! Rengeteg a viadukt, a hosszabb-rövidebb alagút, illetve az úttestet a hegyomlástól védő ronda de praktikus betonfedél.

 

Déli Kárpátok

 

Az Arges patakot is felduzzasztották, az a Vidraru-tó. A duzzasztógátja monumentális, persze maga a tó is, kb. 25 kilométeren a keleti partján visz az út. A völgyzáró gátnál egy "vasember" szobor hirdeti az embernek a természet felett aratott győzelmét. Szerintem a természettel szemben csatát lehet nyerni, de háborút nem.

 

Déli Kárpátok

 

Az út egyre feljebb vezet. A lombhullató erdőt előbb fenyves váltja fel, majd az is elmaradozik. A tájékoztató tábla szerint ekkor 1580 méteren vagyunk.

 

Déli Kárpátok

 

Déli Kárpátok

 

Egyre több rikító színű panzió jelenik meg az út szélén. Tiszta időben jól látszik a 2543 m magas Moldoveanu csúcs. Az útminőség nem a legjobb, ráadásul helyenként a korlát is teljesen hiányzik. Egy rosszul bevett kanyar fatális következményekkel járhat. Szóval, ez az út a majrécsík koptatására nem ajánlott. A sokadik hajtűkanyar után az út egy csaknem kilométeres, a déli végén enyhén ívelt alagútban tűnik el. Ekkor már 650 km-t mutat a napi számlálóm. Nem baj, megérte! Az alagút északi végén, Erdély felé festői látvány fogad: napnyugta a völgyben. Gyorsan csinálok pár fotót a hegyekről és a 2011 méteren fekvő kis tengerszemről a Bilea-tóról. Ez természetes tó. Iszom egy jót a kristálytiszta és igen hideg vízből. Közvetlenül a tó partján fekszik az éppen átalakítás alatt álló Vila Paltinu, mely Ceausescu kedvelt pihenőhelye volt annak idején.

 

Déli Kárpátok

 

Déli Kárpátok

 

Az én szállásom azonban 11 km-rel lejjebb, a Bilea Cascada-ban van. Ami szerpentinen 11 km, az légvonalban ennek töredéke: ezt igazolja a Telecabina is: a drótkötélpálya felső pontja a Bilea-tónál, az alsó végállomás a Bilea Cascada-nál van. Ezt a 11 km-t is igen lassan teszem meg, minduntalan meg kell álljak fényképezni.

 

Déli Kárpátok

 

A szállásom átlagos, az egyébként elég borsos árba gyorsan belealkuszom a vacsorát is. A vacsora viszont nagyon finom: marhahúsos csorbaleves, juhtúrós puliszka és hozzá egy Ursus sör. Sétáltam is egy nagyot a tartalmas étkezés után. Beszélgettem két svéd párral, ők két BMW 1200 GS-sel voltak, másnap Törcsvár felé indultak.

 

2. nap:
Bilea Cascada - Nagyszeben - Gyulafehérvár - Zalatna - Abrudbánya - Topánfalva - Bihar-hágó - Nagyvárad - Debrecen.
470 km

Reggel fél hétkor már a motort melegítettem. Hamar leereszkedtem a Fogarasi-havasokból az 1-es főútra, mely ezen a szakaszán a Kárpátok gerincével párhuzamosan fut. A számtalan félpályás útlezárásból (építik az utat) meg a kamionjárásból hamar elegem lett, ezért Gyulafehérvár után a "tudok egy rövidebb utat" alapon Abrudbánya felé fordultam. Itt előbb az Ompoly völgyében visz az út. A táj szép, a forgalom elviselhető. Elszörnyülködöm Zalatna "ipari parkjában" és a közvetlenül mellette fekvő munkáslakótelepen.

 

Déli Kárpátok

 

A következő bányászváros Abrudbánya, ennek legalább az óvárosa szép.

 

Déli Kárpátok

 

A város után van pár jó kanyar is. Jobbra letérve mindössze 8 km-re van Verespatak, melyet egy korábbi túránkról már ismerünk. Topánfalvánál (Campeni) érjük el az Aranyos völgyét. A hol keskenyebb, hol szélesebb völgy egészen Aranyosfőig (Scarisoara) tart, az út egyre emelkedik az 1160 m magas Bihar-hágó felé. Lencsevégre kapok egy esztenát is, a tavasztól őszig a hegyen legelésző nyájat itt őrzik. Közben eszembe jut Keresztapám mondása a hegytetőn lakó mócok szomszédolásáról. Ott egy szomszédlátogatás egy nap: fél nap az odaút, fél nap a visszaút, a maradék kevés idő meg a szomszédolás.

 

Déli Kárpátok

 

Déli Kárpátok

 

A Bihar-hágó után rossz minőségű szerpentin vezet Biharlonka (Lunca) felé. Megállok ebédelni. Közben egy kerékpárt toló dán párra leszek figyelmes: két napja indultak a magyar-román határról, az úti cél a Transzfogaras. Mondtam nekik, ahhoz reggelizzenek bőségesen. Belényestől a szokásos 76-os úton húzok Nagyvárad felé. Ekkor már erősen fekete az ég alja, de végül szerencsém volt, az eső akkor kapott el, amikor a házunk udvarára álltam be.

 

A végeredmény: 1130 km és hatalmas lelki élmény. Aki szeretné a túrát megcsinálni, az iparkodjon, mert a Transzfogaras csak júliusban és augusztusban van nyitva!

 

Déli Kárpátok

© Majordoki

2007-07-10

barangolo.com

Fotóalbumok

Videók

Térképek