Barátaim azzal hecceltek, hogy miért nem viszek magammal egy csörlőt ilyen esetekre;
... hááát ott nagyon nagy szükségem lett volna egy csörlőre!
Iszonyatosan sok energiámba került kihozni onnan a motort.

 

 

 

 

A történet előzménye:

 

 

 

 

 

 

Így történt, hogy egy szép februári napon a Létai szőlőpajtákat indultunk el felfedezni Józsival, majd onnan Józsitól elszakadva Bagamér felé vettem az irányt úgy toronyiránt. Eleinte minden nagyon szuper volt. Nagyon élveztem a homokos-sáros földutakon való "száguldást".

A bütykös gumi ilyen sáros utakon az igazán nagy segitség. Gyakorlatilag mindenhol nyugodtan lehetett menni vele és ha már sár, akkor nagyon hálás a homok, ugyanis nem ragad. Szóval élvezetesen lehet motorozni.

 

 

 

 

Aztán elfogyott alólam a földút és egy szekérnyomon folytattam az utat tovább. A GPS szerint néhány km-re voltam már csak Bagamértól. Ekkor a szekérnyom már egy erdőben haladt, tőlem jobbra susnyás-nádas rész. Egyszercsak egy kidőlt fa keresztezte az "utat", amelyet a szekér a susnyás felé került ki. Természetesen gondolkozás és habozás nélkül követtem a nyomot.

Rosszul döntöttem ...., de nagyon! A következő pillanatban már el is süllyedtem :(

 

 

Meg sem bírtam mozdítani. A hasa felfeküdt. A hátsó hiába forgott. A kormányt fordítani sem tudtam.

Egy csorlő, vagy valami egyéb okosság talán kihúzott volna.

Le kellett fektetnem a gépet es elforgatni, ezt-azt alávarázsolni, majd felállitani ... - persze mindezt térdig érő sárban-. Ezt megismételni még vagy háromszor mire jó lett az irány és nem süllyedt el egyből újra. Volt hogy úgy éreztem ha megszakadok sem tudom felállitani, hiszen én is süllyedtem.

 

Aztán egyszercsak végre jól állt az orra és nem süllyedt el nyakig --- hurrááá !!!!!!, akkor be 1-be es toltam-toltam ahogy bírtam ..... ééés mámorító volt érezni, hogy végre elindul .... és megy... és megy!!!!!

Úgy éreztem minden maradék erőm kiszállt belőlem mire a susnyás szélére értünk. Szakadt rólam a izzadság, és merő sár voltam.

 

 

 

 

Nagy lecke volt ez nekem, le is vontam néhány tanulságot:

1. Ekkora motorral csak olyan helyre szabad menni, ahova utánad tudnak menni ha segíteni kell. Szóval maradj az úton!
2. Nem a terep-gumi teszi terepjáróvá a járművedet, ahhoz sok más tulajdonság is kell.
3. Terepen nem szabad kapkodni. Zűrös helyeken le kell szállni, és körbe kell járni a lehetőségeket. (Most is elkerülhettem volna másik irányba is, és nem lett volna gáz. Max pár perc és már túl is lettem volna rajta.)