Krakkó városa a Visztula felső folyásán fekszik, Lengyelország deli részén. A város nem messze van a Kárpátok északi nyúlványaitól, sík vidéken és mindössze egy tízméteres dombbal büszkélkedhet, rajta a csodálatos Wawel-lel. Krakkó rengeteg látnivalót tartogat az idelátogatónak: posztóház, Wawel a királyi kastéllyal, székesegyházzal és megannyi gazdagon díszítette templommal.

Krakus és a sárkány

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy királyfi és egy tűzokádó fenevad. A sárkány egy domb alatti barlangban éldegélve tartotta rettegésben a környékbelieket: fiatal szüzeket és bárányokat fogyasztott számolatlanul. Megelégelték ezt végül az emberek, és úgy döntöttek, megölik a szörnyet, de sokáig minden próbálkozó vitéz alulmaradt a csatában. Krakus királyfi volt az, aki kiokoskodott egy cseles megoldást: salétrommal és kénnel töltött áldozati bárányt vitt a barlanghoz, a sárkány pedig ezt is felfalta. Mivel a kén borzalmasan égette a gyomrát, lement a Visztulához inni, de ott úgy teleszívta magát vízzel, hogy már járni sem maradt ereje, így Krakus könnyedén legyőzhette. Ezután felépítette a dombra a Wawelt, a város neve pedig a hős királyfi után Krakkó lett.

Néhány kollégámmal már a tél folyamán beszéltünk róla, hogy május 1-i hosszú hévégén meg kellene nézni Krakkót, és ha már ott vagyunk az Auschwitzi múzeumot sem kellene kihagyni.

(Én már voltam Cselével, Janiékkal és pár más barátommal Zakopanéban (2-3 éve), ahonnan a rákövetkező nap abszolváltuk előbb az Auschwitzi tábort, majd maradt néhány óránk Krakkóra is. )

Itt az alkalom, ..gondoltam.., most megnézhetjük Krakkót alaposan, amíg a csapat másik fele ellátogat Auschwitzba. Mi még egyszer nem akartuk megnézni. Aki már egyszer látta nem vágyik vissza,..jóból is megárt a sok(k).

Az eredeti terv az volt, hogy hárman (Sanyi-XJ600, Feco-ZZR400, és jómagam-FJR) abszolváljuk a túrát, de végül a túra időpontja is csúszott (május 8-ra) és a csapat is kibővült. A páromnak (Mariann) is volt kedve jönni, a Sanyi nővére is épp ekkortájt látogatott haza Olaszországból és jelezte, hogy szívesen eljátszaná a “benzintyúk” szerepét az XJ utas ülésén, valamint Kiss Attiék is jelezték, hogy jönnének autóval. (Mondanom sem kell, hogy a motoros mindig örül, ha van autós kíséret is ;-).

Az indulást péntek pontban déli tizenkettőre terveztük, mert Wieliczkába foglaltunk szállást (Krakkótól 10km-re) ami kb. 400km-re van Debrecentől. A pontos 12-es indulásból 1:30-as lett, majd Tiszaújvárosban találkozás Attiékkal, néhány “fölösleges” súlytól megszabadulva (bedobáltuk az autóba) sikerül végre elindulni.

Az útvonalat úgy választottuk meg, hogy lehetőleg haladós legyen, elkerülve a hegyeket (Dobsina, Poprad stb), a cél az volt, hogy minél kevesebb “munkával” minél korábban Wieliczkába érjünk.

Debrecen – Miskolc – Tornyosnémeti - Kassa(68) – Eperjes/Presov(68) - Stara L`ubovna(68) – Mnisek nad Popradom (SK-PL határ) – Nowy Sacz(87) – Brzesko(75) – Wieliczka(4) – 400km

Eperjesig viszonylag eseménytelen és motoros szempontból szürke utunk volt. Az Eperjes (Plesov) – Mnisek nad Popradom szakasz (68-as út) kellemes, dimbes-dombos tájon vezet végig, egészen jó minőségű úton, kevés forgalommal. (Az FJR kifejezetten szerette).

Átlépve a szlovák-lengyel határt a 87-es úton haladtunk Nowz Sacy-t érintve, egészen Bryeskoig. Ez a szakasz is hasonló az előbb említett 68-as szlovák szakaszhoz, bár itt az útburkolat minősége kicsit elmarad az előzőhöz képest. A Brzesko-Wieliczka szakasz (4-es) egy rendkívül forgalmas, 3-5 km-enként lámpás gyalogátkelőkkel díszített szakasz. Haladni nem lehetett, bár lehet, hogy a péntek délutáni, esti forgalom miatt.

9:30-ra érkeztünk a szállásunkra, mindenki megkapta a 2**-s szobáját, tiszta, korrekt, de egy fel csillaggal sem érdemel többet. 110PLN/2 ágyas szoba/éj-ért nem is vártunk többet. A tulaj kedves volt és még pár szót magyarul is beszélt. (ha nem akarsz full luxust, moderált árért, ajánlom >> www.galant.wel.pl)

Szombat reggel a csapat kettévált, Feco, Sanyi, Erika, Attila és Szilvi autóba szálltak és elhúztak Auschwitzba, mi beöltöztünk és bemotoroztunk Krakkóba. (Esőre állt és hűvös volt, így meghoztam aznapi rossz döntésemet és kordura nadrágot vettem, farmer helyett. Később az idő naposra fordult és estig szépen lassan belerohadtam csinos nadrágomba és volt elég időm eldönteni, hogy az idén még egyszer fel nem veszem azt a sz***rt. Marad a jól bevált farmer krossztérdvédővel)

A korduráért cserébe kárpótolt ez a gyönyörű város.
Leparkoltunk a Wawel tövében, egy hotel zárt parkolójában és nyakunkba vettük a várost. Az első utunkba eső templomba (Dominikánus templom) be is mentünk, hogy “szokjuk” azt a gazdag belső díszítés áradatot, amivel a Krakkói templomokban találkozni lehet. Amint kijöttünk a Dominikánus templomból, Mariann azonnal éhes lett és azon nyomban megtalálta a kedvencét, a perecárust.

