Városunk motorozni is szerető prominensei egy nagyob túrát szerettek volna tenni, melyre engem is invitáltak. Többször is találkoztunk a lehetséges utirányokat latolgatni. Szóba került Korzika, Olaszország, Szlovénia, Ausztria.

Sok tervezgetés után - kompromisszumként - a végső terv csillagtúra lett: cél az Alpok déli része. Szállásunk a WeißenSee partján volt, kb 70km-re Villach után, Ausztriában.

1.nap (odautazás, 850km)

Gyülekezés a Viktória előtt.
Robi egész héten lázas, így az utolsó pillanatig bizonytalan, hogy jön-e. Végül telefonál: jön de csak később indul utánunk Kálmánnal együtt. Lajos (városunk polgármestere) szintén üzen: majd csak holnap jön. Surdáék Robiékhoz fognak csatlakozni. Szóval nem igazán áll össze egy csapattá a társaság, és ez sajna így marad a túra végéig.

Hiába no ... itt mindenki főnök.

Na deee...........reggel 8óra!!! .... Induluuunk!!!

Hosszú és unalmas út áll előttünk. Ráadásul kicsit tartok tőle, hogy Haász Feri 500-as kawasakija és Kuszkó Sanyi csak erre az útra bérelt 800-as suzuki chopere nem fogja tudni tartani a tempót. Mindkettő alaposan rácáfolt erre az egész út során. (Mondjuk az Pestig már ki is derült, hogy Sanyi suzukija nem bír ki 200km-t sem tankolás nélkül, ezért külön tartalék benzines kannát kellett cipelnie:)

Klagenfurtig ahol lehet pályán megyünk. Innen - mivel időnk is és kedvünk is van - letérünk a pályáról. Végre előttünk egy kis kanyargási lehetőség. Már éppen el akarjuk engedni a lóerőket, amikor Mezősi Jancsi bejelenti a hondájával van valami gáz, nem tud tovább jönni. Na ez szuper. Mindenki ledermed, hogyan tovább. Szerencsére Sanyi hidegvére megment minket: észreveszi, hogy csak egyszerűen lerázódott az akkusaru. Gyors csavarhúzás és húzunk tovább.

Este 9 után érkezünk meg a szállásra. Még le sem csatolunk mikor előkerülnek a pálinkás üvegek. Robiék különítménye így talál bennünket. Még vacsit is kapunk a szálláson. Meg sört is:) Kitűzzük a másnapi célt: GroßGlockner!

 

 

2.nap (360km, GroßGlockner)

Reggel futócipő fel, Jani barátom még javában alszik. Felfedezek egy király kört a tó körül, alig 5km és gyönyörű panoráma kisér végig... Ezután minden reggel futok egyet rajta. Az idő gyönyörű. Futás után paradicsomi érzés a kellemes hőmérsékletű tóban megfürödni.

A reggeli bőséges, nem fukarkodnak vele az osztrákok. Lassan szedi össze magát mindenki a tegnap esti lazítás után. Reggel 10.30-kor végre indulásra kész a csapat. A nap hét ágról süt. Igazi felhőtlen Glockner-túra időnek igérkezik. Hát akkor rajta!

Hamarosan ráfordulunk a 107-es útra. Arra az útra, amelyen minden motorosnak végig kell mennie! Ezen a napon leveszem a féket a lóról, had fusson szabadon! Elképesztően gyönyörű a táj! Ilyen szerpentineken motorozni ???!!!! ...... motoros álom:)))

Vagyis ilyet még álmomban sem gondoltam volna. Aki feljött nem bánta meg az tuti.

Szó szerint vigyorogva motorozom végig :)))

 

 

Szinte meg sem állunk a Zell am See-ig. Fürdeni volna jó, de sajna nem hoztunk magunkkal fürdőgatyát... soha többet ilyen hibát!

Még várunk egy darabig Robiékra akik rendre elmaradoznak tőlünk. Majd elindulunk a szállás felé. Szerencsére csak összefutunk, de aztán megint hiába várjuk őket a következő letérőnél. Alternatív utakon motoroznak haza. Értesítés persze nuku. A hazaúton kapunk egy nagy esőt is, mire észbe kapok Albiék is elhúznak. Végül csak Jani barátom és Kuszkó Sanyi társaságában érkezem haza.

 

 

Este a szokásos sörözés. Már kellőképpen laza a hangulat. 10 is elmúlik. Lajos még mindig NEM érkezett meg. Azt hiszem lehetetlen, hogy tök egyedül utánunk motorozzon. Végzetes hibát követek el amikor beszólok a társaságnak: "Kinyalom a Robi seggét ma este, ha Lajos megjön!" Jót röhögnek, és erősen készülnek az attrakcióra, én pedig innentől kezdve reszketve rezzenek össze minden motorhangra. Végül 11 körül boxer brummog be a szálló parkolójába, ... és én tudom, hogy nehéz estém lesz.... ajjjajjj :)))

(bár nagyon örülök annak, hogy Lajos valóban csatlakozott, mert mint kiderült erősödtünk vele)

Nem ragozom a dolgot. Kaptam az ívet rendesen. Őrült szerencsémre Robi nem vállalta be a dolgot.
.............................Ezúton is hála érte. :))) .............................

Másnapi cél: csavargás Olaszországban, Tolmezzo környékén.

 

3.nap (200km, Tolmezzo)

Szép kis hágón keresztül megyünk át Olaszországba. Az olasz utak borzalmasak. Hiába megyünk szép szerpentineken nem lehet döntögetni. Egyszercsak Lajos fölmutat: oda felmegyünk!... és fel is megyünk, bár a felvelé vezető út a végén egy kicsit terepes jellegű :)

Fennt gyönyörű kis temetőt találunk.

Ja és este "otthon" Janival és Lajossal átússzuk a tavat ----,,, igaz, csak keresztbe ;-)

 

4.nap (260km, Szlovénia)

Csak reggel döntjük el: a mai cél Szlovénia.
(Albi, Árpi és Géza külön utat választ. Ők észak felé veszik az irányt.)
Kánikula van. Nem hagyhatjuk ki a Soca-t, raftingolni is fogunk. 1 órára lebeszélem a túrát Bovec-ben. A csapat nagy része azonban még mindig bizonytalan akarja-e. Időhúzás. Persze a végén csak négyen vállaljuk be. Mivel az idő már nagyon elszaladt - 12 óra körül jár - leválunk a többiekről és nekivágunk a Kranjska Gorából induló és az I.Világháború alatt épült hágónak Bovec felé. Nekilódulunk, de rögtön az elején kényszerpihenőt kell tartanunk: egy hidat javítanak elöttünk.

A hágó tetején lélegzetvételnyi szünet ... ..... a látványt kihagyni vétek ...... és tűz tovább. Jót motorozunk lefelé.

13óra után kicsivel futunk be a Soca-Rafting irodája elé, ahol lepakolunk és megkapjuk a felszerelést. Terepjáróval visznek le a partra, ahol átöltözünk, fejünkre kapjuk a hajót és irány a víz.

 

Robiékkal Bovecben van randevú, de ezúttal sem jön össze. Valahová másfelé vették az irányt.
Mi tovább megyünk Kobaridba, ahol megnézzük az I.Világháborúban itt az Isonzó (alias Soca) partján lezajlott - több mint 2 évig tartó - szörnyű csata emlékére létrehozott múzeumot. Filmet is vetítenek nekünk magyar nyelven. Sokat okulok. És az érzés is "átjön". Visszafelé Olaszországon át a jobbik hágón megyünk. A hágó útja jó minőségű. Élvezet rajta motorozni. Egy estebédre Lajos javaslatára megállunk Tarvizió egy hangulatos éttermében. Itt bevárjuk a csapat nagyobbik felét.
Este 11 körül keveredünk haza a szállásra. Albiék már aggódnak is értünk....Igazuk van. Elfelejtettünk életjelet adni magunkról.

Lajos másnap reggel leválik rólunk és egyedül hazamegy.

 

5.nap (170km, Faaker See):

 

Reggel szokásos vacilálás: merre menjünk. Albiék elhúznak délre az olasz tengerpartra. Én meg szeretném nézni a vízesést Kremmel-nél. Ez cc.400km-es túra. Nincs nagy lelkesedés. Surda szelíd szava meggyőz. Ma ne menjünk olyan nagyot. Nagy a hőség. Így végül a Faaker See felé vesszük az irányt.
Elöbb azonban be kell mennünk Villachba, mert Kálmán dobozának eltörött a kulcsa. Kis sértődés is van a dologból, mert én úgy gondolom ehhez nem kellene az egész csapatnak díszkíséretet adnia.
Gáspár Józsi elköszön: ő egész nap motorozik Szlovéniában.
Nem baj a végén ha nehezen is, de mindenki megtalálja a DorfHotel Seeleitn-t, ahová eredetileg terveztem a szállásunkat.

A víz isteni. Tiszta és nem túl hideg. Kánikulában kevés jobb hely van a világon. Egy laza vacsora a Tabor hegyen, ahonnan ilyen kilátás nyílik a tóra.

Irány vissza a szállásunkra.
Este még egyszer összejön a csapat, rendezzük a számlát a szálláson és már a hazautat tervezgetjük.

 

6.nap (hazautazás)

Másnap 800km erőltetett menet haza.
Janival korán elindulunk, hogy a magunk megszokott tempójában tudjunk hazajönni.
Végig kánikulában motorozunk hazáig. Kora délutánra szeretteim között vagyok.