Minden sarkon egy perecárus, 1.3-ért adja a portékáját (kb. 90 HUF),..több mint olcsó és nagyon finom!

A piactérre érve elénk tárult a posztóház gyönyörű épületcsarnoka. Ma többnyire szuvenír és bizsuárusok népesítik be a valaha kelmeárusoknak helyet adó épületet. A piactér másik nevezetessége a két különböző tornyú Mária-templom. Legfőbb nevezetessége a tölgyfából készült, monumentális méretű, gótikus oltár. (ha nem látjuk korábban a Dominikánus templom belső díszítését és nem “akklimatizálódunk” , most biztos sokkot kapunk a látványtól ;-).

Egy legenda szerint a két torony azért nem egyforma díszes és egyforma magas, mert a templomot építő testvérpár egyike szorgalmasabb volt, mint a másik. Egy másik nevezetessége a Mária-templomnak az óránként megszólaló trombitaszó, ami egy idő után hirtelen elakad. A legenda szerint a tatárok egyik betörésekor a toronyőr figyelmeztetni akarta a várost, de az ellenség egy nyila végzett vele.

5PLN ellenében fel lehet menni a templom magasabbik tornyába, ahonnan páratlan kilátás tárul a városra és mindenki kedvére kattogtathatja fényképezőgépét.

A Mária-templomtól ÉK irányba, a Florianska sétány végét a Florián-kapu zárja le, ami a városfal egyik díszes eleme. (Érdemes ide is lesétálni)

Innen egy éles sarkon fordulással célba vettük a Wawelt és 15perces gyaloglás után már a királyi palota udvarán találtuk magunkat. Több mint egy órát töltöttünk itt, bebarangolva a palota nagy részét.

A Wawel az egyetlen 10m-es “magaslatra” épült a Visztula bal partján az óvárostól délre. A Wawel a 14. Században épült és a következő századokban Európa egyik legszebb palotájaként tartják számon. A székesegyház a Wawel legfontosabb épülete. Kb. 400 éven keresztül itt koronázták a lengyel királyokat. Itt koronázták Nagy Lajost és Báthory Istvánt is. Utóbbinak itt is van a síremléke. A székesegyházba belépőt kell váltani (10PLN). A székesegyház része a Zsigmond-kápolna, nem nehéz megtalálni, segít az aranyozott kupola. A kápolna ékes dísze a Zsigmond-harang, Lengyelország legnagyobb harangja. (úgy tartják, hogy az esküvőre áhítozó lányoknak szerencsét hoz, ha megérintik).

A Wawelt elhagyva a zsidó negyed (Kazimierz) felé vettük az irányt. 15perces gyaloglás után már a régi zsinagóga bejáratánál voltunk. Nem volt nyitva, sajnos, pedig szívesen megnéztük volna. A zsinagóga egy térre nyílik, hangulatos vendéglőkkel díszítve. Sajnos erre a részre már nem maradt több időnk, mert a csapat másik fele visszaért Auschwitzből és már a gyomrunk is jelzett, hogy adnunk kellene valamit a gasztronómiai kultúrának is.

Gyors léptekkel visszatepertünk a Mária-templomhoz, találkoztunk a többiekkel és átsétáltunk a Wawel alá, a Pod Wawelem vendéglőbe A Zywiec sörük isteni és csak 5PLN egy 0.4-es korsóval. Próbáltunk valami helyi specialitás rendelni, de a káposztalevesen túl már nem jutottunk, ami a helyi ételeket illeti. Késöbb kiderült, hogy nem volt rossz választás nagyon forszírozni a helyi specialitást (káposztaleves), mert az Atti levesébe “valahogy” egy feliratos zacskódarab került. Szóltunk is az “éttermi-fogyatékos” főpincérnek (aki előzőleg rendre utasított, mert összetoltunk két asztal), hogy vigye a levesét. Vitte is, sűrűn elnézést kért, térült-fordult és egy kör vodkával jelent meg, mondván, hogy a ház vendégei vagyunk. Ugyanezt megismételte megy egyszer a távozásunk előtt. (szóval így a végére teljesen megszépült a zacskós káposztaleves emléke). A főétel pazar volt és olcsó. Akkora bécsi szeletet kaptam, hogy az elővárosok is rajta voltak. (képek dokumentálják az igazságot)

Vasárnap Attiék elmentek megnézni a Wieliczkai sóbányát. Állítólag szebb mint a parajdi. Mi kihagytuk, mért már láttunk néhányat és az ára sem volt hívogató (50PLN).

Tizenegy óra körül elindultunk hazafele:

Wieliczka – Myslenice(7) – Nowy Targ(47) – Jurgow(49) – PL-SK határ – Spisska Bela(67) – Poprad – Dobsina – Rozsnyó – Bánréve – Putnok – Miskolc – Debrecen – 422km

A Nowy Targ – Podspady szakasz gyönyörű, majd következett egy viszonylag unalmas szakasz Poprádik, utána a 67-en a Dobsinai szakaszt már mindnyájan ismerjük. (motoros szempontból izgalmas, szerpentines szakasz). Rozsnyótól már beindult a mágnes, pucolás haza!

Jó volt! :)

Utvonal: